Csendterápiás csodahely a domboldalon: Szegzárd –the lodge

De mit lehet itt csinálni? SEMMIT! – na, pontosan ez az, ami engem legjobban vonzott a Szegzárd-the lodge koncepciójában. Természetesen, ez így valójában egyáltalán nem igaz, hiszen rengeteg nagyszerű elfoglaltságot lehet itt találni: lehet nagyokat sétálni a dombon, kinti kabinban szaunázni a hulló falevelek látványa közepette, didergő hidegben elmerülni a kültéri jaccuzziban, kiadósakat aludni a szuperkényelmes ágyban, a völgy látványára....

Tovább a cikkre >>

Una notte a Napoli – 48 óra Nápolyban

Nápoly – őrült, lüktető, kaotikus katlan, tele a szürke, a kék és rózsaszín összes árnyalatával, színekkel, dallamokkal, hömpölygő tömeggel, sötét sikátorokkal és tekintetekkel. Tömény, sűrű, féktelen, nem is mindenkinek való vidék. Aki viszont szeret megmerítkezni az ilyen intenzív, déli energiákban, és nem bánja, ha közben (szó szerint) némi kosz és valóság is ragad rá, annak akár két nap is maga....

Tovább a cikkre >>

Gasztrohétvége Krakkóban: kulinária, kultúra, történelem

A híres lengyel-magyar barátság (Polak, Wegier dwa bratanky…) nem pusztán egy jól hangzó frázis, hanem egy valóban létező szimpátiakapocs, ezt minden lengyelországi utazásomkor megállapítom. Pár éve rendszeresen jártam Varsóba, akkor volt alkalmam kicsit behatóbban is megismerkedni a modern lengyel gasztronómiával és a lengyel konyhával, amit nagyon kedvelek, és ami sokkal sokszínűbb a bigosnál és a pieroginál. Krakkóban és környékén, a....

Tovább a cikkre >>

Albán, paradicsomos, oregánós bab

Kezdjük a tényekkel: egyrészt, tiranai gasztrotúrához nem a tél a legoptimálisabb időszak. Másrészt: vagy képben, vagy jó kezekben kell lenni ahhoz, hogy az ember a megfelelő helyeken tudja felfedezni a szkipetár konyha rejtelmeit. Az albán gasztronómia valahol a török és az olasz között helyezkedik el, hangsúllyal inkább az előbbi javára. Saláták, fehérsajtok, lecsófélék, kiváló töltött paprikák és padlizsánok, különböző töltelékekkel....

Tovább a cikkre >>

Lee Jong Kuk – koreai konyhaművész, aki egyszerre alkot és etet

Baktatunk a szemerkélő szöuli esőben, a hatalmas város egyik elegáns kerületében. Hogy tehetős városrészről van szó, az nem csak az épületekből, a számos nagykövetségi zászlóból, a gépkocsiparkból derül ki, hanem az újhullámos kávézók sűrűségéből is, lépten-nyomon követik egymást. Itt, a Seongbuk negyedben található az egy Michelin-csillagos Lee Jong Kuk 104 étterem – a 104-es szám a séf egykori függetlenségi aktivista....

Tovább a cikkre >>

Spagetti kolbásszal és fokhagymás zöldekkel

Nápoly idegenforgalmi imidzse nem egyértelműen pozitív, nehezen tudja felvenni a versenyt az idilli, igézően vonzó olasz városokkal. A környéken inkább a meseszép Amalfi-partvidék, a fenséges Sorrento és Capri babonázzák meg az ide látogatókat, Nápolyt a többség érkezési pontnak tekinti, ahová esetleg érdemes betérni egy pizzáért. Tény, hogy nagyvárosi zajával, hömpölygő tömegével, sötét sikátoraival és általános dzsumbujával nem fog mindenkit meghódítani,....

Tovább a cikkre >>

Portugál kelkáposztaleves kolbásszal (Caldo verde)

Porto piaca, a Mercado do Bolhao olyan, mintha megállt volna az idő. Az 1914-ben épült, pompás, vasszerkezetes csarnok a város szívében található, jelenleg azonban már csak nyomokban emlékeztet arra, hogy egykor micsoda dús élet zajlott itt. Falai omladoznak, tatarozó állványok próbálják úgy ahogy egyben tartani, kopott plakátok takarják az üresen kongó üzletek portálját. Mégis érződik benne Porto lelke, az árusai....

Tovább a cikkre >>

Békebeli túrós palacsintafelfújt

Bécs itt van a szomszédban, mégsem ismerjük eléggé éttermeit, kávézóit, piacait. Pedig Budapesthez hasonlóan ott is rendesen pezseg a gasztroszcéna és sorra nyílnak az új, izgalmas helyek. Tányérnyi rántott hús (tökmagolajos burgonyasalátával) a Figlmüllerben, Tafelspitz Plachuttánál, Sacher-torta, esetleg almás rétes vaníliasodóval valamelyik neves kávéházban –ezekkel a klasszikusokkal biztosan nem lehet mellényúlni. A kötelező körök után azonban nekiállhatunk felfedezni a kevésbé....

