Idén három új, izgalmas fagyit mutatok be, alább néhány megjegyzésem hozzájuk. Pastrami – Márk Szonja jégnyalókái A Pastrami egyáltalán nem fagyizó, viszont én már a májusi Gourmet Fesztiválon kiszúrtam, hogy cukrászuk, a szupertehetséges Márk Szonja, az Édesem blog szerzője, elkezdett ott jégnyalókákat készíteni. A fesztiválon a hűvösebb időjárás és kapacitáshiány miatt végül nem volt alkalmam megkóstolni, most jött el....
Tovább a cikkre >>
Kategória: étterem
Szuperolasz a Vécsey utcában: Ale.Da.Mario
Úgy tűnik, Budapesten erős lendületet kezd venni az egyébként is nagy népszerűségnek örvendő olasz konyhaművészet. A két tésztás fiú után egy újabb gyöngyszemet szeretnék bemutatni, a felfedezésért köszönet Makány Márta divattervezőnek, a budapesti gourmet szcéna nagy ismerőjének. Ezúttal hárman vannak a fiúk: Alessandro, Davide és Mario. Ale.Da.Mario A Vértanúk terét és a Szabadság-teret összekötő apró utca kimondottan hangulatos. Indul egy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
2 Spaghi, azaz Matteo&Jacopo friss tésztaboltja
Egy olyan apró helyet szeretnék most ajánlani, amely éppenséggel a tökéletlensége miatt szerethető. És amely nem mellesleg igazi piaci rést tölt be. Friss olasz tészták. Már amikor az ember megérkezik a Gozsdu udvar egyik kissé elhagyatott blokkjához (a Dob utca felőli bejárattól a második beugró), és meglátja a nulldesign-os sarkot az összevissza ácsingozó sorral (sorszerűséggel), sejti,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Az év főétele @ Costes
(elnézést a kép minőségéért, saját, esti fényben) Aki régóta olvas, tudja, hogy étteremről/séfről itt nagyon ritkán írok, kizárólag akkor, ha olyan nagy hatással van rám, hogy azt azonnal szeretném megosztani. Most ismét ez a helyzet állt elő. A Costes beérett. Tudom, furcsa (szemtelenség?) leírni ezt egy Michelin-csillagos étteremről, amelyet az összes mérvadó külföldi és hazai étteremkalauz –teljes mértékben megérdemelten –élmezőnybe....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kedvenc isztambuli éttermeim
Mivel hetente több e-mailt kapok, amelyben isztambuli étterem-, és szállástippeket kértek, itt volt az ideje, hogy újra készítsek egy kis összefoglalót. A helyekhez most csak rövid megjegyzéseket fűzök, szinte mindről írtam már részletesebben, tehát ha rákerestek (jobb oldalon, a keresőben), többet is lehet róluk olvasni. Ciya Sofrasi Számomra még mindig a No.1. étterem Isztambulban, soha nem hagynám ki. Az ázsiai....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Programajánló: NOBU a kulisszák mögött
Fotók: Nagy Balázs (az első képen: Schreiner Gábor séf a késekről beszél) Azt hiszem, a Nobu-nak még nehezebb dolga van Budapesten, mint a többi hazai felsőkategóriás étteremnek. A nemzetközileg ismert színvonal és név ellenére számos előítélettel kénytelen megküzdeni: a szállodai helyszín rögtön sokakat elriaszt (a Kempinskibe pedig gyakorlatilag egyáltalán nem kell bemenni, mivel az étterem bejárata oldalról, a Bécsi utca....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Boutiq’Bar, itt Budapesten
Nem igazán állt hozzám közel a koktélok világa. Soha nem terveztem (most sem), hogy koktélbárt ajánljak. Amikor azonban olyan – jó értelemben vett- megszállottsággal, elhivatottsággal és professzionalizmussal találkozom, mint amilyen Nagy Zoltáné és Kocsis Lilláé és az ő belvárosi Boutiq’Bar-juk, rögtön viszketni kezd a tenyerem, hogy megoszthassam, hogy minél többen tudjanak róla, hogy micsoda helyek vannak a városunkban. A Toplistában....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Momofuku KO, New York
Szerencsés és véletlen egybeesés, hogy a Bűvös Szakácson éppen most jelent meg a ramenről, és a New York-i Momofukuról szóló írás. David Chang az egyik legünnepeltebb amerikai séf, a Momofuku pedig az egyik legizgalmasabb és legnépszerűbb amerikai étterem, amely a hatalmas sikernek köszönhetően az elmúlt években öt különböző étteremből álló birodalommá nőtte ki magát. 2007-ben voltam először a Momofuku Ssam....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Már megint Isztambul
