Ma már talán gasztronómiai közhely, hogy a frissen őrölt bors pótolhatatlan. Aki főz, pontosan tudja, hogy az illatos morzsák micsoda aromával gazdagítják az ételt. Valószínűleg ritkán tudatosul bennünk valódi fontossága, és amikor egzotikus vizekre eveznénk, eszünkbe sem jut. A bors mintegy 4000 éves múltra tekint vissza, gyarmatokat, felfedezéseket köszönhet neki a világtörténelem. Kezdetben sokkal inkább spirituális jelentősége, illetve misztikus ereje....
Tovább a cikkre >>
Kategória: zöldség
Sült cékla
Amikor sült cékla készül a háznál, mindig sokkal, de sokkal több gumót pakolok a tepsire, mint amennyire az adott ételhez szükség lesz. Ennek több oka van: 1. Pontosan tudom, hogy amikor megsül, akkor egy-kettő azon nyomban úgy ahogy van, joghurtba mártogatva, elfogy. 2. Megsütve, alufóliában pár napig simán eláll a hűtőben, és (szerintem) megunhatatlan. Kedvtől függően lehet még belőle saláta,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Citromverbéna, cukkinivirág
Ismét szedd magad földeken jártam, hogy feltöltsem némileg a zöldség készleteimet. Ezúttal többek között zöldborsóval, elképesztő minőségű, zsenge céklával, krumplival, hagymával, kerekrépával (mert a múltkor annyira megtetszett, hogy szeretnék vele kísérletezni), padlizsánnal és zöldfűszerekkel tankoltam fel. Két különlegesebb szerzeményre is szert tettem: A zöldfűszerek között először találkoztam a számomra eddig ismeretlen citromverbénával (Aloysia triphylla, en:Lemon verbena, fr: verveine citronelle, de:....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kerekrépa – navet, turnip, Mairübe
A múltkori szedd magad kirándulás elsősorban azt a célt szolgálta, hogy legyen nagyobb tételben jó minőségű eper, amiből dzsemmet tudok készíteni. Megtörtént. (bár igencsak alulkalkuláltam magam, arra ugyanis nem számítottam, hogy a barátaimnak egy hétvége alatt két teljes üveget sikerül elpusztítaniuk reggelire –egészségükre.) A földeken járkálva természetesen mindenféle egyebet is összeszedtem, ami utamba került, csak úgy, kíváncsiságból. Miközben a rebarbarák....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Paprikás zöldborsó és újkrumpli
Már megint ugyanaz: kétségbeesetten próbálom bőröndömbe gyömöszölni a Nagycsarnokban zsákmányolt finomságokat. Hiába fogadom meg valahányszor, hogy csak mértékkel alakítom élelmiszer-szállítmánnyá, képtelen vagyok ellenállni a piacon elém gördülő kísértéseknek. Tavasszal, nyáron a legnehezebb. A hegyekben álló rózsaszín újkrumpli és a zsenge, édes zöldborsó kifognak rajtam “Ó, olyan finom, Drága, vigyen belőle többet” győzköd a szokatlanul barátságos kofa. Nincs nehéz dolga, hetek....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Zöld curry
Néhanapján elvágtatok az itteni ázsiai szupermarketbe, és feltankolok mindenféle jóval. Szószokkal, rizstésztákkal, kókusztejekkel, friss zöldekkel. Ismertekkel, ismeretlenekkel. Akár konkrétan tervezek készíteni velük, akár nem, néhány dolog kivétel nélkül mindig előkerül, pl. a három grácia: galanga+thai citromfű+kaffir lime levél.(Utóbbi egyébként a kínaiaknál nincs, azért át kell menni a szomszédba a thai boltba). Megjegyzem, mindegyik kapható otthon is a szokásos üzletekben (a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Quinoa sült paprikával, pirított újhagymával és fetával
Nem tudom, ki hogy van vele, engem nagyon izgatnak az ismeretlen hozzávalók. Ha meglátok valahol valami olyan alapanyagot, amelyet még nem kóstoltam, ill. amellyel még soha nem főztem, biztos, hogy kipróbálom. Az sem baj, ha tudom, hogy utána nem fogok tudni gyakran hozzájutni, de annyira hajt az ízlelőbimbóim kíváncsisága, hogy akkor is elkészítem. Ma már annyi forrás van, akár a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Vadspárga
