Langyos kukoricakenyér barnavajjal és chilivel


Marcus Samuelsson évek óta az amerikai gasztronómiai élet egyik legizgalmasabb figurája. Az etióp származású séf háromévesen veszítette el édesanyját, ezt követően jómódú svéd házaspár fogadta örökbe, így a skandináv országban nőtt fel. Huszonkétévesen érkezett New York-ba, ahol karrierje villámgyorsan teljesedett ki: az egyik legnevesebb luxusétterem konyhafőnökének nevezték ki, teljesítményét számos mérvadó kritikával és díjesővel jutalmazták. Két éve, a Harlemben nyitott vendéglője a nyitás percétől hatalmas sikernek örvend. Ha nem Amerikában lennénk, az étlapot meghatározó etióp-svéd-déli fúzió láttán igencsak kikerekedne a szemünk. Az Egyesült Államok déli államainak konyhája –különös tekintettel az egykori ültetvények főzési szokásaira – a séf egyik legfontosabb ihletadója. Ez inspirálhatta az alábbi kukoricás kenyeret is, amely kívül ropogós, belül lágy, csodás tunkoló fűszeres, mártásos húsok, vagy zöldségek mellé –még lecsóhoz is! A csodaséf harlemi étteremben mézzel kevert vajat és csípős paradicsomcsatnit adtak mellé.
 
Langyos kukoricakenyér barnavajjal és chilivel
Hozzávalók ( 8 szelet)
 
2 cső csemegekukorica, leszemezve
2×6 dkg vaj
12,5 dkg liszt
17,5 dkg kukoricadara
1 evőkanál sütőpor
1 evőkanál szódabikarbóna
1 teáskanál só
2 evőkanál fekete hagymamag (ha van)
½ teáskanál chilipehely, vagy cayenne bors
2 evőkanál finomítatlan nádcukor
3 dl tejföl
1 tojás
 
A sütőt előmelegítjük 180C fokra.
A nyers csöves kukoricát éles késsel leszemezzük: úgy a legegyszerűbb, ha félbetörjük, függőlegesen vágódeszkára állítjuk, és körbe forgatva, négy-öt szeletben levágjuk a szemeket. (A deszka legyen nagy méretű, vagy tegyünk alá alufóliát, mert a szemek ilyenkor nagyon gurulnak.) Serpenyőben felolvasztjuk a vaj felét, aza 6 dkg-ot, rádobjuk a kukoricát, átforgatjuk, és néhány percig főzzük, amíg megpuhul. Egy keverőtálban összekeverjük a száraz anyagokat: a lisztet, kukoricadarát, sütőport, szódabikarbónát, sót, fekete hagymamagot, chilit, nádcukrot. Egy másik edényben simára keverjük a tejfölt a tojással. Hozzáadjuk a vajban párolt kukoricát (az olvasztott vajat is). A tejfölös-kukoricás keveréket hozzáadjuk a száraz anyagokhoz (azaz a kukoricadarás liszthez), és fakanállal összeforgatjuk. Ekkor még egy elég tömör masszát kapunk, nem kell megijedni, a következő adag olvasztott vaj fogja fellazítani. A második 6 dkg vajból barnított vajat készítünk: lábasban (lehet ugyanaz, amiben a kukoricát pároltuk) felolvasztjuk, és  addig melegítjük, amíg szép arany színű, illatos lesz, és megpirul, kb. 6-7 percig. A barnított vajat a masszához öntjük, és összekeverjük. Egy 25×20 cm-es tepsit, vagy jénait kibélelünk sütőpapírral, és beleöntjük a masszát. 30 perc alatt arany színűre sütjük (tűpróbával ellenőrizzük, hogy a közepe is átsült-e). Langyosan tálaljuk.
(Visited 116 times, 1 visits today)
Print Friendly

2 hozzászólás

  1. megcsinaltuk, szokas szerint dupla adaggal. nagyon finom, es tokjo osszekeverni a szaraz reszt a nedvessel, mert habzik rendesen. a soval ovatosan, csapott keaskanal boven eleg.

  2. Én is dupla adaggal csináltam nagy családi-baráti összejövetelre, grillhúsok és saláták mellé – mindenkinek ízlett! És nem csak frissen jó, hanem még másnap, harmadnap is (ha marad addig).

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.