Nyolc felejthetetlen emlék az első Taste of Transylvania erdélyi gasztrofesztiválról

Az elmúlt hétvégén, október első napjaiban, lélegzetelállító helyszínen, a Gyimesi Skanzenben került sor az első Taste of Transylvania erdélyi gasztrofesztiválra, ami sokunkat, akik ott voltunk, maradandó élményekkel és pillanatokkal ajándékozott meg.

Ezt a rendezvényt olyan elkötelezett, megszállott és tenni akaró székelyföldi étteremtulajdonosok, termelők és szakemberek álmodták meg, akik új fejezetet szeretnének írni az erdélyi gasztronómiában és akik küldetésüknek érzik, hogy őrizzék és újra felfedezzék a letűnt erdélyi konyha értékeit, örökségét és feltegyék azt a helyi és nemzetközi gasztronómai térképre. Külön szeretném kiemelni Trucza Adorjánt, a székelyudvarhelyi Páva étterem tulajdonosát, a Páva KulinarIQum Egyesület vezetőjét, aki az egész folyamat motorja, a rendezvény ötletgazdája, és aki időt, energiát, fantasztikus csapatát (és családját) nem kímélve szervezte meg szinte kézivezérléssel ezt a felejthetetlen fesztivált.

Onnan tudom, hogy valami egészen különlegeset hoztak létre, hogy amikor hazaértem, és felidéztem az emlékeket, akkor nem csak ételek és ízek jutottak eszembe, hanem pillanatok és érzések (pedig, higgyétek el, emlékezetes ízekben sem volt hiány). Íme, néhány felejthetetlen megélés:

Kövi Pál: Erdélyi lakoma című kötete felújított kiadásának ősbemutatója
Szimbolikus pillanat volt számomra, hogy a Csíki-havasok tetején, 1331 méteres magasságban ünnepeltük meg a sokéves munka gyümölcsét. Nem csak azért, mert úgy érzem, hogy ezt a kötetet a lehető legmagasabbra kell emelni, hanem azért is, mert ismét bebizonyosodott: ha látjuk a hegycsúcs tetejét, akkor érdemes megmászni, akkor is, ha az tíz évbe és sok nehézségbe kerül. A lehető legboldogabb vagyok, hogy éppen most, éppen ebben az évben, és a legjobb és legméltóbb erdélyi partnerrel karöltve valósult meg ez a küldetés, amiről még sok részletet fogok megosztani a következő hetekben. Az amúgyis fokozott pillanat mellé extra meglepetés ajándékként érkezett Malatinszky Csaba borász (a fesztiválon workshopot tartott), aki a kilencvenes években a Gundel étterem sommelier-je volt, és ebbéli minőségében személyesen is nagyon jól ismerte Kövi Pált. Kövi őt kínálta meg azzal, hogy költözzön New Yorkba és visszavonulását követően vegye át az általa sikerre vitt Four Seasons étterem vezetését. Malatinszky Csaba másképp döntött (a saját borászat és önálló karrier mellett), de Kövinek nagy tisztelője maradt. Plusz töltetet adott a könyvbemutatónak, hogy személyében egy olyan ember is jelen volt, aki személyes emlékeket tudott megosztani velünk Kövi Pálról.

Este a tűz körül
Szombaton este valaki egyszer csak tüzet rakott, és szép lassan mindenki köré gyűlt. A hideg késő estében jólesett a melege, majd egyszer csak előkerült Bíró Lajos spontán főzött tárkonyos zúzalevese (némi aznap reggel szedett vargányával), ami a fesztivál egyik legfinomabb fogása lett. A hangulat fokozódótt, amikor megérkezett az aznapi báránybontásból (slow cooking barlang egyik legszebb programja) készült báránysült, ami a tűzön kapott egy kis füstös befejezést. Pallag Dávid séf hirtelen ötlete nyomán pedig a hihetetlen minőségű, Berke-farm féle, sült, tépett bárányhúst Szabi, a Pék frissen sült focacciaja, mascarpone-szerű torockói tejföl, a „tíztehenes” Bányász Jóska érlelt termelői sajtja és a közönség elégedett moraja tették teljessé. Közben egy olyan különleges, felszabadult, természetes és időtlen, sűrű pillanat és energiamező alakult ki, amiben összeolvadt a helyi parasztbácsi és a Michelin-csillagos hipszter séf, amiben senki nem nézegette a telefonját, csak egymást, amiben egyé vált minden generáció és szakma és mindenféle nemzetiségű ember: erdélyi, román, magyar, amiben egy kicsit megszűnt a külvilág, és semmi más nem létezett, csak az önfeledt, lüktető, igazi, morajló életöröm, és néhány lopott, helyenként könnyes pillantás egymásra, amiben ez állt: milyen szép is az Élet!

