Van egy rossz és egy jó hírem. A rossz az, hogy a képen látható étel nem tatárbifsztek, bármennyire is hasonlít rá. A jó az, hogy ennek ellenére nagyon finom. Paradicsomtatár. Az ötletet Michel Richard szuper szakácskönyve ihlette (ezt a könyvet már többször ajánlottam itt és a kedvenc szakácskönyves listámban is helyet kap.) Michel Richard Washingtonban dolgozó francia séf, a világ....
Tovább a cikkre >>
Kategória: előétel
Piros, görög, nem görög
Csalóka elnevezésével ellentétben a görögdinnye nem is görög származású. A tökfélék családjába tartozó növény Afrikában őshonos gyümölcs, termesztése több ezer éves hagyománnyal bír. Az ókori Egyiptomban elterjedt, fali freskó, rajzok és fáraók sírjai tanúskodnak róla. Népszerűsége magas víztartalmára is visszavezethető, elsősorban ennek a tulajdonságának köszönheti, hogy gyorsan elterjedt az egész mediterrán térségben, később Ázsiában is. Európába csak a római birodalom....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Burrata grillezett cukkinivel és mentával
“Névtelen szerint… Kedves Chili! A Sapori d’italia Kft. Tökön az újmajorban gyárt Burratat. A honlapjukon nem szerepel, mert állítólag csak éttermek és szállodák keresik náluk. Mégis mindig szokott lenni, egy “vödörnyit” lehet egyszerre venni, ez kb. 10 gombóc.www.mozzarella.hu-n lehet tájékozódni” Szeretném megköszönni a fenti hozzászólónak, hogy a burrata-ról szóló cikk kapcsán felhívta a figyelmemet erre a beszerzőhelyre. Azóta felvettem a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Töltött mángoldlevél (pazi sarmasi)
Az Oszmán Birodalom udvari szakácsainak köszönhetjük az egyik legjellegzetesebb ételt, amely a birodalom szinte összes országában elterjedt, ma is nagy népszerűségnek örvend, a teljes Balkántól Iránig. Maga a „dolma” szó töltöttet jelent, azonban nemcsak leveleket, hanem a különböző töltött zöldségeket is így nevezik. A töltött ételek műfaja korábban is felbukkan, az ókori görögöknél pl. édes túróval töltött fügelevél formájában, középkori....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Burrata, bab
Nem is értem, hogy létezik, hogy itt még nem lelkesedtem a legújabb kedvencemről, a burrata sajtról. Nagy valószínűség szerint ennek az lehet az oka, hogy két kis apró probléma van vele: 1. itthon gyakorlatilag nem kapható, 2. Ha mégis, akkor borzalmasan drága. Budapesten először az Osteria étteremben találkoztam vele, ahol mai napig soha nem bírom megállni, hogy ne ezt rendeljem.....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
A töröktől: fokhagymás-joghurtos spenót
Újabb kedvencet találtam a töröknél. A Vígszínházzal szemben található Szerájba rendszeresen betérek, és bár a választék (és a tömeg) óriási, mostanában már csak kizárólag egyetlen ételért járok vissza, ez pedig a joghurtos padlizsán, amelyből bármikor, bármennyit képes vagyok megenni, annyira finom. Múlt héten ugyanígy tettem, azonban úgy rendeltem, hogy fél adag padlizsán mellé kíváncsiságból berendeltem fél adagot a mellette virító....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Pezsgő, krumpli, kaviár & Kistücsök
A fontos eseményekhez pezsgő dukál. Jófajta. Lehetőleg francia. Vagy más. Fontos eseményre való koccintáshoz szerettem volna vinni valami falatkát, olyat, ami illik az alkalomhoz, az esemény jelentőségéhez, ami szállítható, max. fél óra alatt összedobható, de azért elegáns. Kettő lett a vége: rozskenyeret pogácsaszaggatóval kiszúrtam, olívaolajjal megkentem, megpirítottam. Kétféle kence került rá: 1. Füstölt makrélakrém – ehhez egy kb. 30dkg-os füstölt....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Garnélával töltött, nyitott tésztabatyu (shu mai)
Ezek a kis kínai tapas-ok, a dim sum –az egyik kedvenc műfajom. Ha bárhol olyan helyek járok a világban, ahol ismert és létezik, a világért ki nem hagynám. Hagyományosan ez egy reggeli/délelőtti műfaj, de akkor sincs vele semmi problémám, ha netán délután, vagy este kell enni. Házilag is viszonylag egyszerű elkészíteni, ugyan némileg időigényes és macerás, de ha az ember....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Tunéziai tojásos tagine
