Hamantaschen – meggyes-mákos hámántáska

A zsidó közösségek világszerte többek között ezzel a háromszög formájú, töltött aprósüteménnyel ünneplik a pénteken kezdődő Purim ünnepet, ami az i.e. 450 körül a perzsa birodalomban élő zsidóság megmenekülésének emléknapja. Ezt az eseményt Eszter könyve örökíti meg. A történet szerint Eszter királyné és nagybátyja, Mordecháj közbenjárásának hála a zsidók megmenekültek a gonosz miniszteri tanácsadó, Hámán megsemmisítő tervei elől, a fenyegető életveszély egyik napról a másikra örömre fordult – ezt ünneplik Purimkor farsangi hangulattal, mulatással, eszem-iszommal.

A hámán-táska elnevezése számos nézet szerint Hámán figurájára utal – azért, mert a süvegének volt állítólag ilyen alakja, mások szerint pedig akkoriban levágták a halálra ítéltek fülét (Hámán-fülének is szokás nevezni). Leginkább azonban az lehet a legvalószínűbb, amit magyar, zsidó nyelvészek kutattak ki: hogy a Hámán valójában a mák jóvoltából került a sütemény nevébe, német-jiddis nyelven ugyanis a Mohntasch mákos táskát jelent. Márpedig az eredeti, hagyományos hámán-táska mákos tölteléket rejt. Manapság azonban már mindenféle egyébbel is lehet tölteni, az újabb és újabb trendeknek és ötleteknek csak a kreativitás és fantázia szab határt. Csak néhány példa a világból különböző töltelékekre: mák, dió, bármilyen különleges lekvár, citromkrém, dulce de leche, nutella, vaníliapuding, túrókrém, fűszeres datolyamassza, pisztáciakrém, karamellizált almatöltelék, marcipán, aszalt gyümölcsök, mogyoróvaj, birsalmasajt –és akkor még nem is beszéltünk a sós ízekről (persze akkor nem édes a tészta): pizza, karamellizált hagyma, fetakrém, kecskesajt, spenót. Lehet aztán még tovább fokozni, szóratokkal, mázakkal, liofilizált gyümölcsökkel, magokkal, szezámmaggal, mákkal.

Mák nélkül csinosabb, és kevesebb munkafázist igényel, viszont az egész mákszemek ropogóssága egy plusz ízt és állagot ad a süteményhez, megéri az extra macera. Ha mák nélkül készül, akkor nincs szükség a tojásfehérjére sem. Az alábbi recept kb. 24, viszonylag kisméretű hámántáskára szól, azonban olyan sebességgel fogy, hogy minimum dupla adagot érdemes sütni családi eseményekre, vendégségre. A formázásba, töltésbe a gyerekeket is remekül be lehet vonni, közben pedig mesélni lehet a sütemény történetéről és egyéb legendákról.

A puha vajat elektromos kézikeverővel kikeverjük a porcukorral és a tojássárgájával. Külön edényben egyenletesen összeforgatjuk a „száraz” anyagokat: a lisztet, a sütőport, a sót. A vajas keverékhez szórjuk, hozzáadjuk a citromhéjat. (Érdemes nyersen megkóstolni egy csipet tésztát, hogy megfelelő-e a sója, azt később nem tudjuk korrigálni). Az összes hozzávalót elkeverjük a gép dagasztókarjával. Frissen tartó fóliába csomagoljuk, és 1,5 órára hűtőbe tesszük pihentetni. Amikor kivesszük, átgyúrjuk. A sütőt előmelegítjük 180C fokra (sima, alul/felül üzemmód). Egy tepsit lefedünk sütőpapírral. Könnyebb a tésztával úgy dolgozni, ha félbevágjuk. A felét lisztezett gyúródeszkán kinyújtjuk (puha, de jól dolgozható tészta, ha ragad, akkor picit több lisztet szórunk alá). 7 cm átmérőjű korongokat szúrunk ki, a maradék tésztát újra összegyúrjuk. Minden korong közepébe egy lapos teáskanálnyi lekvárt teszünk (kb. 10 grammot). Következik a formázás: a korong tőlünk távolabb eső két szélét az óramutató dél jelénél összecsípjük, és szorosan összenyomjuk, hogy ne nyíljon szét. Ezután a jobb alsó és a bal alsó széleket is ugyanígy összecsípjük, azaz a korongból egy háromszöget formázunk, aminek a közepében látszik a töltelék. Áthelyezzük a tepsire, ne túl szorosan legyenek egymás mellett. A mákos verzióhoz egy-egy már összecsípett szárat ecsettel megkenünk tojásfehérjével, és egész szem mákba mártjuk, hogy teljesen befedje. A süteményt kb. 15 percig sütjük. A pontos sütési idő függ a tészta vastagságától, méretétől, de ne barnuljon sötétre, csak enyhe, világos színt kapjon. Hűlés alatt még tovább sül.