Egy év a konyhámban – ezernyi öröm, száz recept – Megjelent az új szakácskönyvem!

Boldogan és örömmel jelentem, hogy a 21.század kiadó gondozásában megjelent a legújabb (sorban a –bruttósítva számolt – tizenharmadik) szakácskönyvem, amelynek címe: Egy év a konyhámban. Frissen, ropogósan jött ki a nyomdából, és már kapható a könyvesboltokban és természetesen online is rendelhető. Az első dedikálás november 24-én, szombaton délután lesz a Láng Téka Könyvesboltban a Pozsonyi úton.

Ilyen nagy, saját köteten már jó régen dolgoztam utoljára, úgyhogy a legnagyobb kihívás az volt, hogy az évek során összegyűlt sok mondanivalót és receptet hogyan szelektáljam, a rengeteg ételből, amit mind szerettem volna megosztani, mi az, ami végül maradhat és mi az, ami nem fér be. Így is jó vaskos (és nehéz!) könyv a végeredmény, ami 100(!) receptet tartalmaz.

Ahogy évről-évre, körforgás-szerűen telik-múlik az idő, változnak az évszakok és velük együtt a rendelkezésre álló alapanyagok, úgy változik a kulináris hangulatunk, és az is, hogy milyen ételeket kívánunk. Ahogy visszaemlékszem az elmúlt évekre, nagyjából napra ugyanakkor készítem el ugyanazokat a fogásokat. Ezek az én konyhai alapdarabjaim. Azok a receptek, amelyekhez minden évben visszatérek, amelyek mindig sikerre számíthatnak, és amelyek soha nem veszítenek vonzerejükből. Öt évvel ezelőtt is főztem őket és öt év múlva is fogom. Nem divatreceptek, időtlenek. Az állandó visszatérést, az évek és évszakok gyönyörű körforgását jelentik számomra. Ezeket a recepteket gyűjtöttem össze ebben a könyvben, hat fejezetben:

I.   Borongós tél – január, február
II.  Zsenge zöldek – március, április
III. Koranyári gyümölcsök – május, június
IV. Forró kánikula – július, augusztus
V.  Őszi gazdagság – szeptember, október, november
VI. Ünnepi csillogás – december

Talán nem fogok meglepetést okozni a blog állandó olvasóinak azzal, hogy ebben a könyvben nem csak tízperces villámreceptek vannak (de olyan is akad). A könyvet elsősorban azoknak szánom, akik hozzám hasonlóan ezernyi örömöt és szépséget lelnek a főzésben, akiket szintén boldoggá tesz, ha szeretteiket házikoszttal etethetik, és akik hisznek abban, hogy egy tányér szívvel, lélekkel megfőzött meleg étel néha többet ér, mint ezer szó.

Olyan mennyiségű kulináris információ- és ingerdömping ér bennünket manapság folyamatosan, hogy könnyű elsodródni egy-egy új, szimpatikusnak tűnő irányzattal. Én azonban továbbra is inkább maradok a jól bevált, életszagú, igazi valóságnál. Szerintem sokan vagyunk, akik néha –inkább gyakrabban – minimális munkát igénylő, maximum harminc perc alatt összedobható, gyors ételeket szeretnénk főzni, néha viszont szívesen készítünk odafigyelést és türelmet kívánó, összetettebb fogásokat. Néha az a fő szempont, hogy a kamrából, vagy éppenséggel a sarki közértből beszerezhető alapanyagokból tudjuk kihozni a legjobbat, néha pedig szívesen indulunk el egy bevásárlókörútra, hogy megszerezzük a különlegesebb hozzávalókat, fűszereket is. Hol diétázunk, hol hedonista életmódot folytatunk. Így telik el minden év.

Minden szombat reggel a piacon kezdek. Mivel városi szakácsnőként sajnos nincs saját kertem, leginkább a piacon érzékelem a természet és a termések körforgását, a zöldségek és gyümölcsök beérését. Itt szerzem be a heti zöldség-gyümölcs adagot, és azokat dolgozom fel egész héten. Az elmúlt években rengeteget változott az, hogy hogyan főzünk otthon. Több az információ, több a termelői piac és a jó alapanyag, a szupermarketek kínálata is a sokkal változatosabb, érdekesebb hétköznapi főzést segíti. Már nem probléma friss zöldfűszerekhez, salátafélékhez, különlegesebb hozzávalókhoz hozzájutni. Óriási rajongója vagyok a nehéz, öntöttvas lábosoknak (ún. cocotte), ez az az edény, amire mindenkit vehemensen rábeszélek. A legjobb ételek készülhetnek benne: minimális előkészület után a lábos maga és a sütő végzik el a főzés nagy részét. Kevés munka, lassú sütés, nagy ízek – a kedvenc műfajom, nem véletlenül akad jó pár hasonló recept a könyvben. A kor szelleme és a saját korom persze engem sem hagy érintetlenül, igyekszem odafigyelni arra, hogy egészséges ételek kerüljenek az asztalra, amik néha még véletlenül vegánok is, mint például a téli kókusztejes paradicsomkrémleves, vagy a kedvenc medvehagymás vöröslencse főzelék. Egy-egy trend ikonikus étele is beépült már az állandó repertoáromba, például a kortárs izraeli konyha legendás egészben sült karfiolja, vagy éppen a náthaűző kurkumás latte. Ugyanakkor nem tudom elképzelni, hogy elteljen úgy egy év, hogy ne készítsem el apukám tökéletes kocsonyáját, Somogyiék felejthetetlen sóletjét, a legfinomabb szilveszteri malacsültet, vagy éppen a legomlósabb, gyömbéres almás pitét.

Ezek azok az ételek, amelyeket én magam is a leggyakrabban főzök, és amelyek minden szezonban visszatérnek. Ezeket szeretném átadni ebben a kötetben.

Fogadjátok sok szeretettel!

Nagyon sokan dolgoztak azon, hogy ez a könyv vizuálisan is vissaadja azt a kulináris szellemiséget, amit képviselek. Kiemelten szeretném megköszönni a következő személyeknek:

Erdőháti Áron, fotósnak, aki az ételképeket készítette
Milutinovits Panka food stylistnak, aki a gyönyörű tálakat és kellékeket hozta
Hitka Viktóriának, aki a könyvet tervezte
Bende Zsófinak (Zsofi Bende branding emotions), aki a fejezetnyitó hangulatokat kapta lencsevégre
Tóth Krisztának, aki évek óta a könyvekbe kerülő szövegeimet gondozza
Gálfi Kingának, aki nélkül a tesztfőzések sem mennének olyan gördülékenyen, és aki kérdések nélkül a gondolataimat is kitalálja

Nagyon köszönöm együttműködő partnereimnek, a Mastercardnak és a Whirlpool-nak, hogy támogatják a munkámat.

(Visited 2,439 times, 23 visits today)
Print Friendly

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.