Apropó, spárga. Ilyet ettetek már? Láttatok már? Én még soha. Úgyhogy, mint minden különleges, érdekes, számomra új hozzávaló esetében most is megragadtam az alkalmat, hogy megismerkedjek vele. Bemutatom a vadspárgát. Rendszeres horvátországi nyaralók jó eséllyel találkozhattak vele, itt állítólag igen elterjedt, és az éttermek is kínálják (bár gondolom, jellemzően ilyenkor tavasszal, a szezonjában). Egyébként Európában Olaszországban és Franciaországban terem a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Spárga flamand módra
A belgákra nem kifejezetten jellemző, hogy bármitől könnyen eksztatikus állapotba kerülnének. A németekről sem feltétlenül az a kép jelenik meg elsőre, amint felajzva, csillogó szemekkel lelkesednek valamiért. Ha nyugodt, rezzenéstelen pókerarcukon mégis ennek jeleit véljük felfedezni, ott nagy valószínűséggel valamilyen ínyenc étel van a dologban. Most helyzet van: ezekben az országokban kitört a spárga-őrület. A már nálunk is egyre népszerűbb....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Zöldfűszeres tojáslepény
„Last recept Három-négy órára tegyünk a hűtőszekrénybe egy üveg jófajta vodkát. Fekete kenyeret, heringet, savanyított uborkát és gombát vágjunk apró falatokra, és rendezzük el egy tányéron. Apró kupicákból jéghidegen igyuk a vodkát. Az első pohár után ne együnk semmit, a második után csak a kenyérből vegyünk, a harmadik után minden megengedett” Ezzel a recepttel zárul Vladimir és Olga Kaminer:....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Gyors csicseriborsó-paprikás
Talán sikkes lenne a tavaszt salátával köszönteni. De szezon ide, szezon oda, miért ne ehetnénk nyáron húslevest velőscsonttal, télen pedig citromfagyit, ha kedvünk épp úgy tartja? A csicseriborsó évszaktól független. Az egyik legízletesebb borsóféle, mindemellett egyike a legegészségesebbeknek is. A mediterrán vidékről származik, neve a latin ceci szóból ered – Cicero állítólag az orra hegyén éktelenkedő borsóformájú bibircsók miatt kapta....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Penne all’arabbiata
Néhány hete Brüsszelben, szombat esti mozizás után úgy döntünk, hogy levezetőként beülünk még egy pohárkára. Táplálkozástudományilag képzett énünk jelenti, hogy este 10 órakor nem egészséges lakomázni; “esetleg valami könnyűt kapjunk be” felkiáltással azért körülnézhetünk. Elsétálunk a helyi Liszt Ferenc térre (Place St. Boniface), ahol az összes menő, kozmopolita, zen-minimál-dizájnos étterem zsúfolásig tele, esélyünk sincs, hogy elcsípjünk egy asztalt. Feladjuk, ám....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Csicsóka
Magyarul már a neve sem kifejezetten elegáns. Inkább tréfás, kedves komolytalan hangzású. Első hallásra talán ökopiacok, bioboltok világára és sokkal kevésbé az ínyenc konyhára gondolunk. Az egykori Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem egyik tudományos összefoglalója szerint: „..leggyakoribb felhasználása napjainkban: kiváló takarmány alapanyag. Hajtása kaszálható, szénaként vagy silózva is alkalmas, de fő értékét gumója jelenti, mely értékes takarmány kérődző állatfajaink és a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Fehérrépa-krémleves gremolata-val
A valódi hungarikumokat akkor értékeli az ember igazán, amikor hosszabb ideig külföldön él. Biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki rövidebb-hosszabb ideig belekóstolt az expat létbe, meg tudja ezt erősíteni. Számos dolog otthon annyira természetes, hogy csak akkor tűnik igazán fel, amikor nincs. Zöldpaprika, túró, Túró Rudi, juhtúró, mák, gyalult tök, kolbász, kovászos uborka, hogy csak néhányat említsek. Sokan hurcoljuk ezeket....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Fűszeres sült karfiol
Ez az étel már régóta a repertoárom egyik leggyakrabban előkerülő tagja, és hatalmas kedvenc. Konkrétan 2005. október 23. óta, amikor egy gluténmentes gasztroblogon egy hosszú-hosszú írásban megbújva rátaláltam. Van olyan, hogy egy héten többször is készül, annyira szeretem – akár egyszerű vacsoraként, akár vendégeknek köretként sültekhez. Az igazság az, hogy eddig nem mertem leírni. ??? Hogy miért, az rögtön kiderül.....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
