Címke: póréhagyma

Zöld, spenótos-medvehagymás shakshuka

Paradicsomszósz, kevés paprika, sok fűszer, tojás. Az elmúlt években végigsöpört a világon a shaksuka őrület, a “Közel-Kelet lecsója” ma már nem egzotikus különlegesség, hanem brunch- és reggelizőhelyek, bisztrók szinte elmaradhatatlan fogása. Bár elsősorban a kortárs izraeli konyha felől indult el a világhírnév felé, valójában Észak-Afrikából vándorolt a Közel-Keletre, ahol az ötvenes években betelepülő tunéziai és líbiai zsidók honosították meg. Többnyire....

Tovább a cikkre >>

Poireaux á la vinaigrette – párolt póré mustáros olívaolajos öntettel

Mennyivel vonzóbban hangzik ennek az ételnek a neve franciául, mint magyarul! Ennek ellenére senkit ne rettentsen el a név, ez egy nagyszerű, nálunk nem ismert fogás, igazi francia bisztróklasszikus, ami kultikus státusznak örvend. Erős, jó, savas, mustáros vinaigrette öntettel meglocsolt, langyos, vagy hideg párolt póré, amit vagy előételként adhatunk, vagy könnyű ebédnek/vacsorára/brunchra, akár lágytojással, jó kenyérrel. De grillcsirke, vagy hal....

Tovább a cikkre >>

Kefíres, savanyú burgonyaleves póréhagymával

Nagy rajongója vagyok a póréhagymának, igazi csodafegyver, amit túl ritkán használunk főszereplőként. Késő ősszel indul a szezonja, és igazi hagymakirálynő! Két titka van: az egyik, hogy nagyon gondosan, alaposan kell átöblíteni, mert a szoros rétegei között sok piszok, homokszemcse tud megbújni. Nagyobb átmérőjű pórénál ennek az a módja, hogy hosszában félbevágjuk, így áztatjuk ki. A másik titka pedig, hogy nem....

Tovább a cikkre >>

Kisgömböcleves – kunsági savanyúleves hurkával

Lassan elkezdődik a disznótorosok szezonja, ehhez pedig igazán van honnan ihletet meríteni a magyar konyhából, hiszen a hurka és a kolbász az összes falut összeköti. Az alább ajánlott leves régi kun kulináris hagyományokon alapul, de már kissé felfrissítve kerül a mai asztalra. Karcag környékén igen népszerű volt, itt úgy készült, hogy disznótorkor a sertésbél legvégébe, gömböc formájúra töltötték a hurkát.....

Tovább a cikkre >>

Zöldséges, pikáns szoljanka

Január a levesek hónapja. A nagy lakomákon túli, de még tavasz előtti kulináris holtidőszakban ebben a műfajban tudunk leginkább kibontakozni, mert jó leveseket a semmiből is lehet főzni. Ilyenkor gyakran előkerülnek a különböző kultúrák ételei is, a népszerű, csípős – chilis, gyömbéres - ázsiai levek jól felfűtik az ember szervezetét, de érdemes ihlet után nézni az orosz konyha felé is,....

Tovább a cikkre >>

Cider-ben párolt, almás csirkecomb

A cider, vagyis erjesztett almaital (sem az almabor, sem az almasör nem pontos terminológia) az utóbbi években itthon is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. A világon Anglia a legnagyobb fogyasztója, valójában innen is terjedt el világszerte, pedig oda Normandiából, illetve Bretagne-ról került, ahol évszázados hagyományra tekint vissza. Magam részéről a ciderrel akkor barátkoztam meg, amikor a csodás és kihagyhatatlan párizsi breton....

Tovább a cikkre >>

Villámgyors háromhagymás tejszínes tészta

          Az Ízes Élet egyik forgatásán nemrég Hampuk Zsolt séffelfőzhettem, akiről az utóbbi hetekben leginkább annak apropójából lehetett hallani, hogy egy svájci esküvőn többek között Katalin hercegnőnek is főzött. Zsolt úgy került erre a jeles eseményre, hogy éppen az esküvő helyszínéül szolgáló svájci luxushotelben “sztázsolt”, azaz szakmai gyakorlatát töltötte. Ő egykébként a kozmapusztai Hertelendy kastélyszálló séfje,....

Tovább a cikkre >>

Spagetti karamellizált póréval és garnélával

Dübörög a diétaszezon, a csapból is a tutibiztos trükkök folynak. Mértékletesség, változatosság, szezonalitás, kis adagok, egy csepp luxus és izgalom, élvezet, sok folyadék, és naponta egy pohár pezsgő – dióhéjban ez a titka például annak, hogy a francia nők miért tudnak olyan irigylésre méltóan karcsúak maradni a vajas croissant-ok, pompás libamájak és créme brulée-k mellett. Legalábbis Mireille Guiliano: A francia....

Tovább a cikkre >>

Hajdinalisztes palacsinta karamellizált póréhagymával és tükörtojással

A fekete búza az, amelyet állítólag a fenti elnevezésekkel is illetünk. Fekete búzának jobban mondva leginkább a franciák aposztrofálják (blé noir), számunkra inkább hajdinaként ismerős. Növénytanilag ugyanabba a családba tartozik, mint a sóska, vagy a rebarbara, mégis inkább gabonaként tartjuk számon. Ázsiában őshonos, ahol ma is nagy kulturális és gasztronómiai hagyománya van a belőle készülő ételeknek. Ezek közül leghíresebb talán....

Tovább a cikkre >>