A rebarbaráról lesz most szó. Nálunk kevésbé elterjedt, mint más nemzetek konyhájában, pedig még az sem kizárt, hogy ősmagyar gyümölcscsel van dolgunk (botanikai értelemben zöldség, felhasználását tekintve inkább gyümölcsként értelmezhető). Bizonyos források szerint ugyanis a Volga mentén vadon nőtt jelentős mennyiségben, ide pedig a hunok hozhatták. Az viszont egész biztos, hogy Ázsiában őshonos, a kínai orvosok évezredek óta használták (elsősorban....
Tovább a cikkre >>
Kategória: desszert
Portugál pudingos kosárka (Pastéis de Belém)
A helyszín Lisszabon. Komoly megpróbáltatások árán (úgymint maraton) végre megérkezünk Belém-be. Lisszabon híres elővárosa ma is rengeteg külföldi és helyi látogatót vonz –számos nevezetessége közül az emblematikus kikötői torony, az impozáns Szent-Jeromos rend kolostortemploma, vagy a Vasco de Gama emlékmű csak néhány példa. Még egy kiváló modern múzeum is került ide a 90-es évek elején. Az sem kizárt azonban, hogy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Valódi, házi vaníliafagylalt recept
Tavaly a velvet-re próbáltam otthon jó minőségű vaníliafagylaltokat vadászni, de a keresés konklúziója -legalábbis akkor- leragadt ott, hogy a házi készítésűnél egyszerűen nincs jobb. Ha a vadászat folytatásához még kicsit korán is van, a házi vaníliafagylaltnak ellenben szezonja bármikor. Aktuális elkészítésének ürügye és oka egy különleges ajándék volt: Kaptam egy nagyon érdekes hozzávalót: friss vaníliarudat, amely a Réunion-szigetekről származik –....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Triplán szerecsendiós csokoládétorta
Álmomban, törzsvendég vagyok egy étteremben. Konyhájában a séf minden egyes reggel frissen őrli az összes fűszert. Semmi zacskózörgés, semmi kész, poros üvegcse. Fűszerlaboratóriumában több száz, varázslatos, illatos, egzotikus mag, gyökér, szárított virág sorakozik -, mind csak arra vár, hogy a konyhafőnök hangulatától, ötletétől vezérelve kerüljön felhasználásra: kiemelje valamely alapanyag jellegzetes tulajdonságait, vagy éppen meghökkentő ízkombinációt alkosson vele. Szegfűbors, csillagánizs, kardamom,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Körtesorbet “Szép Heléna módra”
Most fordítva történt: nem helyzethez kellett ételt kitalálni, hanem az várakozott a megfelelő alkalomra. Hetek óta olyan gyümölcs sorbet-t tervezgettem fejben, amelyet roppanós keserűcsokoládé darabok csíkoznak. Mint egy stracciatella. A klasszikusok pedig nem véletlenül klasszikusok, így több lehetőség és képzeletbeli kóstolgatás végigleltározását követően visszatértem a bevált körte-csokoládé pároshoz. A körte Szép Heléna módra az egyik legfenomenálisabb desszert, engem pedig rendkívül....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Lassan sült, karamellizált almatorta
A kép nem csal: majdnem tarte tatin, azaz fordított, karamellizált almatorta. De csak majdnem. Hetek óta olyan desszertet tervezgetek fejben, amely semmi másból nem áll, csakis kizárólag almából. Arra gondoltam, hogy ha a birsalmát lehetett órákon át, lassan főzni, akkor ugyanezt a technológiát meg kellene próbálni más, alkalmas gyümölccsel is. Persze a birsalmának van egy speciális állaga (kemény és nem....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Fűszeres kekszes (spéculoos) parfé
Ha karácsonytájt leültetünk egymással egy belgát, egy hollandot és egy németet, hogy kulturáltan beszélgessenek a karácsonyi kekszükről, akkor abból nagy valószínűséggel körülbelül olyan vita sül ki, mint amikor egy magyar, egy cseh és egy osztrák a rétesről vagy a szilvás gombócról társalog. Természetesen mindenki magáénak tudja. A holland (spéculaas) a fűszer-kereskedelemről, a német (Spekulatius) az ősi germán szokásokról, a belga....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Rugelach 2007.
