Az, hogy idén még nem volt recept, nem jelenti azt, hogy ne főztem volna a nagy kedvencemmel, a birsalmával. Szinte az összes tavalyi birsalmás étel (birsalmasajt, sült, töltött birsalma, gyömbéres-birsalmás csirkemell, birsalmaszufflé )idén is asztalra került, amikor szezonja van, egész egyszerűen nem tudok vele betelni, mindig van itthon néhány szép példány. Utoljára ezt a fűszeres chutney-t (vagy csatnit) készítettem. A....
Tovább a cikkre >>
Kategória: előétel
Pink Waldorf füstölt libamellel
Az igazi, eredeti, először az 1896-ban a New York-i, patinás, névadó, Waldorf Astoria Hotel éttermében felszolgált Waldorf-saláta kizárólag kockára vágott almából, zellerből és jó minőségű majonézből állt. Oscar Tschirky főpincér kreálta egy 1500 fős rendezvényre, és a dió csak később került bele. Az eredeti recept szó szerint a következőképpen hangzott: “Hámozzunk meg két nyers almát és kockázzuk fel kb. 1,2....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Dióval töltött padlizsán
Még nyáron egyszer totális csődbe fulladt a kísérletem, amikor hachapurit, azaz grúz sajtos kenyeret próbáltam sütni. Minden rossznak megvan a jó oldala (aszonygyák), ennek a tragédiának pl. az, hogy g. fedőnevű olvasó akkor hozzászólt, hogy Budapesten a Mirázs nevű grúz étteremben evett remek hachapurit, aminek a titka Marina szerint a kemence és a házi készítésű sajt. Ennek az információnak az....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Feketekagyló kezdőknek –fűszeres morzsával grillezve
Brüsszelben intenzíven dübörög a kagylószezon. Alig-alig tudok ilyenkor ellenállni a csábításnak, hogy az éttermekben ne állandóan ezt rendeljek. A kagyló a belga nemzeti eledel, és teljes mértékben szezonális dolog. Szabály szerint az „r” betűt tartalmazó hónapokban fogyasztható. Ezt én szentül betartom, az meg ráadásul tényleg egyértelmű, hogy a minősége ilyenkor a legkiemelkedőbb. Hatalmas, húsos, narancssárga példányok bukkannak ilyenkor elő a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Indul a céklaszezon!
Nincs mese, lassan tényleg haladunk az őszi kaják felé. Még egy-egy szép, napos délután megengedi, hogy elköszönjünk a nyártól, de reggel már sötét és hideg van, és az üzletekben, ill. a piacon is átváltott a színskála nyáriból őszibe. Múlt héten már birsalmát is láttam! (Vettem). Ezennel pedig hivatalosan megnyitom a céklaszezont is. Cékla nálam egyik nagy kedvenc, bármikor, bármennyit. Sült....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sonka, sonka – serrano sonka birsalma- és juhsajttal
Ez az elképesztő Serrano sonka közvetlenül Bilbao-ból repült hozzám, ott élő barátnőm poggyászában lapulva. Nem rossz dolog olyan helyen élni, ahol egy ilyen isteni különlegességből nap mint nap lehet falatozgatni. Ráadásul még tenger is van. A Serrano sonka neve a spanyol sierra szóból ered, amely hegyeket jelent. Régen ugyanis elsősorban a spanyol hegyekben érlelték a sonkát, ahol erre legalkalmasabb volt....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Mozzarellával töltött cukkini
No, egy gyors kis semmiség – múltkor mikor cukkiniztem, még utána is maradt egy nagyobb példány a hűtőmben. Maradékokból dobtam össze ezt a gyors finomságot, ami salátával simán elmegy remek hétköznapi vacsinak. A cukkini blansírozva, közben grill beindítva, mozzarella kockázva, összeforgatva ezzel-azzal, majd jóó folyós-nyúlósra a cukkinire grillezve. Erről most több mondanivalóm nincs. A cukkini történetéről sem:) Recept Hozzávalók (2....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült piros paradicsom – szárított paradicsom házilag
Soha nem értettem, hogy a zseniális magyar paradicsomunkkal hogyhogy nem terjedt el a szárított paradicsom műfaja, pedig a klímánk –főleg mostanság – igencsak megvan hozzá. OK, hogy sokat eltesznek, meg lé, meg sűrített lesz belőle, de az olasz eredetű, kvázi gourmet kajának számító szárított paradicsom használata egyáltalán nem jellemző nálunk. Holott az elkészítése nagyon egyszerű, és már pár darabbal eszméletlenül....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Boursin-nel töltött paradicsom
