Inspiráló, jó hír, hogy a Balaton-felvidéken számos elkötelezett termelő kísérletezik különböző fajtájú mandulák termelésével (és részben feldolgozásával). A környéken mindig is volt hagyománya a mandulatermesztésnek, nagyobb lendületet azonban az elmúlt húsz évben vett. A Balaton-felvidéki mandulásoknak ráadásul még huszonként tagból álló egyesülete is van a kölcsönös segítés és összefogás jegyében, ritkaság manapság, a kezdeményezést a csupa energia Nagyházi Szilvia fogja....
Tovább a cikkre >>
A legenda szerint, amikor Noé bárkáján a negyvennapos özönvíz alatt elfogyott az étel, Noé felszólította a jelenlevőket, hogy mindenki adja össze az összes élelmiszert, amije még van. Minden hozzávalót bedobtak egy nagy lábas vízbe, és egészen lassan elkezdték főzni. Mire megérkeztek az Ararát-hegyhez, elállt a szakadó eső, és megfőtt a gerslipuding, amit az utasok elosztottak egymás között. Az ősi –....
Tovább a cikkre >>
Most mit szóljon az ember, amikor a nemzetközi gasztromédia figyelemmel kísérése során, egyszer csak feltűnik, hogy a legforróbb trend nem más, mint a jó öreg rántott húsos szendvics?! Természetesen nem annak nevezik, inkább rántott húsos burger-nek, ez azonban mit sem változtatt a tényen, hogy a zsemlébe, briósba, esetleg valamilyen ázsiai gőzbuciba helyezett rántott szelet, netán csirke mégiscsak egy rántott húsos....
Tovább a cikkre >>
Trapani Szicília nyugati partján fekszik, a “ Két tenger városának” is nevezik. Nevezetességein túl elsősorban sólepárlóiról vált híressé, a végeláthatatlan sómezők nagyban hozzájárulnak feledhetetlen látványához. Innen származik az alábbi szicíliai pesztó (pesto trapanese), amely számos forrás szerint többszázéves múltra tekint vissza. Szinte biztos, hogy a klasszikus genovai pesztó ihlette, amelyet a ligúr tengerészek hoztak magukkal a trapani-i kikötőkbe. A helyiek....
Tovább a cikkre >>
A legutóbbi kedvenc, szuper hideg leves receptemet tartogatom még egy kicsit melegebb időkre, amikor igazán jólesik majd. Helyette jöjjön ez a gyors hétköznapi csirkés egytálétel, ami bő fél óra alatt elkészül, és csodás. Főleg azok fogják értékelni, akik szeretik a fűszeres, arabos-közel-keleti ízeket, azt hiszem, sokan vannak, akik osztoznak ebben velem. Ha éppen nincs otthon egyik-másik fűszer, azt simán el....
Tovább a cikkre >>
Az ember azt gondolná, hogy a répatortáról már nincs mit mondani. És ez így is van. Ez a klasszikus amerikai sütemény az évek során annyira hétköznapivá vált, hogy gyakorlatilag nincs kávézó, ahol ne lehetne kapni, és nincs háziasszony, aki ne sütött még volna. Elronthatatlan, kezdőknek is tökéletes, és bár a különböző receptek között vannak eltérések, szinte mind jó végeredményhez vezet,....
Tovább a cikkre >>
Néhány napja került sor a Világevővel közösen adott vacsorára, amelyet azok között sorsolt ki, akik nagyvonalú adományukkal hozzájárultak a jótékonysági gyűjtésébe, amelynek befolyt összege rákkutatási célokra megy, és amely a New York-i maratoni futásához kapcsolódott. Jó kis este kerekedett, a vendégek szerették a menüt. Én többek között a főételt készítettem, gránátalmaszirupban pácolt és grillezett báránybordát, mellé pedig ezt a rizspiláfot. Mondjuk,....
Tovább a cikkre >>
Ha megkérdezünk külföldieket, hogy számukra melyek a magyar konyha legfurcsább fogásai, többnyire két étel végez a dobogó első két helyén: az édes – diós, mákos, stb.- tészták, és a gyümölcslevesek. A többség számára teljesen idegen a sűrű, édes, tejfölös, liszttel habart leves, amelyet inkább desszertként tudnak értelmezni. A hazai csúcsgasztronómia is igyekszik korszerűsíteni ezt a műfajt. Legutóbb, még nyáron például....
