Kínai pirított, töltött, húsos táska (potstickers)

New York, Chinatown. Araszolva próbáljuk magunkat átküzdeni a vasárnap délelőtti zajos forgatagon. Csak tudatos odafigyelés árán tűnik fel, mikor kerülünk át az egybeolvadó olasz negyedből a kínaiakhoz. A hangzavar és nyüzsgés mindkét oldalon nagyjából egyforma, egyedül a feliratok és az élelmiszerboltok kirakatai árulkodnak arról, merre járunk. A Canal Streeten átkelve, fura, idegen illatok, friss halakat, rákféléket, egzotikus gyümölcsöket kínáló üzletek,....

Tovább a cikkre >>

Keserű-sós csokoládédesszert vaníliás tejszínhabbal, málnával

A vietnámi kávé klassz dolog. Talán nem annyira közismert, de Vietnám komoly mennyiségű kávét termel, közötte nagyon jó minőségűt is (a legjobb, legismertebb márka a Trung Nguyen). Leggyakrabban sűrített tejjel édesítve, jeges kávéként isszák – maga a kávé pedig úgy készül, hogy egy kis fémtartályból csöpögtetik az üvegpohárba (így). Aki az erős, édes kávét szereti, annak Vietnámban nagyon jó dolga....

Tovább a cikkre >>

Zöld curry

Néhanapján elvágtatok az itteni ázsiai szupermarketbe, és feltankolok mindenféle jóval. Szószokkal, rizstésztákkal, kókusztejekkel, friss zöldekkel. Ismertekkel, ismeretlenekkel. Akár konkrétan tervezek készíteni velük, akár nem, néhány dolog kivétel nélkül mindig előkerül, pl. a három grácia: galanga+thai citromfű+kaffir lime levél.(Utóbbi egyébként a kínaiaknál nincs, azért át kell menni a szomszédba a thai boltba). Megjegyzem, mindegyik kapható otthon is a szokásos üzletekben (a....

Tovább a cikkre >>

Édes-savanyú, színes uborkasaláta

Ismerős az, amikor egy ételre valami miatt hirtelen úgy rákattansz, hogy akár egy héten háromszor, négyszer is asztalra kerül? Aztán a lelkesedés persze lehiggad, a fogás akár megint hosszú időre feledésbe merül, majd egyszer csak megint visszatér –vagy nem. Hogy a színekre kiéhezett szem, a vitaminokra vágyó szervezet, vagy a ropogós friss zöldségek teszik, nem tudom, mindenesetre ezt a salátát....

Tovább a cikkre >>

Pho-t főztem.

A Kispad-on PHO.....

Tovább a cikkre >>

Autentikus vietnámi tavaszi tekercs (Cha Gio)

Az elmúlt időszak kulináris kalandozásainak és élményeinek intenzitására mostanában igazán nem panaszkodhatom. Ezek közül az egyik legemlékezetesebb highlight egyértelműen a saigon-i főzőtanfolyam. Mind gasztronómiai értelemben, mind amúgy. (Tudom, itt úgy tűnik, mintha az egész világot csak a konyhaablakon keresztül látnám, de, hm, meglepő fordulat, ez azért nem egészen így van. Csak ez a blog csak abból a szemszögből íródik.) Mindenesetre,....

Tovább a cikkre >>

Nuoc mam, rau thom és tsai -vietnámi gasztrobeszámoló I.

Hű, a vietnámi konyha, az aztán valami. Teljesen beleszerelmesedtem. Ugyan már valamennyire ismertem, mert sok vietnámi étteremben voltam, főleg Amerikában, meg főzögettem is már, de hát természetesen azért autentikus környezetben látja az ember igazán, hogy mi az eredeti. Sajnos csak nagyon kevés időt töltöttünk itt, ami épp arra volt elég, hogy beleszagoljunk a vietnámi levegőbe. Ebbe belefért egy nap kirándulás....

