Fűszeres, ecetes cseresznye

“ Azt hiszem, nagyon szívesen éltem volna abban a csodálatos korban, amikor a fűszerkereskedelem határozta meg a gazdasági viszonyokat. A fűszerek szárazföldön, vagy tengeren érkeztek a kikötőkbe: a keletiek Alexandriából, Tir-ből, Akkóból és Limassoból, a keralai bors és a szumák Levantéból. Kardamom, kasszia, szenna. Cukor, ópium. Szívesen lettem volna szemtanúja, amikor Franciaországban megadóztatták a fahéjat, mivel az királyi privilégiumnak számított.....

Tovább a cikkre >>

Rumos, vaníliás fordított cseresznyés sütemény

“A honfoglalás óta lakják, Magyarország cseresznyéskertjének nevezik. Sem a tatár, sem a török, de a még szabályozatlan Tisza – ami egykor állítólag körbejárta – sem tudott kárt tenni benne. Sőt. Nagykörü ma majdnem olyan, amilyennek legfeljebb álmunkban képzelünk egy magyar falut az Alföldön.” – írja a Magyar Narancs szuper cikke(jó régi, 2005-es keltezésű) A Szolnoktól harminc kilométerre fekvő, Tisza-parti faluban....

Tovább a cikkre >>

Cseresznye salsa

Ezek a hetek félelmetesen jók a piacon. Szombaton korán reggel járok, és mostanában hétről hétre eljátszom ugyanazt: annyira nem tudom magam visszafogni a bőséges kínálat láttán, annyira ide-oda kapkodok, hogy a végén csak ott állok a hatalmas szatyorral, amit megemelni már nem lehet, csak vonszolom, vonszolom, és megállapítom, hogy már megint túlvásároltam magam. Múlt hét különösen borzasztóra sikerült. Kezdődött a....

Tovább a cikkre >>

Mézes sült cseresznye mandulatej fagylalttal

Múl héten loptam. De nem igazából, csak egy kicsit. A közértbe belépve, impulzív fogyasztói magatartást tanúsítva, csúnyán áldozatul estem a nyilvánvaló marketing-pszichológiai csapdának. A hatalmas halom, sötét bordó, majdnem fekete, ropogós cseresznye, ahogy kell, felkeltette a figyelmemet, érdeklődésemet, majd vágyamat, hogy birtokoljam, végül cselekedésre késztetett, és megvettem. Pedig hát hogyne láttam volna a feliraton, hogy Argentínából érkezett. Láttam én, tudtam....

Tovább a cikkre >>

Morzsás cseresznyés crostata

Maradék, már nagyon felhasználásra váró cseresznye sorsa lett ez. A crostata olasz eredetű, eredetileg leginkább a dzsemmel töltött rácsos sütit hívják így. (Olasz gasztroblogolótól angolul írás a témában itt). Egyébként általában valamilyen gyümölccsel töltött omlós tésztát jelent, amelyet úgy készítenek, hogy a kinyújtott tésztakorong szélét ráhajtják a töltelékre. Így igazán praktikus, mivel nem kell méricskélni, tortaformába nyomkodni, hanem csak úgy....

Tovább a cikkre >>