Az év főétele @ Costes

 (elnézést a kép minőségéért, saját, esti fényben) Aki régóta olvas, tudja, hogy étteremről/séfről itt nagyon ritkán írok, kizárólag akkor, ha olyan nagy hatással van rám, hogy azt azonnal szeretném megosztani. Most ismét ez a helyzet állt elő. A Costes beérett. Tudom, furcsa (szemtelenség?) leírni ezt egy Michelin-csillagos étteremről, amelyet az összes mérvadó külföldi és hazai étteremkalauz –teljes mértékben megérdemelten –élmezőnybe....

Tovább a cikkre >>

Fehér krémleves pirított barnakenyérkockákkal

        Annyi jó, külföldről importált ötletet és koncepciót honosítanak meg itthon a gasztronómia világában is, hogy néha érthetetlen, miért pont a legegyszerűbbekre nem csapott le még senki. Itt van például a szomszédos Bécsben az óriási népszerűségnek örvendő Meierei tej-és sajtbár. Az alapötlet extravagánsnak sem mondható, hiszen tejet és tejtermékeket árusító vendéglátóhelyek Budapesten is akadtak a háború előtt.....

Tovább a cikkre >>

Heti Hármas: Kim Kocht, Meierei, Prosi

        Kim Kocht, Naschmarkt, chilis-garnélás rizstészta Ha nem bánjátok, mostantól kezdve rendszeresíteni szeretnék egy új rovatot, amelyben egy-egy hét legkiemelkedőbb gasztronómiai élményeit osztom meg. Aki követ a Facebook-on, ezekről többnyire menetközben is értesül, itt a blogon azonban mégis picit összeszedettebben tudom összefoglalni és részletesebb megjegyzéseket, linkeket is könnyebben tudok hozzáfűzni. A rovat neve Heti Hármas. Ezúttal három....

Tovább a cikkre >>

Lokanta Maya, Isztambul

          Úgy tűnik, az isztambuli éttermekbe is betört az újhullám. A hagyományos vendéglőkön, családi kifőzdéken, kebab-házakon és egyszerű büféken túl néhány év alatt az őrült fejlődésben lévő, prosperáló városban a gasztronómiai paletta is virágzásnak indult. Felnőtt egy új séfgeneráció, amelynek képviselői világhírű szakácsiskolákban sajátították el a konyhaművészet tudományát, és akik neves külföldi éttermekben szereztek tapasztalatot, hogy....

Tovább a cikkre >>

Kedvenc isztambuli éttermeim

Mivel hetente több e-mailt kapok, amelyben isztambuli étterem-, és szállástippeket kértek, itt volt az ideje, hogy újra készítsek egy kis összefoglalót. A helyekhez most csak rövid megjegyzéseket fűzök, szinte mindről írtam már részletesebben, tehát ha rákerestek (jobb oldalon, a keresőben), többet is lehet róluk olvasni. Ciya Sofrasi Számomra még mindig a No.1. étterem Isztambulban, soha nem hagynám ki. Az ázsiai....

Tovább a cikkre >>

Pácolt makréla lilahagymával, kapribogyóval

      Két napja próbálunk minden trükköt bevetve, hiába helyet kapni Isztambul egyik legnépszerűbb haléttermében, a Griffin-ben. A foglalásnál már csak a titokzatos vendéglő megtalálása bizonyul kalandosabbnak. A taxiban ugyan minden modern tájékozódási kütyü megtalálható, sofőrünk mégis inkább rokonait hívogatja segítségért. Végül kitesz bennünket egy Galata-híd melletti, sötét sikátorban, magunkra maradunk. Az étterem valóban nehezen megközelíthető, egy több emeletes....

Tovább a cikkre >>

Fűszeres, gránátalmaszirupos csirkemáj

      Őszi isztambuli látogatásom alkalmával természetesen ezúttal sem maradhatott el a kedvenc Ciya felkeresése. Nemcsak azért, mert az ázsiai oldalon fekvő étterem még mindig a legkedvesebb vendéglőm ebben a városban, hanem azért is, mert az utcájában található a hangulatos Kadiköy piac. Itt szoktam feltankolni hiányzó (és nem hiányzó) fűszerekkel, magokkal, és mindenféle szükségtelen marhasággal (úgymint szárított padlizsán, fürdőszivacs,....