Reggeli a hegyen
A Csíki-havasok egyik hegye, az „Apa-havas” 1329 méter magasan fekszik, a Gyimesi Skanzentől tizenkét kilométerre. Katonai teherautóval, zötykölődős utakon, a Boros-patak mentén vittek fel bennünket a szervezők. A hegy tetején mesés látvány fogadott: végtelen táj, a közepében pedig a csúcskereszt. A természet nem csak a mesés látvánnyal, hanem egy ritka szerencsés, szélmentes, napsütéses reggellel is megajándékozott bennünket, Bíró Lajos pedig egy pazar reggelivel: ordás, juhtúrós túrós csuszával és szenzációs zúzapörkölttel.

Gombászás a hegyen
Horváth Boldizsár (Farm2Fork) és Keve Marci séf (101 bisztró) már a fesztivál első reggelén egy tele kosár gombával jöttek le a hegyről, páran pedig másnapra becsatlakoztunk. Óriási élmény volt számomra ennek részesévé lenni, önmagában az erdőben való járkálás csodás tevékenység, amihez csak hozzáadott a fiúk gombászási szakértelme, öröme és az erdélyi gombadiverzitás felett tapasztalt lelkesedésük. Az erdélyi konyhában meghatározó szerepet töltenek be a különböző gombafélék, rendkívül változatos a felhasználásuk akár frissen akár tartósítva, nem kell messzire mennünk, ha némi ihletre van szükségünk, hogy a hétköznapi főzésünkbe hogyan csempésszük be ezt az ízgazdag alapanyagot.

Örömfőzés a frissen szedett gombákkal
Az úgy volt, hogy a két fiú megjelent a reggel gyűjtött gombákkal, mi pedig rábeszéltük őket egy spontán főzőbemutatóra a színpadi program egyik szünetében –ami végül, valószínűleg éppen a spontaneitása miatt a gasztrocsűr (vagyis a színpad) egyik legkedvesebb főzése lett. Készült rókagombás krokett lestyános, hurutos mártogatóval és vargányás töltött káposzta Kövi Pál nyomán. Masszát formázott és panírozott a csapattal Tóth Szilárd, a Salt Michelin-csillagos séfje és Alex Petricean román sztárséf, a csilláron is lógott a közönség, és minden jelenlevőt magával ragadta a valódi örömfőzés természetes hangulata.

Fiatal román séfek
Nagy hatással volt rám a fesztiválra meghívott, fiatal top román séfek tehetsége, elkötelezettsége, profizmusa, víziója. Egy olyan kortárs román konyhát mutattak nekünk, ami tele van történettel, mondanivalóval, friss szemléletmóddal, modernitással és ízekkel. Mind Alex Petricean, a bukaresti Noua séfje mind Mihai Toader és Andrei Chelaru nagy kedvet csináltak ahhoz, hogy egyszer ellátogassak az éttermükbe.

Gáll Tímea és Anna anya-lánya páros főzőbemutatója
Az erdélyi konyha és Erdély rajongóinak azt hiszem nem kell bemutatnom Gáll Tímeát, a csíkmadarasi Zsigmond malom panzió háziasszonyát, és férjét, Leventét. Korábbi cikkemben én is méltattam őket – szellemiségüket, főztjüket, a belőlük áradó szeretetteljes harmóniát. Ők egyben olyan referenciapontjai is az erdélyi konyhának, akikre mindenki visszautal. A fesztivál színpadán ezúttal a tizenhétéves Anna lányával főzött Tímea, az ő kedves párosuk pedig még egy plusz érzelmi töltettel gazdagította az amúgy is nagyszerű beszélgetést. Olyan szeretettel, kedvességgel, humorral és szép mondatokkal volt velünk anya és lánya, amit sokan szinte megkönnyeztünk. Az Anna által sütött kapros-ordás kukoricamáléról és a Tímea által főzött szenzációs bárányfejlevesről nem is beszélve. Aki tud, minél hamarabb látogasson el hozzájuk Csíkmadarasra.

A Gyimesi skanzen
A 2008 óta panzióként működő Skanzen 14 régi parasztház megmentésének eredménye. A falumúzeum olyan festői helyszínen található Gyimesközéplok település Boros-Pataka falurészében, amiért önmagában érdemes erre kirándulni. Hegyek, erdők, mezők veszik körül, ideális kiindulópont kirándulásokhoz, túrázáshoz, gombászáshoz, környékbeli barangolásokhoz.

Köszönöm szépen a szervezőknek, hogy Jókuti András műsorvezető kollégámmal, barátommal együtt a gasztroszínpad házigazdái lehettünk. A rendezvény egyértelműen megrendezésre kerül jövőre is, szívből ajánlom mindenkinek, hogy csatlakozzatok! Érdemes követni a Taste of Transylvania Facebook és Instagram oldalát, ahol a fesztiválról és az erdélyi konyháról is érdekes tartalmakat osztanak meg a szervezők.

(Visited 1 388 times, 5 visits today)
Print Friendly, PDF & Email

One comment

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük