Érik a meggy – az első, legfinomabb fajta az úgynevezett érdi, bőtermő, ennek sötétpiros, középkemény, lédús, édes-savanykás gyümölcse a legalkalmasabb például meggybefőtt készítésére is. Manapság a házi befőttek műfaja is felértékelődik, így érdemes megjegyezni a klasszikus, falusi befőzési módszert: a magozatlan, átmosott, átválogatott meggyszemeket sterilizált befőttesüvegbe tesszük, majd felöntjük annyi hideg sziruppal, hogy teljesen ellepje. A szirup aránya: egy liter....
Tovább a cikkre >>
Egyik legjobb, mégis méltatlanul háttérbe szorított gyümölcsünk. Szedése szúrós, szezonja rövid, felhasználása sokszínű. Ahány országszeglet, annyi név: a köszméte/pöszméte elnevezés a Tiszántúl északi részére, illetve a Hajdúságra jellemző, míg a piszke a Duna-Tisza közén és a Jászságban terjedt el. Kivétel ez alól dél-kelet-alföldi püszke, illetve a Felvidék és a Borsod vidéke, ahol büszkének nevezik. Az egres egyértelműen a Dunántúlon használatos....
Tovább a cikkre >>
Itt a libaszezon, az elszálló árak ellen pedig egy remek alternatíva: a zúza! Méltatlanul alulértékelt alapanyag, pedig a zsírtartalma alacsony, fehérjetartalma magas, tele van ásványi anyagokkal és jó vitaminokkal, mint szinte minden belsőség, gazdaságos, kollagénes, és nem utolsó sorban változatos felhasználási ötleteket adnak nekünk a világ konyhái, amikben előszeretettel használják. A franciáknál igazi ínyencség, leggyakrabban konfitálva, salátaágyon adják, de pástétomokba,....
Tovább a cikkre >>
“Könnyebb beszélni, mint tenni, nehezebb főzni, mint enni” – áll a hímzett felirat Róza mama máréfalvi, udvari sütősarkának téglafalán. Ő maga varrta még gyerekkorában jópár évtizeddel ezelőtt, akkor, amikor édesanyjától megtanulta sütni-főzni azokat a hagyományos ételeket, amiket azóta is készít – a családjának és az erdélyi kulináris értékek iránt érdeklődő vendégeknek. Máréfalva Hargita megye egyik leghosszabb szalagtelkes faluja a Fenyéd-patak....
Tovább a cikkre >>
Két hét késéssel, végre beérett a meggy is. Amikor Tiszafüred után lekanyarodik az ember a harmincnégyes útra, a települést követően néhány kilométerrel bukkan fel az út mentén hosszan elnyúló meggy ültetvény, ami a világ egyik legfinomabb meggyét adja. Ennek elsődleges oka minden valószínűség szerint az, hogy akkor szedik le, amikor tökéletes érettségi állapotába kerül. Pontosan azon a napon – többnyire....
Tovább a cikkre >>
Létezik egy semmihez sem hasonlítható meseház a Hargita hegység lábánál, amit egyszer mindenkinek látnia kell. Az Olt szigetén álló, csíkmadarasi Zsigmond malom panziót egy szerény házaspár, Gáll Tímea és Levente viszik. Számos ismert ember és stáb is megfordult már náluk, vendégszeretetük és a hely szelleme már messze földön híres. A malmot Tímea dédnagyapja vásárolta, az asszony itt nőtt fel, a....
Tovább a cikkre >>
Az első hullám egres ilyenkor, júniusban jelenik meg, utána jön majd egy későbbi, második érési kör is. Az első adagokból kivétel nélkül, hagyományosan mindig a nagy becsben tartott, családi receptünk, nagymamám kulináris hagyatéka, a különleges egreses töltött káposzta készül (igazi szezonja abban a röpke néhány hétben van, amikor egyszerre kapható egres és újkáposzta). Ezt követően jönnek az egyebek – mártások,....
Tovább a cikkre >>
Csillapíthatatlan főzelékmániám szűnni nem akar, kétségtelenül az egyik kedvenc hétköznapi fogásom. Már a magyar konyha elkötelezett, külföldi séf rajongói is a megfelelő nemzetközi kifejezés megalkotásán vannak, hogy az országon kívül is főzelékfanokat tudjunk toborozni. Ilyenkor ráadásul egy percig sem kell gondolkozni, miből főzze az ember, a piaci kínálat adja magát. A spárga csúcson, árban nem fog már lejjebb menni, már....