Amikor New York-ban éltem, a megszámlálhatatlan kulináris kísértés között előkelő szerep hárult a Zabar’s üzletre. Ez a város egyik legrégebbi és legkultikusabb ínyenc-szentélye, amely több évtizedes múltra tekint vissza: 1934-ben alapították, és az alapító Zabar család leszármazottai mai napig itt dolgoznak. Nem egy flancos hely, a hatalmas forgalom és népszerűség ellenére valójában kissé lepukkant, „patinás”, zsúfolt, áttekinthetetlen. De ettől igazi.....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Téli sorbet trió
Már leszoktam arról, hogy budapesti éttermekben arról érdeklődjek, hogy a fagylalt, ill. sorbet házi készítésű-e. Körülbelül úgy néznek rám, mintha azt kérdezném, hogy a vinaigrette-hez az ecetet maguk erjesztették-e. Általában vagy nem is értik a kérdést, vagy kiül a kiszolgáló arcára, amint átsuhan rajta a gondolat, hogy „Atyaég, ezt a tyúkot meg honnan szalasztották ”. Szóval, feladtam. Közben pedig nem....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Gesztenyepüré házilag, lépésről lépésre
El lehetne időzni azzal, hogy milyen sokféle remek fogás kreálható gesztenyéből: pikáns krémleves, zöldséges köret, töltött sültek. Gesztenyelisztes különlegességek, Nesselrode puding (vízfürdőben főtt, vaníliakrémmel dúsított desszert), marron glacé (kandírozott gesztenye, az egyik legmunkaigényesebb és ennek megfelelően legdrágább francia csemege). Lehetne mesélni Ardéche-ről és Korzikáról (a leghíresebb gesztenyetermő vidékek). De végül, végül úgyis a gesztenyepürénél kötnénk ki. Hiába a változatos....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Marcipános joghurthab
Aki gasztroblogot ír és/vagy olvas, egészen biztos, hogy kívülről fújja, hogy Pierre Hermé az egyik leghíresebb és legmenőbb francia cukrászguru (sztár, bálvány, hős, hová fokozzam…). Zseninek, a cukrászok „Picasso-jának” nevezi a média és a közönség is. Magyarul a Bűvös Szakácson (ill. a Gusto-ban) olvasható róla és „műalkotásairól” átfogó portré. Bemutatásától így eltekintenék, említésének apropója egy frissen megjelent szakácskönyv, amelyet szeretnék....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Szirupos, joghurtos sütemény
Isztambul, Taksim. Az Istiklal Caddesin baktatunk lefelé, a Galata híd irányába. A nyüzsgő, forgalmas sétálóutca Európa bármely nagyvárosában lehetne, az átlagos utcaképhez képest talán annyi a különbség, hogy valamelyest kevesebb az egyenüzlet, több viszont a fiatal és az édességbolt. Az Orhan Pamuk által megírt különös isztambuli melankóliának (hüzün) itt nyomát nem lelni, zsongás, zene, flört. Ráadásul lépten-nyomon kulináris kísértésekbe esik....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Lassan főtt birsalmakompót mascarponéval
Vacsora volt. Csajok. É., a pszichológus, R., a designguru, E., a mádám és jómagam. Igen kellemesen telt. Sok pezsgő fogyott. Mivel az eseményre közvetlenül Isztambul után került sort, természetesen abszolút a törökláz közepében kaptak el (ami valahogy nem akar múlni..). Előételnek kecskesajtkrémmel töltött rétestészta háromszög (börek szerű, ami azonban autentikusan nem rétestésztából, hanem yufka nevű, kerek tésztalapból készül, amely valamivel....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Fűszeres, vörösboros datolya
Édes és ragad. Sokunknak mindössze ez jut eszébe az arab világ legjellemzőbb csemegéjéről, a datolyáról. Egész évben fontos része a közel-keleti, észak-afrikai étkezési kultúrának, meghatározó szerepe ramadánkor a leglátványosabb. Ilyenkor óriási halmokban, ragacsos fürtökben özönli el a piacok standjait, hiszen az egész napos böjtöt hagyományosan egy szem édes datolyával törik meg. (Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, Fezben, napnyugtakor,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kókusz szufflé csokoládéöntettel
Ez egy olyan desszert, amelynél komoly veszély áll fenn, hogy nem jut el a véglegesnek szánt szufflé állapotáig. Már az alapmassza ugyanis annyira finom, hogy nálunk kb. a fele csak úgy “eltűnt”. (vietnámi nyári tekercs utáni desszert volt). Úgy kell elképzelni, mintha egy Bounty csoki belseje lenne -krémes, kókuszos, a tojásfehérje ellenére viszonylag tömör, és ahogy rácsorgatott a csokoládéöntettel keveredik,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
){kind=link}
 parfé){kind=link}
