Kategória: köret

Konfitált fokhagyma

Gyakran éri a magyar gasztronómiát az a vád, hogy alig követi a nemzetközi kulináris trendeket. A konfitálás a ritka kivételek közé sorolható. Ez a manapság igen elterjedt elkészítési technológia nem más, mint egy régi konzerválási módszer újjáélesztése. A szó maga a francia „confire” igéből származik, amely azt jelenti: tartósítani. Többnyire húsokra értendő –a konfitált kacsa-, vagy libacomb a leghíresebb nemzetközi....

Tovább a cikkre >>

Magyaros gersli

Előre szólok, hogy nyugodtan lehet majd jelentkezni, ha elég az árpagyöngyből. Annyira rákaptam ugyanis a gerslire, hogy már vissza is kellett mennem az üzletbe, és a biztonság kedvéért azon nyomban két csomaggal szereztem be. Vendégeknek azért kissé izgulva tálaltam fel -persze nem jelentettem be, hogy mi ez – gondoltam, ha ízlik, elég lesz elárulni – de utolsó morzsáig elfogyott, így....

Tovább a cikkre >>

Háromhagymás gersli rizottó

Nyugalom, ha a következő sorokban köles, hajdina, vagy hasonló, sokak által madáreledelnek titulált magok merülnek fel, az nem jelenti azt, hogy átmentem volna „hippi-gasztróba”. Az egészséges, tudatos táplálkozásra való törekvés számos gabonafélét emelt ki az ismeretlenből, de legalábbis abból a státuszából, amely kizárólag bioboltok hátsó polcára száműzte őket. Igényes, színes-szagos könyvek jelennek meg róluk, elegáns éttermek étlapjain is előfordulnak, alkalomadtán....

Tovább a cikkre >>

Édes-savanyú sült cékla caponata

Már megint sült cékla. Ezt a receptet is Paul Gayler, pure vegetarian című könyvéből vadásztam, amelyből több mindent kipróbáltam már, pl. a kínai gőzölt gombócot. A könyv továbbra is rendkívül meggyőző, ezt az ételt már négy alkalommal készítettem, ez alatt kicsit a saját ízlésemhez igazítottam a hozzávalókat és az arányokat. Eddig mindenki, aki kóstolta, sűrű bólogatásokkal és cuppantásokkal tanúsított ráutaló....

Tovább a cikkre >>

Csőben sült belga cikória

Kezdjük az etimológiai bonyodalmakkal. Egy és ugyanazon zöldséget egyes népek cikóriának, míg mások belga endíviának neveznek. Hogy még komplikáltabb legyen, az endívia még véletlenül sem mindenütt cikóriát takar, fodros változata például nálunk is kapható: élénkzöld fejessaláta-féle. Hogy pontosan mi a kettő közötti különbség azon kívül, hogy a világ különböző országaiban mást értenek alatta, azt több botanikai szakcikk alapos megismerése után....

Tovább a cikkre >>

Sült karfiol kapribogyóval, szárított paradicsommal

A tavalyi fűszeres, sült karfiolnak (azték, pikáns, cocopatepetl –rengeteg szuper ötlet érkezett ám a szalonképes elnevezésre…) nagy sikere volt, mai napig kapok róla lelkesedő visszajelzéseket, jó, hogy megosztottam. A sült karfiol pedig idén ősszel/télen is állandó látogatója a konyhámnak, néha ilyen, néha olyan formában. Ezekkel a sült zöldségekkel (pl. a kelbimbóval is) az a helyzet, hogy ha az ember egyszer....

Tovább a cikkre >>

Lassú tűzön párolt édeskömény császárszalonnával, citromhéjjal

– Mondd, akkor melyik is az az édeskömény? – kérdezi kétségbeesetten kezdő, de kísérletező kedvű főző barátom (zöldségespult előtt ácsorog bizonytalanul, fülén telefon). – Olyan nagyobb, kerek, fehér gumó, antennáin élénk zöld kapor. – Megtaláltam! Az a sokágú szputnyik, tetején bonszai? – Az az. Az édeskömény (másik nevén ánizskapor, olaszul: finocchio) a zöldségek azon népes csoportjába tartozik, amelyet sokan azonnal....

Tovább a cikkre >>

Vörös káposztás rétes, körtével, borókabogyóval

Bevallom, kicsit sajnáltam, hogy a főzős magazinokról szóló némileg talán provokatív véleményem először egy olyan rovatba került, amelyben nem volt lehetőség arra, hogy közvetlenül a cikk után lehessen publikusan hozzászólni (azóta átkerült ide, és már lehet). Így folyamatosan özönlöttek az e-mailemre az üzenetek, kulturáltak, értelmesek és kevésbé elegánsak, kaptám ám hideget-meleget, számítottam rá, belefér. (Azon mondjuk csodálkoztam, hogy némelyek úgy....

