Tegye fel a kezét, aki még nem hallott valakit ódákat zengeni a grúz konyha szépségeiről. Aki olyan szerencsés helyzetben van, hogy már volt alkalma helyben kóstolni, általában az egekbe dicséri, de már csak a történetét, és a receptjeit olvasva is tudja az ember, hogy ez nem egy kispályás konyhaművészet. Nem lennék meglepődve, ha hamarosan az egyik legfelkapottabbá válna. A kiváló....
Tovább a cikkre >>
Fűszeres, cukkinis sütemény, avagy hogyan tüntessünk el temérdek cukkinit úgy, hogy senkinek ne tűnjön fel. Ez a szempont talán akkor merülhet fel, amikor hirtelen komoly cukkinitúltengés esete áll fenn. A süteménytől nem kell megijedni, kevésbé bizarr, mint amilyennek elsőre hangzik. Valójában pont ugyanolyan, mint egy répatorta, csak a répa helyett cukkini van benne. Alufóliába csomagolva akár egy hétig eláll, és....
Tovább a cikkre >>
Mi legyen a temérdek cukkinivel? Minden nyáron rendszeresen felmerülő dilemma, főleg azoknál, akik maguk termelik, a kertekben nő ugyanis, mint az őrült. Talán a leguniverzálisabb zöldség, mindig kapható, mindenre jó. Valódi szezonja persze ilyenkor nyáron van, ilyenkor a legzsengébb és legfinomabb. Aki saját kertben termeszti, tudja, hogy különösebb odafigyelés nélkül terem. A szokásos nyári kérdés tehát ebben az időszakban különösen....
Tovább a cikkre >>
Ennek az őszies hangulatú, de nyári desszert elkészítésének fő motivációja egyrészt az újonnan felfedezett nagy kedvenc: a kókusztejszínhab volt, azt szerettem volna ugyanis valamilyen gyümölcsös desszert mellé tálalni. Másrészt a zamatos őszibarack, amiből picit túlvásároltam magam a piacon, és egyértelmű volt, hogy kezdeni kell vele valamit. Az őszibarack illatos, édes és lédús volt, a szeder is, így nagyon nem akartam....
Tovább a cikkre >>
Hogy egy falat süteményben mennyi minden tud lenni. Ma van a Csillagos Házak napja – megemlékezés. Csillagoshazak.hu A zsidó törvények alá eső magyaroknak, akik 1944. június 21-i kijelölt kényszerlakhelyre, az ún. csillagos házakba kellett költözniük. Budapesten közel 2000 ilyen épület volt, amelyek az egész városban szétszórtan helyezkedtek el. A mai napon számos, még álló ilyen épületben szerveznek megemlékezéseket, az összes....
Tovább a cikkre >>
A mi családunk nem kimondottan bejglista, egyik vonalon sem volt igazán nagy hagyomány a bejglisütés, talán ezért sem voltam érte soha különösebben lelkes. Általában két problémám van vele: 1. száraz, fullasztó 2. monoton az íze, nincs benne semmi izgalom. Leggyakrabban a fűszer és a sok-sok citrom-, vagy narancshéj hiányát tudom leginkább megfogalmazni. Eszem ágában nem volt bejgli....
Tovább a cikkre >>
Tegnap este egy nagyon szép rendezvényen a Szépművészeti Múzeumban ilyen magokat (is) kínáltam a vendégeknek, nagy sikere volt, sokan kérdezték a receptjét. Ez egy jó kis snack, amit partira ajánlok, de szuper ajándék is lehet (az ötletet egy amerikai magazinból vettem, ott jópofa dobozokba csomagolják). A legtöbb hasonló receptben olvasztott vajjal vonják be a magokat, ennek....
Tovább a cikkre >>
Néha rosszul érzem magam, hogy annyit puffogok azon, hogy már megint milyen hozzávalót nem kaptam. Igyekszem azért tudatosan, hogy ne sopánkodjak itt túl sokat azon, hogy nincs a sarki közértben érett avokádó, vagy ricotta, mint ahogy ahhoz Brüsszelben hozzászoktam. Végül is, úgy látom, hogy az égvilágon mindent be lehet itthon szerezni, csak meg kell találni, hogy lehet kényelmesen is hozzájutni....