Apropó, szendvicskrémek. Többek között azért is jó dolog ez a privát gasztroblogolás, mert minden további nélkül megnevezhetek bizonyos élelmiszermárkákat (anélkül, hogy állandóan meg kellene neveznem…). Például nyugodtan elmondhatom, hogy a kedvenc kencém a fokhagymás Boursin sajt. Szeretem a hozzá kapcsolódó gyerekkori, nosztalgikus feelinget, emlékszem, Apukám mindig ezt hozott „Nyugatról” és nagyon különlegességszámba ment. Szeretem a krémes, kicsit morzsás, nagyon fokhagymás,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Avokádókrém
Avokádókrém azért nem szerepel a könnyű szendvicskrémekről szóló írásomban, mert hát csak nem írhatok le annyit, hogy vegyünk egy avokádót és trutyizzuk össze némi fokhagymával, citromlével, sóval, borssal, pont. Pedig a különböző kencék közül az egyik legfinomabb és leggyorsabb. Néhány éve már otthon is beszerezhető ez a különleges zöldség (ami gyümölcs), bár minőségi problémák azért még felmerülnek, ahogy elnézem. Az....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Török csípős, paradicsomos bulgur saláta (Kisir)
Egyik nagy nyári kedvenc nálam is a tabbouleh, egyetértek Rolller-rel, szintén kegyetlen mennyiségeket el bírok belőle pusztítani. Hasonlóan készítem, annyi különbséggel, hogy imádom a petrezselymet is, úgyhogy nálam rengeteg kerül bele, meg menta és koriander is (utóbbi azt hiszem nem annyira autentikus). A kisir a libanoni tabbouleh török változata és alapvetően két dologban különbözik: 1. sokkal kevesebb petrezselyem van benne....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Bélszín carpaccio házilag
Szegény szegény vega olvasók most mindjárt egy hátast dobnak és szélsebesen elnavigálnak innen, amint meglátják ezt a gyönyörű rózsaszínű nyers husis tányért…de figyelmeztettem őket, hogy hamarosan durván megcáfolom az eddigi trendet, mely szerint nálam hús alig-alig. Ami alapvetően azért igaz, hiszen ha rápillantok pl. az összes eddigi receptre, azok között konkrétan kettő darab húsos étel van (azok is olyanok, amelyeket....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Autentikus vietnámi tavaszi tekercs (Cha Gio)
Az elmúlt időszak kulináris kalandozásainak és élményeinek intenzitására mostanában igazán nem panaszkodhatom. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb highlight egyértelműen a saigon-i főzőtanfolyam. Mind gasztronómiai értelemben, mind amúgy. (Tudom, itt úgy tűnik, mintha az egész világot csak a konyhaablakon keresztül látnám, de, hm, meglepő fordulat, ez azért nem egészen így van. Csak ez a blog csak abból a szemszögből íródik.) Mindenesetre,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Marokkói fűszeres padlizsánsaláta (Zaalouk)
Hát igen, a terminológia, a terminológia. Saláta…Egész egyszerűen nincsen fenomenálisabb írás ebben a tárgyban, mint az általam sokat emlegetett Váncsa István szakácskönyvének salátafejezetének bevezetője. Komolyan, kötelező olvasmány mindenkinek, aki egy icipicit is szereti a gasztronómiát. Egy négyoldalas briliáns gondolatív és tudományos elmélkedés arról, hogy mi az konkrétan, hogy saláta. Csak annyit mondok, az utolsó mondat, a végkövetkeztetés a következő: „Tehát,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült paprikás hummusz
A hummusz közel-keleti étel, amely a térség minden országában jellemző és népszerű. Alapvetően ez egy csicseriborsópüré, kikeverve olívaolajjal, citromlével, fokhagymával és tahini-vel, ami egy szezámpaszta. Ez utóbbi kapható otthon az ilyesmit áruló üzletekben (Lehel alja, Ázsia, stb.). A tahini egyébként isteni joghurttal és fokhagymával keverve bármilyen saláta önteteként. Nekem nincs türelmem megfőzni az igazi csicseriborsót, úgyhogy konzervből szoktam csinálni a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