Tovább a cikkre >>

Van Kahvalti Evi, a reggelizőszalon

Egy héttel ezelőtt szakadó esőre ébredtünk Isztambulban. Az azt megelőző napokon kegyes volt az időjárás, miközben itthonról érkeztek a hírek a hirtelen beszökött télről, mi élveztük a tűző napsütést, a türkízkéz eget és a boszporuszi szellőt. Régen láttam a város esős arcát, azonban ismét bebizonyosodott, hogy nem ez a legelőnyösebb oldala. Így szürke, szomorkás, magába fordul, és mindenütt víz. Az....

Tovább a cikkre >>

Interjú a New York-i fűszerguruval

p.p1 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; line-height: 12.0px; font: 11.0px ‘Times New Roman’} p.p2 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; line-height: 12.0px; font: 11.0px ‘Times New Roman’; min-height: 12.0px} Fotó: David Engelhardt Interjú Lior Lev Secarz-al, a La Boite a Épice tulajdonosával New York, E54th#11th ave. 2011. január (az interjú a Toplista/100 legjobb kulináris kaland kiadványban megjelent anyag vágatlan változata)  ....

Tovább a cikkre >>

Boutiq’Bar, itt Budapesten

Nem igazán állt hozzám közel a koktélok világa. Soha nem terveztem (most sem), hogy koktélbárt ajánljak. Amikor azonban olyan – jó értelemben vett- megszállottsággal, elhivatottsággal és professzionalizmussal találkozom, mint amilyen Nagy Zoltáné és Kocsis Lilláé és az ő belvárosi Boutiq’Bar-juk, rögtön viszketni kezd a tenyerem, hogy megoszthassam, hogy minél többen tudjanak róla, hogy micsoda helyek vannak a városunkban. A Toplistában....

Tovább a cikkre >>

Szegfűborsos, kapros rizs saláta kagylóval

Arnavutköy ma Isztambul egyik legelegánsabb negyede, elsősorban impozáns, többemeletes, oszmán kori épületeiről, kitűnő haléttermeiről és exkluzív klubjairól híres. Történelme során szinte mindig a görög lakosság volt itt többségben, a 19. századig a város egyik legjelentősebb zsidó negyede is. Itt található az Abracadabra, Dilara Erbay kulináris birodalma. A fiatal séfnő a modern –a világ konyhái által is megérintett- török gasztronómia egyik....

Tovább a cikkre >>

Rugelach házi feketeribizli lekvárral és pisztáciával

Ha már Zabar’s kávézó, akkor az előző recepthez halkan hozzá kell tennem, hogy azért nem a tojássaláta az, amely nap mint nap visszavonzott. Nem is a tipikus New York-i krémsajtos, füstölt lazacos bagel, amelynek első alkalommal még megvan a maga romantikája, később azonban rájön az ember, hogy 1. a Zabar’s –ban fele olyan jó sincs a bagel, mint a szemben....

Tovább a cikkre >>

Tojássaláta házi majonézzel és lilahagymával

A zsúfolt kávézó közepén elhelyezkedő hatalmas asztal körül ülnek mindannyian: bundát, kalapot, és élénk rúzst viselő idős hölgy, mellette kissé kopott öregúr. Angolul társalognak egymással, de a kelet-európai akcentus árulkodik. Maceszleves, tojássaláta mákos zsemlével. Futásból érkező szikár férfi, csak egy üres kávé lesz és a fél papaya, amelyet hozott magával. Koromfekete apa, mellette hófehér, kékszemű kislány, előbbi levesezik, utóbbi szusit....

Tovább a cikkre >>

Fűszersokk. Sok fűszer.

Megérkeztem. Kéthetes tengerentúli utamról nemcsak ihlettel, ötletekkel, friss gondolatokkal (valamint egy enyhe latin-amerikai kattanással) tértem haza, hanem némi kézzel fogható „vásárfiával” is. Azt hiszem, szerdán, a New York-i Kalyustan üzletben veszítettem el a kontrollt, éreztem a pillanatot, amikor kicsúszott a lábam alól a talaj, és teljes transzban, csak raktam és raktam a kosaramba a néhány dolláros fűszereket. Megjegyzem, erre már....

Tovább a cikkre >>

Momofuku KO, New York

Szerencsés és véletlen egybeesés, hogy a Bűvös Szakácson éppen most jelent meg a ramenről, és a New York-i Momofukuról szóló írás. David Chang az egyik legünnepeltebb amerikai séf, a Momofuku pedig az egyik legizgalmasabb és legnépszerűbb amerikai étterem, amely a hatalmas sikernek köszönhetően az elmúlt években öt különböző étteremből álló birodalommá nőtte ki magát. 2007-ben voltam először a Momofuku Ssam....

Tovább a cikkre >>

1 2 3 4 5 8