Kategória: tavasz

Medvehagymás krumplipüré

Volt a múlt héten minden: emlékezetes ebéd, különleges vacsora, csillagos étterem, a hét ízdíját azonban mégis valami egészen egyszerűen viszi: a medvehagymás krumplipüré. Ameddig tart a medvehagyma szezonja, gyanítom, gyakran kerül majd asztalra. Szerintem annyira tökéletes magában, hogy nem is érdemes köretté degradálni, esetleg meg lehet fejelni egy tükör-, vagy lágytojással. Persze jófajta krumpli és a lehető legjobb vaj szükséges....

Tovább a cikkre >>

Vaníliás rebarbarakompót

A rebarbaráról lesz most szó. Nálunk kevésbé elterjedt, mint más nemzetek konyhájában, pedig még az sem kizárt, hogy ősmagyar gyümölcscsel van dolgunk (botanikai értelemben zöldség, felhasználását tekintve inkább gyümölcsként értelmezhető). Bizonyos források szerint ugyanis a Volga mentén vadon nőtt jelentős mennyiségben, ide pedig a hunok hozhatták. Az viszont egész biztos, hogy Ázsiában őshonos, a kínai orvosok évezredek óta használták (elsősorban....

Tovább a cikkre >>

Tavaszi leves spenóttal, retekkel

Le sem merem azt írni, hogy „fúziós”, pedig valójában az. Csakhogy ez a gasztronómiai kifejezés Magyarországon valahogy nem igazán találta meg az igazi helyét. Mert mit jelent általában nálunk a fúziós konyha? Hát, többnyire nem azt, hogy a különböző földrészek kulináris technológiáját, hozzávalóit és ízvilágát ötvözik. Inkább azt, hogy az adott étteremben az egész világ rajta van az étlapon, a....

Tovább a cikkre >>

Tejszínes sóskakrémleves

A sóskához még jöjjön két kedvenc recept: Tejszínes sóskakrémleves: Hozzávalók (4 személyre): 20dkg friss sóska 8-10 szál (2 csomag) újhagyma 1/2kg burgonya 1l szárnyas alaplé 2dl tejszín 5dkg vaj só, bors csipet cukor citromlé Az újhagyma fehér részét vékony karikákra szeletelem. A vajon üvegesre párolom. Közben megpucolom a krumplit, és egyenletes méretű, apró kockákra vágom. A hagymához adom, átforgatom, majd....

Tovább a cikkre >>

Sóska, sóska, sóska

Volt egyszer egy híres francia szakácsdinasztia, a Troisgros. A történet a 30-as években kezdődött, amikor Jean-Baptiste Troisgros, feleségével a Loire mentén fekvő községbe, Roanne-ba költözött, és megvásárolta a falu vasútállomásával szemben található apró szállót. Ők még minden bizonnyal álmukban sem sejtették, hogy a család neve néhány évtizeden belül örökre gasztronómiai legendává válik, és a világ minden tájáról zarándokolnak majd hozzájuk....

Tovább a cikkre >>

Spenót, bundás kenyér, tojás

Van úgy, hogy az ember megálmodik egy ételt, de be kell várni hozzá a megfelelő, tökéletes pillanatot, amikor kivitelezhető. Hónapok óta pontosan megvolt ennek az összeállításnak a koncepciója, és pontosan ilyennek vizualizáltam gondolatban. Sok mindennek kellett azonban bekövetkeznie ahhoz, hogy végre elkészíthessem: 1. legyen végre friss, zsenge spenót, 2. rátaláljak arra a -színben és méretben- passzoló ehető virágra, amely a....

Tovább a cikkre >>

Frankfurti zöldfűszermártás (Grüne Sosse) 2008.

Csak egy gyors rövid. Ha netán valaki nem tudna mit kezdeni a megmaradt kemény tojásokkal, ne keresgéljen tovább- készítsen belőle frankfurti zöldfűszermártást, vagyis Grüne Sosse-t. Ha meg még további ötleteket keres, itt egy jó kis összefoglaló, a töltött tojástól a tojás-curry-ig. Recept Hozzávalók (2-4 adag) 2 keményre főtt tojás, felkockázva 2 kisebb méretű csemegeuborka, finomra aprítva fél vöröshagyma (vagy ha....

Tovább a cikkre >>

Vadspárga

Apropó, spárga. Ilyet ettetek már? Láttatok már? Én még soha. Úgyhogy, mint minden különleges, érdekes, számomra új hozzávaló esetében most is megragadtam az alkalmat, hogy megismerkedjek vele. Bemutatom a vadspárgát. Rendszeres horvátországi nyaralók jó eséllyel találkozhattak vele, itt állítólag igen elterjedt, és az éttermek is kínálják (bár gondolom, jellemzően ilyenkor tavasszal, a szezonjában). Egyébként Európában Olaszországban és Franciaországban terem a....

