Ugye ismerős az a helyzet, amikor valami fontos alkalomra szeretne az ember tortát vinni, úgymint családi esemény, születésnap, stb., viszont annyira szétcsúszik, hogy a művelet gyakorlatilag teljen mértékben irreálisnak és kivitelezhetetlennek tűnik. Amikor oszt-szoroz, hogy mikor fogja megsütni (első változat: éjszaka, amikor program után hazajövök, még simán belefér (ritkán szokott); második változat: végül is, ha felkelnék nagyon korán reggel, akkor....
Tovább a cikkre >>
Sültpaprika-saláta paradicsommal, karamellizált hagymával (asadillo)
Lehel piac, 35 fok, hömpölygő tömeg. Kivételesen lemondok a szokásos áruszemlézésről, inkább célirányosan a nénim felé veszem az utat – “…mindig itt vagyok, aranyos, jöjjön máskor is…”. Arra a gyönyörű, harsogóan piros kápia paprikájára pályázom, amiből néhány napja három kilót vettem nála, és egyesével segített kiválogatni a legszebb, legegyenesebb darabokat. Néni sehol, paprikája még kevésbé. Csak nem úszom meg a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Salmorejo –andalúz nyers paradicsomleves
Biztos úgy lesz majd, hogy egyszer csak, hirtelen, egyik napról a másikra beköszönt az ősz, a piacról eltűnik minden, ami színes, és az embernek egy évig eszébe sem jut pl. hideg levest készíteni. Most azonban ez még olyan távolinak tűnik, el sem tudom képzelni, hogy a papucsot hamarosan felváltja a zárt cipő, sőt, a kabát is előkerülhet. Addig viszont jöhet....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Fahéjas-paradicsomos zöldbab
A nyár végi piaci kínálatot elnézve, a babjainkat akár hungarikumnak is minősíthetnénk. A külföldiek csak úgy pislognak a nagy halom friss babfélék láttán. Bár számos konyhában kiemelkedően fontos szerepet játszanak, és egzotikumnak semmiképpen nem nevezhetőek, néhány fajta kiemelt szerephez jut a hétköznapi, házias konyhánkban. Nyári ebédeink zöldbabfőzeléke, savanykás, tejfölös zöldbablevese tagadhatatlanul magyar különlegesség. A nálunk legelterjedtebb sárga színű vajbab nem....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Petrezselymes karalábékrémleves fűszeres morzsával
Az már nagyon jó jel, ha vannak olyan helyek, amelyekről ” beszél a város “. Összekacsintva, suttogva kérdezi mindenki, ” a …-ben voltál? Menjél, feltétlenül”. És az ember megy. Mert furdalja a kíváncsiság, és szeretne saját szemével meggyőződni róla (mert másénak úgysem hisz) hogy valóban történik-e valami valódi, hiteles, figyelemre méltó dolog, vagy esetleg csak ügyes szakemberek munkájának köszönhetően beindult....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Mézes-vaníliás, sült őszibarack
Ahová csak nézünk, mindenütt őszibarack. Piros, fehér, sárga, nektarin, Mariska, magvaváló és nem az – könyörtelenül elárasztják ilyenkor a piaci standokat. Régebben késő nyáron, ősszel érett, innen az évszakra utaló magyar elnevezés is. Kínából származik, ahol már i.e. 10. századi írásokban is találkozni vele, pl. Konfúciusz tanaiban. Ázsiában ma is igen komoly szimbolikus jelentőséggel bír művészetben, kultúrában. A selyemkereskedelem hozta....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Paradicsomos tarte tatin juhtúrós pesztóval
Meg sem tudom számolni, hány kg félig szárított paradicsomot gyártottam az utóbbi hetekben. Rengeteg nyári salátához, tésztához, zöldségekhez használom, és úgy tűnik, mindenki szeret kapni is belőle. Nagyon ipari mennyiségben elég macerás előállítani, egyszerre max. 2-3 kg frissből szokott készülni. Az utolsó adag különösen jól sikerült, ez elsősorban annak köszönhető, hogy nagy adag tökéletesen érett, jóízű paradicsom szállítmányt kaptam (további....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Spanyol hagymás-burgonyás tortilla
Aki feltalálta a megsütött tojás műfaját, csakis zseni lehetett. A legbanálisabb rántotta adott helyzetben életmentő lehet (például amikor semmi más nincs az ember kamrájában – ami nyilvánvalóan csak egy rosszízű hipotézis). Nem csoda, hogy szinte minden régió mondhat magáénak olyan jellegzetes fogást, amely erre épül –lsd. a francia bisztrók félbehajtott omlettjét, az olaszok frittata-ját, az azerbajdzsániak kükü-jét, esetleg a tunéziai....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Nyári gnocchi