Tovább a cikkre >>

Túrós smarni vörösboros szilvakompóttal

Rántott hús a Figlmüllerben, Tafelspitz Plachuttánál, Sacher-torta a Sacher hotelben, almás rétes valamelyik patinás kávéházban, császármorzsa a Demelben. Utóbbi esetében mindenképpen kijelenthető: a legendák néha szerencsére megalapozottak. Az 1786-ban alapított híres cukrászda Bécs legismertebb és legdrágább vásárlóutcájában, a Kohlmarkton található, a turista útvonal kellősközepén. A rokokó stílusban pompázó szalon ma már kissé kopottnak és a turistatömegek által leamortizáltnak tűnhet, azonban....

Tovább a cikkre >>

Bienvenue chez Chouchou – új francia cukrászda nyílt az Újlipótvárosban

A kevesebb néha több – ebben a szellemiségben készíti szenzációs bonbonjait és süteményeit Szász Kinga cukrász, aki egykori közgazdászként az Újlipótváros szívében találta meg apró üzlethelyiségét és műhelyét, amely Chouchou nevű cukrászdájának ad otthont. A hasonló sztorikkal ellentétben, ő sosem álmodott cukrászdáról, az élet egyszerűen így forogta ki magát. A pici pultban a hazai kínálatban ritkaságszámba menő Paris Brest (pralinékrémes....

Tovább a cikkre >>

Megnyílt a Dobrumba!

Harira, muhammarra, hummusz, mezze, sok koriander, zseniális zhoug (jemeni chiliszósz), kuszkusz, harissa és társai – mindez Berényi András séf kivitelezésében és Laki Eszter tervező által megálmodva – én megvettem! Éppencsak egy napja tart nyitva, még nem is illene róla írnom (egy vadonatúj hely soha nem olyan, amilyen valójában lesz, két-három hónap alatt áll össze a csapat és a “normál” üzemmód),....

Tovább a cikkre >>

Ó, az a csodás gesztenyés desszert a Budapest Airport TA.SH.BA éttermében!

Rengeteget utazom, nincs hónap, amikor ne fordulnék meg a Ferihegyi reptéren. A Budapest Airport az elmúlt években rengeteget fejlődött, kifejezetten szeretem. Mivel gyakran tartózkodom ott, megvannak a kedvenc helyeim, repülés előtti rítusaim (kávé, újságvásárlás, stb.). Olyan utazó vagyok, aki inkább kint ücsörög akár egy órát is, minthogy stresszelni kelljen. Szeretem azt a boarding előtti fél órát, amikor még leülök, elküdöm....

Tovább a cikkre >>

Hová menjünk klasszikus családi ebédre? A Kisbíróba. (Gidalakomára)

  Gyakran kapok olyan üzeneteket, amelyekben étteremajánlót kértek különböző alkalmakra. Az elmúlt években lezajlott változásoknak köszönhetően ma már sokkal könnyebb dolgunk van, hiszen annyi szuper, jó hely nyílt, hogy aki szeretne, és van igénye rá, az válogathat a  jó ár-érték arányú minőségi helyek között. Van azonban egy kérdés, amit még mindig viszonylag nehéz megválaszolni: “Hová menjünk családi vacsorára/ebédre/szülinapra?” Ilyenkor ugyanis....

Tovább a cikkre >>

Urban Tiger: nemzetközi színvonalú ázsiai Budapesten!

Az fotók Samsung Galaxy S7 telefonnal készültek. Eredetileg azzal a pár mondattal kezdődött volna az ajánlóm, hogy két mondatban gyorsan túlestem volna a hely egyetlen, az én ízlésemtől legalábbis távol álló, negatív aspektusán: a sötét, fekete, fura, nyomasztó enteriőrön. Az ódzkodást valószínűleg kellőképpen felerősítette az a tény, hogy amikor első alkalommal jártunk itt, délben, akkor egy olyan helyen ültem, ahol....

Tovább a cikkre >>

Csípős-édes saláta sárgadinnyével, édesköménnyel és füstölt lazaccal

Létezik Bécsben egy szakácskönyv szaküzlet, amit ahányszor arra járok, felkeresek. Az apró könyvesboltokat minden műfajban imádom, egészen más ilyen helyen könyvet venni, mint egy nagy áruházban. A világon számos zseniális szakácskönyv üzlet akad Londontól New York-ig, volt szerencsém elég sokban megfordulni, és mindenütt ugyanazt az érzést tapasztaltam meg, amint beléptem: a megszállottak lelkesedését és a hasonló érdeklődésűek közötti láthatatlan összetartozást.....

Tovább a cikkre >>

1 2 3 8