Kategória: belga

Vaníliás-mangós gofri

  Négy éve, amióta hazaköltöztem Brüsszelből, soha nem jutott eszembe még a gofri szó sem. (Brüsszelben annál inkább, a világon az egyetlen hely, ahol a gofri számomra bármilyen gasztronómiai értelmet nyert). 2007 (!)-ben írtam is egy komolyabb gofri sztorit, most újra olvastam, vicces volt visszautazni egy kicsit abba az évbe. Olyan, hogy “belga gofri” persze nem létezik, van brüsszeli és....

Tovább a cikkre >>

Flamand zöldséges krumplipüré (stoemp)

Az utóbbi évek egyik legkedveltebb étterme gyorsan belopta magát a brüsszeliek szívébe. Viva m’Boma – áll a flamand Katia Ruebens és fia, Brice által vitt családi étterem tábláján. Az egykori halpiacnak otthont adó negyedben található vendéglő az első új hullámosok között volt, amely egyszerű házi koszttal állt elő. Neve brüsszeli dialektusban azt jelenti: „Éljen a nagymama”. Az elnevezés remekül szimbolizálja....

Tovább a cikkre >>

Crangon crangon: crevettes gris, vagyis homoki garnéla

A homoki garnéla (En: brown/grey shrimp, de: Nordseegarnele, fr: crevettes gris, latin: crangon crangon) az egyik legnépszerűbb belga alapanyag. Otthon soha nem láttam még, aki azonban gyakran jár Németországban, vagy Hollandiában (vagy ott él), nap mint nap találkozik vele az üzletekben és éttermekben, nagy hagyománya van, imádják. Ebből az icipici, ujjbegynyi, barnás-rózsaszínű garnélából (amely így néz ki páncélostul), évente összesen....

Tovább a cikkre >>

Flamand zöldséges-tejszínes csirke (waterzooi)

A belgák nagy ínyencek. Éttermi élményeikről, receptekről szívesen folytatnak eszmecseréket, és heves gasztronómiai vitákra is gyakran sor kerül. A diskurzus a cifra és érzékeny flamand/vallon kérdést nemigen érinti –mindkét területnek megvannak a saját specialitásai – inkább egyes ételek eredetét, ill. összetételét boncolgatják. Ahhoz kétség sem fér, hogy a híres waterzooi V. Károly császár szülővárosából, Ghent-ből származik. A sűrű, tejszínes mártáson....

Tovább a cikkre >>

Fűszeres kekszes (spéculoos) parfé

Ha karácsonytájt leültetünk egymással egy belgát, egy hollandot és egy németet, hogy kulturáltan beszélgessenek a karácsonyi kekszükről, akkor abból nagy valószínűséggel körülbelül olyan vita sül ki, mint amikor egy magyar, egy cseh és egy osztrák a rétesről vagy a szilvás gombócról társalog. Természetesen mindenki magáénak tudja. A holland (spéculaas) a fűszer-kereskedelemről, a német (Spekulatius) az ősi germán szokásokról, a belga....

Tovább a cikkre >>

Csőben sült belga cikória

Kezdjük az etimológiai bonyodalmakkal. Egy és ugyanazon zöldséget egyes népek cikóriának, míg mások belga endíviának neveznek. Hogy még komplikáltabb legyen, az endívia még véletlenül sem mindenütt cikóriát takar, fodros változata például nálunk is kapható: élénkzöld fejessaláta-féle. Hogy pontosan mi a kettő közötti különbség azon kívül, hogy a világ különböző országaiban mást értenek alatta, azt több botanikai szakcikk alapos megismerése után....

Tovább a cikkre >>

Flamandok, vallonok, eurokraták, egyesüljetek!

A gofri a sörön és a csokoládén túl az egyik legjellegzetesebb belga specialitás. A szó hallatán nekünk talán leginkább balatoni strandokon, a lángos és a papírvékony kakaós palacsinta társaságában árult, nyári hőségben is tejszínhabbal díszített kockás tészta jut eszünkbe. Mondanom sem kell, hogy ez a változat igen messze jár az eredeti belga elgondolástól. Az első, legfontosabb, amit meg kell említeni....

Tovább a cikkre >>

A legbrüsszelibb zöldség: kelbimbó

Igazán szégyen, hogy eddig még egyszer sem volt itt szó a Brüsszelről elnevezett zöldségről. A kelbimbóról. Angolul Brussels sprouts, azaz brüsszeli bimbó, franciául chou de Bruxelles, vagyis brüsszeli káposzta, németül viszont nem brüsszeli (Rosenkohl. De vajon miért nem brüsszeli??) A kelbimbót a 16. században kezdték el termeszteni Brüsszel Saint Gilles nevű negyedében, a története szerint első írásos említést 1587-ben találnak....

Tovább a cikkre >>

Belga csőben sült cikória (Chicon au gratin)

Úgy döntöttem, belgásodom egy kicsit (Na jó, legalábbis gasztronómiailag). Bármennyire meglepő, ez egyáltalán nem olyan könnyű, mint ahogy az a geográfiai paramétereimből következne. Brüsszel ugyanis annyira nagyon nemzetközi, hogy az ember nincs rákényszerítve, hogy teljes mértékben beolvadjon a helyi környezetbe, ezért ellustul ebben a tekintetben. Hajjaj, ez nagyon könnyen megy ám: ha a városban nagyrészt mindenhol tökéletesen fel vannak készülve....

Tovább a cikkre >>

Fokhagymás tejszínes feketekagyló

Ami valószínűleg legjobban fog majd egyszer hiányozni Brüsszelből, az a kagyló. Persze, persze, lehet azt máshol is enni, de itt ez más, külön rituálé. A kagyló a belgák nemzeti eledele, szerintem ha 100 itteni külföldit megkérdeznénk, hogy mondjanak hirtelen egy dolgot ami jellemző Belgiumra, 99 a kagylót vágná rá. Ha végigsétálunk a belváros éttermes utcáin, akkor hatalmas lábasokban tálalt, gőzölgő,....

Tovább a cikkre >>

Cikóriasaláta füstölt kacsamellel és karamellizált körtével

Jaaj, de nagyon isteni volt ez a hosszú hétvége!!! Itt maradtam Brüsszelben és kedves családtagommal élveztük a ritka együttlét minden percét. Valami egészen fantasztikus gyönyörű, őszi napsütéses, nem esős, nem brüsszeli idő volt végig, tökéletes kirándulásokhoz, kultúrához, wellness-hez, na jó némi shopping-hoz és na jó, némi gasztronómiai kényeztetéshez (hm..mintha ez annyira időjárásfüggő lenne..). Szóval, ettünk. Jókat. Ilyenkor persze az ember....

Tovább a cikkre >>