Tovább a cikkre >>

A khmer konyha nyomában -kambodzsai gasztrobeszámoló

Két igencsak élménygazdag és izgalmas hét után ismét a brüsszeli bázisról jelentkezem, ahol kétségbeesetten próbálkozom visszaaklimmatizálódni a szürke, kosztümös, hivatali környezetbe. (és sikeresen az ottani szaunás 42fokos trópusokhoz képest nagyon emberbarát klímába). Tekintettel arra, hogy ez egy szigorúan tematikus blog, az élménybeszámolóm rendkívül korlátozott. Nem írok Angkor-ról, a lélegzetelállító ősi khmer templomvárosról (Bayon és a Banteay Srei tetszett a legjobban),....

Tovább a cikkre >>

Thai kókusztejes csirkeleves (Tom Kha gai)

Szerencsére nem kell kedvenc ételt megneveznem, mert nagyon nagy bajban lennék, de ha egyszer kellene, akkor ez a leves egészen biztos, hogy dobogós helyen végezné. Sőt, a leves kategóriában azt hiszem egyértelműen vinné a pálmát. Imádom. Napokig tudnám enni és nem unnám meg. Saját hazájában, ahol az egyik legnépszerűbb nemzeti eledel, sajnos nem volt szerencsém megkóstolni, viszont eredeti thai szakácstól....

Tovább a cikkre >>

Húsleves másnap

Na az itt a nagy kérdés, hogy mi történik a húslevesben főtt szárnyashússal . Nálam mostanában egyszerű. Teljesen rá vagyok kattanva erre a salátára, az utóbbi két hétben legalább négyszer csináltam. Már-már szinte azért főzök húslevest, hogy lehessen megint ilyet csinálni. Na jó, ez nem igaz, mert húslevest gyakran főzök, hogy legyen lefagyasztva alaplé. De kicsit mindig problémás, hogy mi....

Tovább a cikkre >>

Szezámmagos lazacnyárs gyömbéres chilis öntettel

Az a helyzet, hogy mélyhűtő tisztogatást végzek, mivel jövő hét végén én is elvonulok innen egy kicsit ünnepezni. Úgy látom, bármennyire igyekszem, teljesen ez a művelet nem fog összejönni, pl. a kettes fakkban található termetes egész gyöngytyúk, amit egyszer nagy lelkesen megvettem húsleveshez, nagy valószínűséggel marad ahol van. Viszont felfedeztem, hogy van egy csomó kisebb méretű, pont egy-két személyes adagnyi....

Tovább a cikkre >>

Sütőtök & Lazac curry – Tök Jó Hét III.

Ez lesz a tök jó hét utolsó receptje. Nem garantálom, hogy az ősz és tél folyamán nem lesz több, sőt…de így első nekifutásra most ennyi. Ez az étel így első hangzásra talán kicsit bizarul hangzik, de egyáltalán nem az. Hal és zöldség isteni thai curry mártásban. Otthon abszolút minden kapható hozzá az ázsiai boltban a csarnok aljában és a friss....

Tovább a cikkre >>

Csirkenyársak (satay) mogyorószósszal

Ez egy nagyon népszerű, klasszikus indonéz étel. Az indonéz konyha az egyik, konkrétan a kedvenc konyhám. Elég későn fedeztem fel, először egy Bonnban élő cseh barátnőm révén, akinek indonéz férje van (mondtam, hogy kozmopolita lesz…) és néhányszor főzött nekünk autentikus indonéz ételeket. Utána pedig Amszterdamban, ahol a kifinomult holland cuisine finomságaival szemben (hering, krumpli, hering) bármikor a jobbnál jobb indonéz....

Tovább a cikkre >>

Thai uborkasaláta rákkal

Ha meg kell neveznem a kedvenc konyhámat, az első helyeken egészen biztos az indonéz és a thai konyha szerepel. Mindkettő viszonylag késői felfedezés, ám annál nagyobb szerelem. Az indonéz az abszolút dobogós, de főzni még gyakorolnom kell. A thai konyhában viszont már egész jó vagyok, ami annak köszönhető, hogy több thai főzőtanfolyamot is elvégeztem itt-ott amott. Szerintem valami egészen zseniális,....

Tovább a cikkre >>

1 4 5 6