Küküllőmenti, hideg egreses almaleves

Egyik legjobb, mégis méltatlanul háttérbe szorított gyümölcsünk. Szedése szúrós, szezonja rövid, felhasználása sokszínű. Ahány országszeglet, annyi név: a köszméte/pöszméte elnevezés a Tiszántúl északi részére, illetve a Hajdúságra jellemző, míg a piszke a Duna-Tisza közén és a Jászságban terjedt el. Kivétel ez alól dél-kelet-alföldi püszke, illetve a Felvidék és a Borsod vidéke, ahol büszkének nevezik. Az egres egyértelműen a Dunántúlon használatos....

Tovább a cikkre >>

Vinegret – orosz céklasaláta

Az ember lánya gyanútlanul megérkezik Moszkvába, különösebb elképzelések nélkül, vagy éppen képzeletbeli elvárásokkal. Mindenki riogat, hogy a város hatalmas, szürke és személytelen. Ehhez képest kiderül, hogy Moszkva az egyik legizgalmasabb, legérdekesebb úticél, amely a többséget jó értelemben véve sokkolja és lenyűgözi. Mindenütt makulátlan tisztaság, kissé túlzóan giccses, de rendkívül látványos pompa, fények és csillogás, impozáns épületek, széles, szédületes sugárutak. Nonstop....

Tovább a cikkre >>

Jéghideg, kakukkfüves-zöldcitromos almaleves

Ha megkérdezünk külföldieket, hogy számukra melyek a magyar konyha legfurcsább fogásai, többnyire két étel végez a dobogó első két helyén: az édes – diós, mákos, stb.- tészták, és a hideg, nyári gyümölcslevesek. A többség számára teljesen idegen a sűrű, édes, tejfölös, liszttel habart leves, amelyet inkább desszertként tudnak értelmezni. A hazai csúcsgasztronómia is igyekszik korszerűsíteni ezt a műfajt. Talál az....

Tovább a cikkre >>

Tiszta tavasz – a kedvenc smoothie trió

Egy pohár frissen készített smoothie évszaktól függetlenül mindig igazi vitaminbomba. Egy jól működő, jó teljesítményű turmixgépen kívül ráadásul csak a szándék és néhány alapanyag szükséges hozzá. Ne keverjük össze a juice és a smoothie fogalmát! Előbbi gyümölcspréssel készül és nem tartalmaz rostokat, utóbbi turmixgépben készül, sűrű, rostos, elkészítése házilag valamelyest egyszerűbb és bizonyosabban gyorsabb. Amióta van szép színes Magnesium Mineralizer vízszűrő....

Tovább a cikkre >>

Zöldalmás-kapros lazacpástétom

          – Nem is olyan egyszerű kérdés. Nagyjából ugyanazokból az alapanyagokból gazdálkodhatunk, óriási különbségekről nem lehet beszélni –válaszolt elgondolkozva a finn séf, Patrick Karlsson, amikor arról kérdeztem, hogy mivel lehet leginkább megkülönböztetni a finn konyhaművészetet a manapság egyébként igen divatos és nemzetközileg sikeres skandináv gasztronómián belül. Utóbbi élén René Redzepi dán fenegyerekkel – (a szinte minden....

Tovább a cikkre >>

Tormás-céklás túrókrém

  Gyors és látványos kis vendégváró falatka ez, főzésből megmaradt féladagos alapanyagokból eszkábáltam össze három perc alatt. Amikor sült céklát készítek, mindig jóval többet sütök a kelleténél, alufóliába csomagolva ugyanis kiválóan eláll néhány napig a hűtőben, és vagy egyszerűen meglocsolom kevés olívaolajjal, és megsózom, vagy salátához, esetleg leveshez használom fel. Most lereszeltem, és kencét készítettem belőle.  Elég jó kis színe....

Tovább a cikkre >>

Sült édesburgonya zöldalmás-mandarinos salsával

      Nigellánál találkoztam először a Hasselback burgonya fogalmával –az a fajta sült burgonya, amikor vékony szeletekben bemetszik a burgonyát, amelyet pirosra, ropogósra sütnek, és legyező-szerűen kissé szétnyílik a sütés során. Az internet szerint nevét állítólag a Hasselbacken nevű stockholmi étteremről kapta, ahol az 1700-as években először készítették. További internetes források szerint a formájára utalva, más konyhák “Accordion” (tangóharmónika)....

Tovább a cikkre >>

Tormás zöldalmakrémleves szerecsendióval

Legalább két misztikum övezi a szerecsendiót. Az egyik a hallucinogén hatása (persze csak nagy mennyiségben –úgy azonban kvázi illegális kábítószer), másik az elnevezése. A magyaron kívül nem sok nyelv illeti a szerecsen jelzővel, amely nyilván a fűszert Európába hozó arab kereskedőkre utal. Arról nem is beszélve, hogy valójában nem is dió, hiszen egy barack-szerű gyümölcs magja (húsából Indonéziában lekvárt főznek).....

Tovább a cikkre >>

Zöldalmás, zelleres gesztenyekrémleves

Dübörög a gesztenyeszezon, a szebb példányok jelentős hányada úgy tűnik, Olaszországból érkezik hozzánk. Megjegyzem, a hungarikumként nyilvántartott gesztenyepürénk eredetileg olasz desszert, Monte Bianco néven már az 1475-ben Firenzében nyomtatott, olasz szakácskönyvben is szerepelt, később Cesare és Lucrezia Borgia asztalán is gyakran előfordult. De ha azt mondom, hogy egy török gasztronómiai tanulmányban a következő passzusra bukkantam: a pürésített, főtt gesztenyéhez mézet....

Tovább a cikkre >>

Tigrisrák édes-savanyú, zöldalmás sütőtökkel

A Szerelmes lettem című olasz melodráma esetében nem volt túl sok gondolkodnivalóm, ami a főzést illeti. Még gasztronómiai tartalomban gazdag filmek esetében is ritka, hogy ennyire egyértelműen adja magát, hogy melyik fogás a leginspirálóbb. A filmben két olyan kulcsjelenet van, amelyben az adott étel meghatározó szerepet játszik. Az egyikben Emma Recchi (vagyis az őt alakító, brilliáns Tilda Swinton ) egy....

Tovább a cikkre >>

Zöldalma és sárgarépa édes-savanyú öntettel

Azt hiszem, ez a saláta már annak a jele, hogy tavaszodik. Dél-Kelet Ázsia országaiban, pl. Vietnámban, Thaiföldön, vagy Kambodzsában az egyik leghétköznapibb saláta zöld papaya-ból készül. Nyilvánvalóan, elsősorban azért, mert annyi van belőle, hogy ez az egyik legkönnyebben hozzáférhető, legolcsóbb alapanyag. A gyümölcsöt (ami valójában inkább zöldség funkciót tölt be) mindenütt lehet kapni, óriási halmokban áll az úszópiacokon, piacokon, vagy....

Tovább a cikkre >>