Kék az ég, türkiz a víz, hawaii mintás az ing, a fehér homokba süppedő nyugágy körül pedig fűszoknyás fiúk/ lányok (ízlés szerint) szolgálják fel a jéghideg Piña Coladát. A világ ránk eső részén ez a paradicsomi kép jut eszünkbe a kókuszdió láttán. Arra ritkábban gondolunk, hogy a Föld távolabbi szegleteiben milyen komoly gazdasági, kulturális, kulináris jelentősége van. Gyakorlatilag a pálmafa....
Tovább a cikkre >>
Ribizlikrémes szelet
Van úgy, hogy az ember fejben megfőz valamit, vizualizálja, hogy hogy fog kinézni a végeredmény, aztán valóban kipróbálja, és a látvány részben, vagy egészében távolról sem hasonlít az elképzelt ételre. Leggyakrabban talán a színeket becsüljük túl, sokszor feldolgozás alatt elhalványulnak, vagy átalakulnak – a pisztácia nem annyira lesz zöld, a málna sem mindig olyan rózsaszínű és a narancssárga vöröslencse is....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Nem a szőlő savanyú, hanem a citrom
Gondolkoztatok már valaha azon, hogy ha egyetlen alapanyagot kellene megneveznünk a konyhában, amelyet képtelenek lennénk nélkülözni, vajon melyik lenne az? Nekem a citrom. Néhány csepp citromlé és némi reszelt citromhéj egészen új személyiséggel ruház fel fogásokat, függetlenül attól, hogy éppen 40 fokos hőségriadóval vagy télvízzel küzdünk. És mi történne akkor, ha a nekünk hagyományos citromon illetve az alkalomadtán felbukkanó zöld....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Orecchiette zöldborsóval, szárított paradicsommal, zsályás húsgombóccal
A 2007-es első adag (félig) szárított paradicsomom ezennel el is fogyott, jöhet a következő. Múlt héten látógatóim voltak, ők is részesültek belőle különböző formákban. Legnagyobb sikere talán ennek az egyszerű tésztaételnek volt. Nem vagyok egy nagy tésztás, de az orecchiette (a „kisfül”) igazán levett a lábamról. Ez a hagyományos pugliai tésztaféle kb. 2-3cm átmérőjű, és olyan jó kis vaskos, harapható....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Málnás-őszibarackos sült fagylalt
Ismét olyan fogás, ami attól vált igazán nemzetközi klaszszikussá, hogy frappáns elnevezést kapott, és az amerikaiak megszerették. A sült fagylalt Charles Ranhoffer, francia származású, de New Yorkban alkotó konyhafőnöknek rebeghet hálaszavakat. Persze azon nem lepődünk meg, hogy a legtöbb forrás szerint a francia konyhaművészetben már jóval korábban előfordult ez a desszert – úgyis mindig minden ételről előbb-utóbb kiderül, hogy ők....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Színes joghurtfagylaltok
Micsoda szerencse, hogy nem kell kiválasztanunk, hogy melyik az az egyfajta fagylalt, amelyet készítünk. Csak a a gasztroblogokon annyi féle remek recept található, hogy mindenféle beruházás és könyv nélkül is, egyszerűen a számítógép előtt ülve, tobzódhatunk az ötletekben –csak győzzük folyamatosan járatni a fagyigépet, és végigkóstolni az összeset. Na és akkor még a saját íz-kísérletekkel sehol nem is vagyunk… Ha....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Szárított paradicsom
Elkészült az idei első adag szárított paradicsomom. Jobban mondva, ez az első adag félig szárított lett, ugyanis 1. nekem így ízlik a legjobban, 2. kifejezetten a hétre készült felhasználásra (egyébként sem vagyok jó semmilyen tartósításban, mert soha nem tart, hanem elfogy.). Többféle módszerről és sütőhőmérsékletről lehet olvasni, részemről továbbra is azt vallom, hogy mindenkinek a saját sütőjében kell kitapasztalnia, hogy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Az amerikai színes káposztasaláta joghurtos öntettel (coleslaw)
Milyen furcsa utakon keringenek az ételek! Némelyekről az ember elsőre azt hinné, hogy sima európai fogások, miközben nagy egzotikus múltjuk van, másokra pedig azonnal újvilági klasszikusokként asszociálunk, aztán kiderül, hogy csak az öreg kontinens exportált fogásai. A coleslaw, vagyis amerikai káposztasaláta például egyike az utóbbiaknak. Az 50-es években elterjedt, ma már inkább nosztalgikusnak mondható, bár továbbra is népszerű amerikai étteremben,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Vietnámi nyári tekercs
