Többoldalas elkészítési leírások, tucatnyi tételből álló hozzávaló listák, órákon át tartó sütés-főzés – nem éppen a mai kulináris trendekkel összhangban álló hívószavak. Hogy létezik, hogy Julia Child neve mégis évtizedek óta, generációkon átívelően fogalom elsősorban az amerikai, később az egész világ háziasszonyainak konyháiban? Magyarul frissen megjelent, korszakalkotó, monumentális francia alapszakácskönyvével nagyobb hatással volt az amerikai nők főzési szokásaira, de legalábbis ismereteire, mint bárki más, televíziós főzőműsoraiban képviselt közvetlen stílusával pedig milliókkal hitette el, hogy bárki el tud készíteni egy kicsontozott, töltött kacsát.
Nehéz eldönteni, hogy a munkássága, vagy a személyisége inspirálóbb-e, ne ugorjunk át az utóbbin sem. Julia Child 51 évesen lett az első amerikai, televíziós sztárszakács, akinek magassága, külseje, hangja nem hétköznapi, és aki zéró francia nyelvtudással érkezett a harmincas éveiben Franciaországba, hogy ott aztán örökre beszippantsa a klasszikus francia főzés világa. Az életét feldolgozó dokumentumfilmekből és memoárból egy igazán színes, eredeti egyéniség rajzolódik ki, akit merészsége, bölcsessége, szívós kitartása, okossága és nem utolsósorban étvágya és parádés humora repített a siker csúcsára. Nem mellesleg, az életet élvezni is nagyon tudta. Elkötelezettsége és a főzési iránti szenvedélye, vágya és késztetése arra, hogy a tudását megossza, sokszáz, időtálló receptet eredményezett, olyanokat, amikhez mindig vissza lehet nyúlni, ha valaki meg szeretné szeretni a főzést.
Sok lépésen át, rengeteg vajjal készülő, összetett, mély mártások, nagy, szaftos sültek, szépséges, lemezekre omló halfilék, borostyán színű karamellák, toronymagas szuflék – ritkán készítünk ilyesmit manapság. Nem véletlen azonban, hogy a hivatásos séfek körében a kortárs világkonyhák térhódítása ellenére a francia klasszikus konyha még most is kultikus státuszt élvez. Arról nem is beszélve, hogy talán ez az a műfaj, ami lassúsága, összetettsége, nagy figyelmet igénylő jellege miatt a legérzékibb és legszebb főzési élményt adja. Éppen az utóbbi miatt ajánlom, hogy mindenki szánjon néha rá néha időt, hogy fellapozza ezt a kötetet, kiválaszt és elkészít Julia receptjei közül egyet-egyet. Akár a legegyszerűbb tojásrántottát, akár az ikonikus burgundi marharagut, a legfinomabb Crépe Suzette-et, vagy éppen az alábbi mandulakrémes palacsintát. Bon Apéttit!
A magyarul idén megjelent szakácskönyvet, „A francia konyha művészete” című monumentális kötetet nagy szeretetettel ajánlom midenkinek, aki szeret főzni, lenyűgöző munka, külön óriási gratuláció a magyar fordítóknak, Szkladányi Andrásnak és Rattner Rékának a nagyszerű munkájáért. Julia Child olyan precizitással írja a nagy klasszikusok receptjét, hogy bármi elronthatatlan. Tökéletes lesz az ikonikus burgundi marha, a majonéz, a hollandi mártás, a tarte tatin.
A sorozatrajongóknak ugyanitt szeretettel ajánlom az HBO Max-on futó „Julia” című sorozatot, ami 2x8 epizódban mutatja be Julia Child életét és pályáját. Az ismertebb, Meryl Streep főszereplésével készült filmhez képest sokkal árnyaltabban, érdekesebben, korhűbben, nyilván egy sorozatban erre jobban is van mód.
Mandulakrémmel töltött palacsinta (Crépes fourrées á la frangipane)
Hozzávalók (12 palacsintához)
Palacsinta
2 tojás
400 ml tej
200g liszt
csipet só
100 ml szénsavas ásványvíz
a sütéshez olaj, vagy kacsazsír
Krém
1 tojás
1 tojássárgája
120 g cukor
45 g liszt
225 ml tej
45 g vaj
kb. 60 g mandulaliszt
½ kávéskanál só
Tetejére:
60 g csokoládé (60-70%)
30 g vaj
Palacsinta: hagyományos módon palacsintát készítünk, korábban is megsüthetjük.
Krém: az egész tojást és a sárgáját keverőtálban habverővel sűrűre, fehéredésig keverjük a cukorral. Hozzáadjuk a lisztet, elkeverjük. A tejet nyeles kis lábasban forráspontig melegítjük, majd fokozatosan a tojásos masszához öntjük. Visszaöntjük az egészet a lábasba, és állandó keverés mellett sűrűre főzzük. Hozzáadjuk a vajat és a mandulalisztet, végül a sót. Ha nem használjuk azonnal, frissen tartó fóliát teszünk a tetejére, hogy ne bőrösödjön.
Tálalás: frissen barnavajat készítünk. Közepes lábasba tesszük a vajat, lassú tűzön felolvasztjuk, s addig főzzük, pirítjuk, amíg mély aranyszínű, mogyoró illatú lesz, és apró, barna darabok keletkeznek benne - ez kb. 7-8 perc. Forrón a palacsintára locsoljuk, és ugyanekkor ráreszeljük a csokoládét, ami ráolvad. Azonnal tálaljuk.