A csokimussz-ról, alias mousse au chocolat-ról nekem mindig is két barátom fog eszembe jutni, G. és Sz. akiknél nagyobb csokoládé rajongókat nem nagyon ismerek. (Na jó, egy-kettőt azért ha nagyon muszáj..). G. és Sz. ma, illetve holnap ünneplik születésnapjukat, így ez a mai nekik szól. G. és Sz. hímneműek. Régebben, amikor nagy közös baráti síelések voltak a francia hegyekben, mert....
Tovább a cikkre >>
Kategória: desszert
Narancsos vörösáfonyás „pogácsa”
Amióta írom ezt a gasztroblogot és olvasom a többiekét (főleg külföldieket, mivel magyar nyelvűt nem találtam még), rengeteg receptet jelöltem meg, hogy majd ki kell próbálni valamikor. Persze az ember tényleg nem győz annyit főzni, hogy minden izgalmasan hangzó receptre sor kerüljön, ráadásul az a legritkább alkalom, hogy tényleg a kísérlet kedvéért lehet sütni, főzni, többnyire az étel (meglepő módon)....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült töltött birsalma
Ígérem, tényleg az utolsó birsalma. És ráadásul ez amúgyis csak egy ürügy, hogy egy fantasztikus szakácskönyvről lelkesedhessek. Annyira régen ki akartam már próbálni ezt a receptet, csak vagy birsalma nem volt, vagy idő, (ugyanis 2-3 óráig kell sütni a gyümölcsöt). Most végre mindkettő lett, úgyhogy belevágtam. Ennek az írásnak a tárgya egyébként maga a zseniális recept, továbbá a könyv amiből....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Birsalmasajt – a 21.század konyhájában
Na, hát azt már bevallottam, hogy totális birsalma mániás vagyok. Csináltam azt a birsalmás csirkemellet, meg birsalma szufflét és amíg szezonja van, egyszerűen nem tudok vele betelni. Van egy új izgalmas birsalmás dolog is, amit először próbáltam ki, a következő írás majd arról fog szólni. Egyszer már csináltam idén birsalmasajtot is, amit annyira de annyira imádok, de az az igazság,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Baileys-Fehércsoki Tiramisu
Ugyanabba a vendégségbe voltam tegnap meghívva, ahova a múltkor a last minute vaníliakrémes sütit vittem, úgyhogy a múltkori rohanást elkerülendő, most előre elkészítettem az én reszortomat, a desszertet. A menü ismét olasz, úgyhogy tiramisu volt a döntés. A tiramisu megint olyan dolog, hogy amennyire egyszerű, olyan nehéz igazán tökéleteset csinálni. Jobban mondva, szerintem, ha az ember minden beletartozó alkotóelemet normálisan....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Gyors igazi főzőtt vaníliakrémes süti
Hát, ez a következőképpen született: bevállaltam, hogy desszertet viszek vacsoravendégségbe. A menü olaszos. Már eszembe jutottak a jobbnál jobb kipróbálásra váró olaszos desszertek, gondolkoztam, hogy esetleg csináljak tiramisu-t, az mindig beválik, vagy álljak neki a házi profiterol-nak, amit már ezer éve meg akarok csinálni. Aztán eszembe jutott, hogy itt lenne a tökéletes alkalom, hogy elkészítsem Angelika, bécsi gasztroblogíró torta della....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
New York cheesecake brüsszeli módra
Ne haragudjatok, egyszerűen képtelen vagyok sajttortának nevezni. Tudom, tudom, pedig tényleg így hívják, de hát ez magyarul ugye rémesen hangzik. Jó, jó, lehetne túrótorta, na de az megint nem az igazi, tekintve hogy nem túróból készül. (Olyan igazi magyar morzsás túró csomó országban nem is létezik. Például itt sem.) A sajttorta legkiválóbb magyar nyelvű meghatározására és történeti áttekintésére ajánlom mindenki....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Narancsos mandulatorta
Tegnap este vacsoravendégségbe voltam hivatalos egy kedves barátnőmnél. A standard kérdésre: mit vigyek? standard válasz: semmit, csak magadat. Rossz válasz. Ha ugyanis vendégségbe megyek, akkor az esetek többségében egészen biztos fogok készíteni valamit, úgyhogy maximum választani lehet, hogy az sós, vagy édes legyen. Főleg, ha a vendégség hétvégén van és még időm is van rendesen (mondom ezt úgy, mintha hétközben....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>