Mindenkinek megvannak a repertoárjában azok az ételek, amelyek hullámokban törnek ránk. Néha hónapokig rájuk sem gondolunk, teljes feledésbe merülnek, aztán valamitől újra eszünkbe jutnak –akár az időjárás miatt, akár egy olvasott cikk, recept, vagy emlék miatt – és egy héten hirtelen ötször készítjük. A vietnámi nyári tekercs nekem ilyen. Még a tavalyi képeket is megtaláltam, amelyek tanúsítják, hogy kb. ilyenkor....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Vegyesek
Két rövid, érdekes hír a paradicsomok világából: 1. Talán hamarosan ehetünk otthon finom, ízes paradicsomot? Mindenesetre Debrecenben dolgoznak rajta. (Bűvös Szakács) 2. Többnyire meghámozzuk, és csak a húsát használjuk, magját, kocsonyás levét eltávolítjuk. A Heston Blumenthal által megrendelt kutatás eredménye azonban kimutatta, hogy utóbbinak négyszer akkora az umami ízért felelős glutamát tartalma, mint a húsának, olyan intenzív, hogy érdemes megtartani....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kínai pirított, töltött, húsos táska (potstickers)
New York, Chinatown. Araszolva próbáljuk magunkat átküzdeni a vasárnap délelőtti zajos forgatagon. Csak tudatos odafigyelés árán tűnik fel, mikor kerülünk át az egybeolvadó olasz negyedből a kínaiakhoz. A hangzavar és nyüzsgés mindkét oldalon nagyjából egyforma, egyedül a feliratok és az élelmiszerboltok kirakatai árulkodnak arról, merre járunk. A Canal Streeten átkelve, fura, idegen illatok, friss halakat, rákféléket, egzotikus gyümölcsöket kínáló üzletek,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Elindult a Bűvös Szakács!!!
Másokhoz csatlakozva, én is szeretném világgá kürtölni, hogy ma végre elindult a Bűvös Szakács, Molnár B. Tamás és Bittera Dóra gasztronómiai honlapja. A szerzőpáros tagjai kétségkívül ma Magyarország legszínvonalasabb és leghitelesebb csúcsgasztronómusai, szakírói. A blog még alakulóban, de már rengeteg cikk fent van, nekem a kedvenceim pl. ez és ez, ha pedig az ember Michelin-csillagos éttermek világával szeretne ismerkedni, akkor....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Citromverbéna, cukkinivirág
Ismét szedd magad földeken jártam, hogy feltöltsem némileg a zöldség készleteimet. Ezúttal többek között zöldborsóval, elképesztő minőségű, zsenge céklával, krumplival, hagymával, kerekrépával (mert a múltkor annyira megtetszett, hogy szeretnék vele kísérletezni), padlizsánnal és zöldfűszerekkel tankoltam fel. Két különlegesebb szerzeményre is szert tettem: A zöldfűszerek között először találkoztam a számomra eddig ismeretlen citromverbénával (Aloysia triphylla, en:Lemon verbena, fr: verveine citronelle, de:....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Tárkonyos sült sárgarépa&zöldalma saláta mascarponés gorgonzolával
Kicsit túlvásároltam magam, kb. annyi sárgarépa, alma és szárzeller van itthon, hogy nagy valószínűséggel egy-két nagycsaládot tudnék belőle etetni. Már ha megennék a szárzellert ( a gyerekek biztos nem). Mindhárom hozzávalót szeretem, bár viszonylag ritkán főszereplők, többnyire főzéshez használom őket. A zellerből bármennyit meg tudok enni valami jó mártogatóssal. Maradék saláta született, sikerrel. A zellert viszont legközelebb elhagyom, ez volt....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Salsa cukkinivel, avokádóval, paradicsommal
Ugye, sejthető, hogy nem a vérpezsdítő, latinos tánclépéseket és csípőringásokat fogjuk az alábbiakban kitárgyalni? Bár némi kapcsolat azért akad: egyrészt mindkettő a latin “sal”, vagyis “só” szóból ered (salsa=sós), másrészt egyik pikánsabb, mint a másik. A kulináris fogalom a többnyire paradicsomból, chilipaprikából és más különböző alapanyagokból készülő szószra utal. A két alapvető hozzávaló eredetileg az indiánok fontos élelmiszere volt, később....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
){kind=link}
){kind=link}