Tovább a cikkre >>
Tegnap este egy nagyon szép rendezvényen a Szépművészeti Múzeumban ilyen magokat (is) kínáltam a vendégeknek, nagy sikere volt, sokan kérdezték a receptjét. Ez egy jó kis snack, amit partira ajánlok, de szuper ajándék is lehet (az ötletet egy amerikai magazinból vettem, ott jópofa dobozokba csomagolják). A legtöbb hasonló receptben olvasztott vajjal vonják be a magokat, ennek....
Tovább a cikkre >>
Aki huzamosabb ideig élt külföldön, biztos egyetért azzal, hogy a hazatérésben az egyik legjobb dolog nyár közepén megérkezni, és elmerülni a jellegzetes júliusi piaci kavalkádban. Talán itthon nem is tudatosul bennünk, micsoda jó dolgunk van, hiszen amíg néhány országban csillagászati áron adják pl. a mini tálcányi, savanykás málnát, addig mi szezonjában bármikor kimehetünk a piacra, és ha kedvünk éppen úgy....
Tovább a cikkre >>
Szardínia, San Teodoro. Már megint, aznap talán harmadik alkalommal baktatunk a falunkba. Vásárolni. A társaság férfitagjai eddigre már szemüket forgatják, és hirtelen rengeteg halaszthatatlan feladatuk akad a ház körül (úgymint tengeri sün halászat). Némi időbe telik, mire végre felfogjuk, hogy az apró boltok valóban 9-12 óráig, majd legközelebb 17-20 óráig tartanak nyitva. Szép lassan mi is felvesszük a tempót, végül....
Tovább a cikkre >>
Múl héten loptam. De nem igazából, csak egy kicsit. A közértbe belépve, impulzív fogyasztói magatartást tanúsítva, csúnyán áldozatul estem a nyilvánvaló marketing-pszichológiai csapdának. A hatalmas halom, sötét bordó, majdnem fekete, ropogós cseresznye, ahogy kell, felkeltette a figyelmemet, érdeklődésemet, majd vágyamat, hogy birtokoljam, végül cselekedésre késztetett, és megvettem. Pedig hát hogyne láttam volna a feliraton, hogy Argentínából érkezett. Láttam én, tudtam....
Tovább a cikkre >>
Rabat városában gyalogolunk a medina szűk sikátoraiban: az ajánlott Riad Oudaya felé baktatunk, ahol ínyenc élményre számítunk. Még csak néhány napja vagyunk Marokkóban, számos fogást végigkóstoltunk már, a híres bisteeyát azonban lehetőleg származási városára, Fezre tartogatnánk. Az észak-afrikai ország konyháiban az arab világ más vidékeiről is ismerős ízekkel találkozunk, a nagyvonalú, ünnepi, édes-sós húsos pite azonban unikum, az egész világon....
Tovább a cikkre >>
Párizs, Montmartre, Sacré-Coeur. A séta után átfagyva keressük a helyet, ahol kinéz egy forró leves. Mivel azonban vasárnap van, minden valamirevaló étterem zárva. Egyszer csak kígyózó sor, helyiek tűnnek fel ropogós, meleg bagettekkel. Betérünk a Coquelicot, azaz Pipacs nevű pékségbe. Még meleg étel is kapható. Ehetetlen. A pult mögött összeszokott csapat, intenzíven kommunikálnak egymással és a kuncsaftokkal. Sürgés-forgás, hatalmas tepsik,....
Tovább a cikkre >>
Tehát: aki nem szereti a nagyon édes dolgokat, az Marokkóban ne egyen édességet. Ugyanis a sütemények nagy része eszméletlen édes, ragacsos, tömény, mézes dolog, ami az európai ízlésnek (és a férfiaknak) gyakran egyszerűen túl sok. Számomra ellenben ismeretlen az a fogalom, hogy “túl édes”, így boldogan kóstoltam végig az összes különböző süteményt. Erre különösen remek alkalmat biztosított, hogy az egyhónapos....
Tovább a cikkre >>
){kind=link}