Először is némi fáziskéséssel, de mindenkinek Nagyon Boldog Új Évet kívánok, bízom benne, hogy elnézik/elnézitek nekem, hogy angolosan kivontam magam a karácsonyi/szilveszteri őrületből. Olyannyira, hogy egészen Isztambulig menekültem előle, élve a Wizzair újonnan indult fapados járatával, amelyet természetesen kénytelen voltam kipróbálni. Arról tudok referálni, hogy remek, a reptér ugyani kicsit messze van a várostól, de ettől Isztambul semmit nem veszít....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Koreai kifőzde, Zichy utca
Szeretném bemutatni azt a számomra igen kedves kis éttermet, ahová az elmúlt hetekben a leggyakrabban tértem vissza. A felfedezés tisztje és öröme nem engem illet, hanem közeli családtagomat, aki a környéken dolgozik, és ezért mindig keresi arrafelé a korrekt ebédelési lehetőségeket. A koreai konyhát kifejezetten kedvelem, gyakran előfordul, hogy vágyom a karakteres, csípős ízeire. Magáról a koreai konyháról és néhány....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Les Culottes Longues, Lyon
Első lyoni esténk erős kezdésnek bizonyult. A város („a gasztronómia fővárosa”) ugyan telis tele Michelin-csillagosokkal, hagyományos bisztrókkal (a bouchon-ok) és menő helyekkel, legjobban azonban mégis a „hosszúgatyásat” (culotte=térdnadrág) vártam. Ha Józsi barátom, aki szakács, és aki a város legfontosabb Michelin-csillagos séfjének dolgozik (fogunk még róla hallani!), hetente legalább kétszer jár ide, (aztán a többi szakácshaverját is ide szoktatja), és többet....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kalpazankaya, Burgazada (Isztambul)
Legfrissebb isztambuli élményeim csak megerősítettek abban, hogy ennek a városnak annyi arca van, hogy még nagyon gyakran kell majd visszamennem ahhoz, hogy egy tized részét is megismerjem. Pont olyan, mint amikor az ember egyre jobban beleássa magát valamibe, és közben jön rá, hogy még mennyi, de mennyi mindent nem tud. Egyre inkább sodródik bele a sűrűjébe, a dolog beszippantja, és....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Csípős sárgarépasaláta pirított földimogyoróval
Tegnap Szindbádné Ágival a Parázs Presszóban ebédeltünk, mindketten gyakran járunk ide. Thai műfajban a városban a legerősebb, nemzetközi összehasonlításban lehet, hogy nem kiemelkedő, de hazai viszonylatban az. Az ízek a helyükön vannak, az egyéb körítés, úgymint berendezés, kiszolgálás, stb. nagyjából mindegy, nem azokért járunk ide. Ha egy étterembe sokszor keveredek, akkor szeretek több féle ételt rendelni, nem vagyok az a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Megérkezett a várt Michelin-csillag. Costes.
Annyira vártuk és annyit spekuláltunk (elárulom, hogy ezúttal csalt a megérzésem), most pedig végre megérkezett. Nagyon sok szeretettel gratulálok az első magyar Michelin-csillagot elnyerő Costes étterem csapatának, akik örökre beírták magukat a hazai gasztronómiai történelembe. Szintén gratulálok a Bib Gourmand minősítésben részesülő Csalogány 26-nak, Arcade-nak, 21 Magyar Étteremnek és a Bock Bisztrónak. Az összes étteremnek, aki keményen dolgozik azért, hogy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Izgalmas hír
A neves Gault Millau étteremkalauz 2010-es osztrák kiadása szerint a Babel és a Fausto Budapest legjobb étterme. A tekintélyes kalauz budapesti éttermeket is értékelt. A kiadvány Budapesten a Babel Delicate és a Fausto éttermeket nevezi meg legjobbnak, 15-15 ponttal (általában 16 GM pont felel meg egy Michelin-csillagnak). Szombaton 11-12h között a Radio Café Gasztrománia című műsorában Jókuti András interjúja az....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>