Tovább a cikkre >>

Spárga flamand módra

A belgákra nem kifejezetten jellemző, hogy bármitől könnyen eksztatikus állapotba kerülnének. A németekről sem feltétlenül az a kép jelenik meg elsőre, amint felajzva, csillogó szemekkel lelkesednek valamiért. Ha nyugodt, rezzenéstelen pókerarcukon mégis ennek jeleit véljük felfedezni, ott nagy valószínűséggel valamilyen ínyenc étel van a dologban. Most helyzet van: ezekben az országokban kitört a spárga-őrület. A már nálunk is egyre népszerűbb....

Tovább a cikkre >>

Zöldfűszeres tojáslepény

„Last recept Három-négy órára tegyünk a hűtőszekrénybe egy üveg jófajta vodkát. Fekete kenyeret, heringet, savanyított uborkát és gombát vágjunk apró falatokra, és rendezzük el egy tányéron. Apró kupicákból jéghidegen igyuk a vodkát. Az első pohár után ne együnk semmit, a második után csak a kenyérből vegyünk, a harmadik után minden megengedett”   Ezzel a recepttel zárul Vladimir és Olga Kaminer:....

Tovább a cikkre >>

Langyos tavaszi zöldek ropogós morzsával

A Nagycsarnokban ezúttal igen ambivalens érzésekkel járkáltam. Egyfelől irigykedve nézegettem a nagy halom friss sóskákat, zöldpaprikákat, retekcsokrokat (valamint megvettem a szokásos fehérrépa-karalábé-zeller triót a húsleveshez), másfelől elszörnyedve és hitetlenkedve álltam le néhány stand előtt. A szó szerint rohadó banán, padlizsán és kaliforniai paprika, amelyet más országban már fele ilyen állapotában sem lehetne kitenni, igencsak sokkolt. Nagyon nehezemre esett, hogy ne....

Tovább a cikkre >>

Frankfurti zöldfűszeres mártás (Grüne Soße) 2007.

Még meg is állapítottuk, hogy ez annyira finom, hogy egész hihetetlen, hogy németek találták ki. Naná. Az információnk odáig terjedt, hogy a Grüne Soße, vagyis zöld mártás a frankfurti születésű Goethe egyik kedvenc étele volt. Olyannyira, hogy még miniszterként is édesanyjával, „Aja asszonnyal”, készíttette és küldette magának postakocsival egészen Weimarba (bár néhány forrás szerint ez már csak a legenda része).....

Tovább a cikkre >>

Édes-savanyú, színes uborkasaláta

Ismerős az, amikor egy ételre valami miatt hirtelen úgy rákattansz, hogy akár egy héten háromszor, négyszer is asztalra kerül? Aztán a lelkesedés persze lehiggad, a fogás akár megint hosszú időre feledésbe merül, majd egyszer csak megint visszatér –vagy nem. Hogy a színekre kiéhezett szem, a vitaminokra vágyó szervezet, vagy a ropogós friss zöldségek teszik, nem tudom, mindenesetre ezt a salátát....

Tovább a cikkre >>

Háromhagymás cukkinileves

Ez a leves nálam vendégváró. Nem is tudom, hogy megszokásból, nosztalgiából, vagy gyakorlatias okokból, de gyakran, amikor olyan időpontban érkeznek látogatók, (pl. késő este, vagy délelőtt), hogy nem tudom pontosan, hogy lesz-e evés a vége, vagy nem (ki lehet találni, hogy az esetek 99%-ban mi a válasz), ezt főzöm. Anyukámtól lestem, így ahányszor készítem, mindig rá gondolok. Az ő verzióját....

Tovább a cikkre >>

Spenót és csicseriborsó saláta szárított paradicsomos öntettel

Ilyenkor tavasszal az egyik nagy kedvencem a friss spenót. Nagy létszámú vendégségre soha nem csinálok, mert 1. csomóan nem szeretik, 2. kinek van kedve zsáknyi spenótot hurcolni és pucolni. Tényleg az a legnagyobb hátránya, hogy annyira hihetetlenül összeesik, hogy döbbenet, tehát hatalmas mennyiségeket kellene beszerezni, ha több emberre készül belőle valami. Viszont egy-két személyre szuper dolgokat lehet belőle produkálni. Itt....

Tovább a cikkre >>

1 … 6 7 8 9