Tovább a cikkre >>
A szupertehetséges, fiatal Tekuna Gachechiladze a modern grúz gasztronómia egyik legünnepeltebb és legelismertebb személyisége. Tekuna New York-ban folytatta pszichológiai doktori képzését, azonban beleszeretett egy amerikai séfbe, akinek hatására abbahagyta tanulmányait, és inkább beiratkozott egy szakácsiskolába. Később visszatért Tbilisi-be, ahol egy kis forradalmat szeretett volna lehelni a szerinte túlságosan is egyforma és egysíkú grúz éttermi életbe. Megnyitotta Culinarium nevű éttermét, amely....
Tovább a cikkre >>
A bevált, kedvenc húsvéti zöldfűszermártás következik, idén egy újabb formájában. Az autentikus frankfurti (Grüne Sosse) mindig hét féle friss fűszernövényt tartalmaz, klasszikusan a következőket: petrezselyem, turbolya, snidling, kis vérfű, borágó, zsázsa, sóska. Kaprot és tárkonyt semmi esetre sem! (Frankfurt nix Dill). A mártás szezonja hagyományosan zöld-csütörtökön (nagy-csütörtökön) kezdődik, Frankfurtban pedig tavasztól a piacokon hatalmas kész csokrokban árulják a hét zöldfűszert. Levesben főtt húsok, párolt, vagy....
Tovább a cikkre >>
Dübörög a zöldfűszerek szezonja, a piacok standjain csak győzze az ember mustrálni őket. Zsálya, koriander, kakukkfű, rozmaring, menta, kapor, tárkony – mindből jöhet egy-egy csokor, szombattól szombatig mindet felhasználja az ember (Lehel piac, 32-es Csaba!). A kapor talán az egyik legmegosztóbb fűszernövényünk, pedig ősrégi fűszer, amely egykor rendkívül értékesnek minősült, mitöbb, adófizetésre is használták. Ókori egyiptomi írásokban is felbukkan, de....
Tovább a cikkre >>
A frankfurti zöldfűszermártással, vagyis a Grüne Sosse-val akkor ismerkedtünk meg, amikor a családom egy része Németországban élt. Frankfurtban ez az egyik helyi specialitás, de egész Németországban nagy hagyománnyal bír a fogyasztása. Arról is híres, hogy a frankfurti születésű Goethe egyik kedvenc étele volt. A teljes történetéről, még anno, 2007-ben (te jó ég, de rég volt!) írtam átfogóbban. Az autentikus frankfurti mindig....
Tovább a cikkre >>
Szinte nincs olyan régió, amelyben ne készítenének valamilyen töltött paprikát. A Balkánon rizzsel, hússal, Indiában currys-korianderes burgonyával, Baszkföldön sózott tőkehalas masszával töltik. Mexikóban olajban sütik, a törökök hidegen eszik. A sort folytathatnánk tovább egy igazi világkörüli turnéval, amelyben a hagyományos magyar változat mindenképpen dobogós helyen végezne. Életem legemlékezetesebb töltött paprikáját (már a hazain kívül) egy szerény bakui dolmabüfében ettem,....
Tovább a cikkre >>
Fotó: Erdőháti Áron, Styling: Milutinovits Panka Hosszú éveken át, amíg külföldön éltem, minden egyes nyáron, amikor hazautaztam Magyarországra, alig vártam, hogy végre tökfőzeléket főzhessek. Bár egyrészt az egyik legmegosztóbb főzelék –elképesztően nagy az ellenzői tábora -, másrészt a nyár egyik legzseniálisabb étele. Egyben rendkívül személyes is: ki melegen, paprikásan, ki hidegen, fehéren készíti, Én a nagymamám-féle változatot szeretem: ő sok....
Tovább a cikkre >>
Avagy a kapormártás, a tökfőzelék és a cseh koprovka találkozása, némi tárkonnyal megspékelve. A cseh gasztronómiában igencsak el kell mélyedni, hogy az ember felfedezze magának azt a néhány gyöngyszemet, aminek köszönhetően vonzóvá tud válni. Egy-két sörkorcsolya, komoly sültek, házias édességek, gyümölcsös gombócok, bukták, kalácsok – na meg a levesek. Azokból akadnak klasszak. A dél-cseh Sumava-ról származó, gombás-burgonyás kulajda, a rengeteg....
Tovább a cikkre >>
){kind=link}