Tovább a cikkre >>
Ugye ismerős az a helyzet, amikor valami fontos alkalomra szeretne az ember tortát vinni, úgymint családi esemény, születésnap, stb., viszont annyira szétcsúszik, hogy a művelet gyakorlatilag teljen mértékben irreálisnak és kivitelezhetetlennek tűnik. Amikor oszt-szoroz, hogy mikor fogja megsütni (első változat: éjszaka, amikor program után hazajövök, még simán belefér (ritkán szokott); második változat: végül is, ha felkelnék nagyon korán reggel, akkor....
Tovább a cikkre >>
Lassacskán kezdek magamhoz térni, a konyhában azonban még moderato-ban üzemelek -ez persze nem azt jelenti, hogy két hete egyáltalán ne főztem volna, csak még komolyabb akcióra nem került sor. Saláták, sorbet-k, egy-két vendégváró sütemény már debütált. Egyelőre még annak a varázslatában élek, hogy bármikor hozzájuthatok zöldpaprikához, kovászos uborkához, görögdinnyéhez, málnához, sárgabarackhoz, juhtúróhoz, stb. stb. Vagy éppen sárga zöldbabhoz -ez Brüsszelben....
Tovább a cikkre >>
A világ különböző konyhái nálunk nincsenek annyira autentikusan és olyan mértékben jelen, mint más nagyvárosokban, egyre azonban nem panaszkodhatunk: a földkerekség egyik legkiválóbbja, a török igazán felülreprezentált a többihez képest. Annak persze elsősorban a gyors, büfészerű változata terjedt el, és csak reménykedünk, hogy egyszer felbukkan egy igazi étterem is, olyan, ahol az ismert fogásokon túl izgalmas török regionális ételeket vagy....
Tovább a cikkre >>
Ha a zöldségek élnének lelki életet, a zellert bizonyára egy jó kiadós pszichoterápiás kezelés illetné. A méltatlanul mellőzött zöldségek klubjának állandó tagja valószínűleg csak igen komoly küzdelmek árán vagy jól fizetett sztár-marketinges segítségével tudna ebből kilépni. Bibircsókjaival, sápadt színtelenségével, gumóságával első ránézésre az égvilágon semmi vonzót nem tud felmutatni, nem úgy, mint mondjuk egy fényes, lila padlizsán vagy egy harsány,....
Tovább a cikkre >>
Kicsit túlvásároltam magam, kb. annyi sárgarépa, alma és szárzeller van itthon, hogy nagy valószínűséggel egy-két nagycsaládot tudnék belőle etetni. Már ha megennék a szárzellert ( a gyerekek biztos nem). Mindhárom hozzávalót szeretem, bár viszonylag ritkán főszereplők, többnyire főzéshez használom őket. A zellerből bármennyit meg tudok enni valami jó mártogatóssal. Maradék saláta született, sikerrel. A zellert viszont legközelebb elhagyom, ez volt....
Tovább a cikkre >>
Minden családban ott lapul valamelyik polcon a generációkon át öröklődő, megsárgult, foltos, szakadozott lapokból álló, többször összeragasztgatott, régi szakácskönyv. Benne nagymamáink kézírása, feljegyzései, az oldalak között egy-egy megbújó, dohos szagú kockás papír, rajta az ismerős sütemény leírása. A receptek mellé itt-ott rövid személyes kiegészítés vagy minősítés (nagyon finom). Az utolsó, üres oldalakon pár saját tipp, az enyémben gombóc és sajtos....
Tovább a cikkre >>
Az igazi, eredeti, először az 1896-ban a New York-i, patinás, névadó, Waldorf Astoria Hotel éttermében felszolgált Waldorf-saláta kizárólag kockára vágott almából, zellerből és jó minőségű majonézből állt. Oscar Tschirky főpincér kreálta egy 1500 fős rendezvényre, és a dió csak később került bele. Az eredeti recept szó szerint a következőképpen hangzott: “Hámozzunk meg két nyers almát és kockázzuk fel kb. 1,2....
Tovább a cikkre >>
){kind=link}