A tunéziai kollégával jóban lettünk. Megy a főzőcske oda-vissza, arab és magyar specialitásokkal ismertetjük meg egymást felváltva (kedvence a tarhonyánk). Elkötelezett rajongója vagyok az arab konyhaművészetnek, így nem kérdés, kapva kapok a felkínált lehetőségen, hogy autentikus készítőjétől lessem el fortélyait. Egy tunéziai mamánál valószínűleg nincs jobb tanító. A mama farmert, divatos pulóvert és elegáns fejkendőt visel, kifinomult, közvetlen. „Gasztrofranciául” és....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Burgonyás blini
Boldog Új Évet kívánok mindenkinek! Azzal a kijelentéssel szeretném kezdeni a 2009-es évet, hogy a blini igazán klassz étel, szilveszterre bevállalni azonban merészség (=tanulság jövő évre). Miközben 31-én délután pontosan két órát töltöttem a serpenyő mellett, 70 mini palacsinta kisütésével, két dologra gondoltam: egyrészt micsoda szerencse, hogy az én fejemből pattant ki ez a remek ötlet, így maximum saját magamat....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Datolyaszilva, ruccola, mogyoró
“Mennyire klassz lenne, ha Magyarországon is lenne olyan piac, ahol a zseniális, fantasztikus magyar zöldségek és gyümölcsök mellett lehetne normális áron, nagyobb mennyiségben vásárolni mindenféle, a világ különböző tájain éppen beérő egzotikus gyümölcsöket! Úgy értem, persze, tudom, hogy mindent lehet kapni speciális boltokban, de azért az nem ugyanaz, ha az ember csillagászati áron megveszi azt az egy darabot (ami vagy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Fokhagymás garnéla, csípős kolbásszal (Tierra y mar)
A tengeri herkentyűk és húsfélék kombinálása az első gondolat ellenére egyáltalán nem bizarr találmány. Számos, tengerrel rendelkező országban rendkívül nagy hagyománya van –kifejezetten sok népies, rusztikus ételben jelenik meg – eredetileg nyilván elsősorban az adottságok, ill. kényszer szülték: egyszerűen a rendelkezésre álló alapanyagokból kellett minél változatosabb fogásokat kitalálni. A legnyilvánvalóbb, amely talán mindenkinek elsőre eszébe jutna, a spanyolok paella-ja (bár,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Töltött, sült lilahagyma, fetakrémmel
Hát nem zseniális látvány, amikor az ember levág egy szeletet egy friss lilahagymából, és felbukkan a fényes, leves, ropogós, csípős-édes, karakteres illatú belseje? Azon túl, hogy az egyik legdekoratívabb zöldség, szerencsére kiváló ízű is. Mivel a nagy lelkesedésem odáig fajult, hogy kicsit túlvásároltam magam belőle, mostanában elég sok fogásba került. Az is kiderült, hogy mint minden zöldségből, ebből is természetesen....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kissé tavaszias csirkemáj „escabeche” öntettel
Talán kicsit korai még tavaszias jellegű ételekben gondolkozni, de nem tehetek róla, ez a kombináció elkapott. De az is lehet, hogy egyszerűen csak a nosztalgia az oka, és barcelonai emlékek kísértenek, amint a Villa Olímpica-ban, tengerparton ücsörögve valamelyik bódénál escabeche szardíniát eszünk. Az escabeche a mediterrán (elsősorban a spanyol) és a latin-amerikai konyha jellegzetes módszere, és nem más, mint egy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Édes-savanyú sült cékla caponata
Már megint sült cékla. Ezt a receptet is Paul Gayler, pure vegetarian című könyvéből vadásztam, amelyből több mindent kipróbáltam már, pl. a kínai gőzölt gombócot. A könyv továbbra is rendkívül meggyőző, ezt az ételt már négy alkalommal készítettem, ez alatt kicsit a saját ízlésemhez igazítottam a hozzávalókat és az arányokat. Eddig mindenki, aki kóstolta, sűrű bólogatásokkal és cuppantásokkal tanúsított ráutaló....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