Arra már kezdek átállni, hogy itthon abból főz az ember, ami van. Nem ám, hogy kitalálom, hogy pl. avokádókrémet szeretnék készíteni, leszaladok, és megveszem az érett avokádót. Vagy egy nagy csokor friss mentára lenne szükségem (a fűszernövények túlélési esélyei a belvárosi erkélyemen határozottan a nulla felé tendálnak) , és nosza…Lassan arra is át kellene állnom, hogy ha valami olyan alapanyagot....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Jin, Jang és öt fűszer
Lefogadom, hogy ebben a hónapban hirtelen megnő a kereslet a kínai ötfűszer-keverék után. Az olimpiai játékok nézői valószínűleg nemcsak ezzel a különleges ízesítővel esnek majd szerelembe, hanem úgy általában Kína gasztronómiájával, ami egyre ismertebb világszerte. Jó is ez, hiszen a világ egyik legzseniálisabb konyhája: összetett, kifinomult és változatos (természetesen nem a lebutított büfé kínaira gondolunk). A rendkívül jellegzetes, eltéveszthetetlen ízű....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Parmezános kukoricakrémleves Espelette chilivel
Igazán szégyen, hogy néhány héttel a Magyarországra való költözésemet követően paprika témában nem valamelyik kiváló magyar fűszerpaprikáról lelkesedem. Annak is eljön majd az ideje, most azonban éppen más lázban égek. Piment d’Espelette. Baszk chilipaprika. Egyedülálló. Espelette városka a francia baszk vidéken, Bayonne-tól nem messze (ahonan a híres sonka származik) található. 10 nagyon baszk nevű falu (pl. Itxassou, Ustaritz) kb. 50....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Babérlevéllel illatosított panna cotta őszibarackkal
„ A babérlevél különb a kert minden más növényénél, mert nemcsak gyönyörű, de jövedelmező is. Egyaránt szolgál tisztes polgári dolgokat és orvoslást, mi több, egyaránt jó egészségesnek és betegnek, élőnek és halottnak;..így hát a bölcsőtől a sírig elkísér” így lelkesedik a növény iránt egy 17. századi botanikus (Fűszerenciklopédia, Glória Kiadó). Ha nem is ennyire drámai, de annál édesebb kontextusban szeretnék....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Lebbencs “Puttanesca” módra
Augusztusban, 35 fokos kánikulában, kovászos uborkát, salátákat és citromfagyikat illik kívánni, ugye? Megmagyarázhatatlan is, hogy hogy van az, hogy hetek óta kapribogyóra, szardellára, olajbogyóra, meg hasonló érthetetlen hozzávalókra áhítozom (és nem, nincs hormonális oka). Mindhárom önmagában is elég megosztó dolog, nagyon sok ismerősöm van, akit -elsősorban a kapribogyóval és a szardellával -ki lehet kergetni a világból. Erőteljes, markáns, sós ízük....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Burgonyasaláta kapribogyóval, szárított paradicsommal és szardíniával
Az 50-es évek Olaszországában a bordélyházak állami tulajdonban voltak, működésüket szigorú törvények szabályozták –lakói (mármint az örömlányok) pl. mindössze hetente egyszer kaptak kimenőt –főzéshez így leginkább olyan hozzávalókból gazdálkodtak, amelyek mindig rendelkezésükre álltak. Az egyik legenda szerint így született a „pasta alla puttanesca”, ez a ma világszerte népszerű tésztaétel. A szószt mindössze fokhagyma, chilipaprika, szardella, paradicsom, fekete olajbogyó és kapribogyó....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Dupla málnás, mandulakrémes sütemény
Aki huzamosabb ideig élt külföldön, biztos egyetért azzal, hogy a hazatérésben az egyik legjobb dolog nyár közepén megérkezni, és elmerülni a jellegzetes júliusi piaci kavalkádban. Talán itthon nem is tudatosul bennünk, micsoda jó dolgunk van, hiszen amíg néhány országban csillagászati áron adják pl. a mini tálcányi, savanykás málnát, addig mi szezonjában bármikor kimehetünk a piacra, és ha kedvünk éppen úgy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
){kind=link}