Tovább a cikkre >>

Az amerikai színes káposztasaláta joghurtos öntettel (coleslaw)

Milyen furcsa utakon keringenek az ételek! Némelyekről az ember elsőre azt hinné, hogy sima európai fogások, miközben nagy egzotikus múltjuk van, másokra pedig azonnal újvilági klasszikusokként asszociálunk, aztán kiderül, hogy csak az öreg kontinens exportált fogásai. A coleslaw, vagyis amerikai káposztasaláta például egyike az utóbbiaknak. Az 50-es években elterjedt, ma már inkább nosztalgikusnak mondható, bár továbbra is népszerű amerikai étteremben,....

Tovább a cikkre >>

Kerekrépa – navet, turnip, Mairübe

A múltkori szedd magad kirándulás elsősorban azt a célt szolgálta, hogy legyen nagyobb tételben jó minőségű eper, amiből dzsemmet tudok készíteni. Megtörtént. (bár igencsak alulkalkuláltam magam, arra ugyanis nem számítottam, hogy a barátaimnak egy hétvége alatt két teljes üveget sikerül elpusztítaniuk reggelire –egészségükre.) A földeken járkálva természetesen mindenféle egyebet is összeszedtem, ami utamba került, csak úgy, kíváncsiságból. Miközben a rebarbarák....

Tovább a cikkre >>

Paprikás zöldborsó és újkrumpli

Már megint ugyanaz: kétségbeesetten próbálom bőröndömbe gyömöszölni a Nagycsarnokban zsákmányolt finomságokat. Hiába fogadom meg valahányszor, hogy csak mértékkel alakítom élelmiszer-szállítmánnyá, képtelen vagyok ellenállni a piacon elém gördülő kísértéseknek. Tavasszal, nyáron a legnehezebb. A hegyekben álló rózsaszín újkrumpli és a zsenge, édes zöldborsó kifognak rajtam “Ó, olyan finom, Drága, vigyen belőle többet” győzköd a szokatlanul barátságos kofa. Nincs nehéz dolga, hetek....

Tovább a cikkre >>

Vadspárga

Apropó, spárga. Ilyet ettetek már? Láttatok már? Én még soha. Úgyhogy, mint minden különleges, érdekes, számomra új hozzávaló esetében most is megragadtam az alkalmat, hogy megismerkedjek vele. Bemutatom a vadspárgát. Rendszeres horvátországi nyaralók jó eséllyel találkozhattak vele, itt állítólag igen elterjedt, és az éttermek is kínálják (bár gondolom, jellemzően ilyenkor tavasszal, a szezonjában). Egyébként Európában Olaszországban és Franciaországban terem a....

Tovább a cikkre >>

Spárga flamand módra

A belgákra nem kifejezetten jellemző, hogy bármitől könnyen eksztatikus állapotba kerülnének. A németekről sem feltétlenül az a kép jelenik meg elsőre, amint felajzva, csillogó szemekkel lelkesednek valamiért. Ha nyugodt, rezzenéstelen pókerarcukon mégis ennek jeleit véljük felfedezni, ott nagy valószínűséggel valamilyen ínyenc étel van a dologban. Most helyzet van: ezekben az országokban kitört a spárga-őrület. A már nálunk is egyre népszerűbb....

Tovább a cikkre >>

Frankfurti zöldfűszeres mártás (Grüne Soße) 2007.

Még meg is állapítottuk, hogy ez annyira finom, hogy egész hihetetlen, hogy németek találták ki. Naná. Az információnk odáig terjedt, hogy a Grüne Soße, vagyis zöld mártás a frankfurti születésű Goethe egyik kedvenc étele volt. Olyannyira, hogy még miniszterként is édesanyjával, „Aja asszonnyal”, készíttette és küldette magának postakocsival egészen Weimarba (bár néhány forrás szerint ez már csak a legenda része).....

Tovább a cikkre >>

Édes-savanyú, színes uborkasaláta

Ismerős az, amikor egy ételre valami miatt hirtelen úgy rákattansz, hogy akár egy héten háromszor, négyszer is asztalra kerül? Aztán a lelkesedés persze lehiggad, a fogás akár megint hosszú időre feledésbe merül, majd egyszer csak megint visszatér –vagy nem. Hogy a színekre kiéhezett szem, a vitaminokra vágyó szervezet, vagy a ropogós friss zöldségek teszik, nem tudom, mindenesetre ezt a salátát....

Tovább a cikkre >>

1 … 6 7 8 9