Thai gazpacho

Apropó, kókusztej. Alábbiakban egyik legújabb felfedezésemet szeretném megosztani. Valamilyen oknál fogva csak az utóbbi hetekben találtam meg, hogy a bűvösszakácsék honlapján egy külön rovatban 138 recept is található. Mégpedig igen komolyak, csak győzzük főzéssel. Ezek között jött szembe az alábbi klasszikus fúziós leves, amely akkora sikert aratott a konyhámban, hogy azóta vagy háromszor készült (egészen pontosan 10 perc alatt készül el!)

Thai gazpacho Jean-Georges Vongerichten alapján.

A receptet néhány apróbb eltéréstől eltekintve szinte szó szerint követtem: az olívaolajon megpároltam a finomra vágott hagymát és fokhagymát (plusz egy kis felaprított, kimagozott friss zöld chilit), rádobtam a kimagozott, meghámozott (a recept nem írja, hogy a héja lekerülne, de én így tettem) kígyóuborkát, sóztam, borsoztam, felöntöttem a 3dl húslevessel, puhára főztem a zöldséget, végül hozzáadtam a 2,5dl kókusztejet, és pürésítettem. Szerintem már így is tökéletes ízű, némi halszósz és pár csepp zöldcitromlé már csak kikerekíti az ízeket. A mentát én elhagytam, korianderrel és felkarikázott újhagymával tálaltam.

Ha pedig fúzió, akkor én még tovább fuzionáltam: a leves kiegészítőjeként a következőt kínáltam: zöldséghámozóval lefejtett hajszálvékony uborkacsíkra helyeztem egy pont ugyanakkora szelet füstölt lazacot, és ezt harmónikaszerűen felhajtogattam, majd fogpiszkálóval átszúrtam. A füstölt lazac szerintem kiválóan illett ehhez az édeskés-savanykás leveshez.

A megjegyzéseim: 1. Az én botmixerem nem vitte az uborkát, csak robotgép tudta pürésíteni. 2. Nekünk langyosan ízlett a legjobban. 3. Házi húsleves nélkül ennek az ételnek a gondolatába sem kezdjen bele senki, ettől lesz „telt” íze. (A kígyóuborka megfőve leginkább talán a zsenge nyári tökre hasonlít).

(Visited 684 times, 1 visits today)
Print Friendly

One comment

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.