Isztambul hatása alatt, török mámorban, előre elnézést, ha kicsit sok lesz. Nagyon szeretem a török konyha ízeit és alapanyagait (na meg persze a hozzá társított feelinget). Egyébként a török és a magyar konyha nagyon közel áll egymáshoz, az emberek ízlése sem áll távol, a két konyhát szerintem kiválóan lehet ötvözni. Ehhez a szombati török-magyar fúziós ebédhez először a karalábéfőzelék jött.....
Tovább a cikkre >>
Kategória: vacsora
Sült cékla saláta csicseriborsó ropogóssal
A kelet-indiai Bihar megyében pirított csicseriborsóliszttel (sattu) hagymával, chilivel, korianderzölddel, római köménnyel, gyömbérrel gyúrt masszával töltik meg az ottani jellegzetes gombócokat, tepsiben megsütik, és olvasztott ghee-vel (tisztított vaj), megkenve tálalják. Ez a littee. Indiában a csicseriborsóliszt az egyik legfontosabb alapanyag, besan, vagy gram liszt néven fut, lehet sima, vagy pirított. Nevezett bihari specialitáson kívül számos más fogás alapja. A laddu....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sütőben sült, karamellizált karfiol
Madame du Barry klassziskurtizán volt, XV. Lajos ágyasaként vált ismertté. Híres szépsége festőket, szobrászokat ihletett, később a Forradalmi Törvényszék mégis halálra ítélte, végül gillotin által kivégeztette. Kiváló szakácsnő volt, számos pompás királyi vacsora menüjét tervezte. Több fogást neveztek el róla, szinte mind karfiolt tartalmaz. Ilyen pl. a tartalmas, tejszínes krémleves (du Barry leves), vagy az articsóka du Barry módra (sűrű....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Hajdinalisztes palacsinta karamellizált póréhagymával és tükörtojással
A fekete búza az, amelyet állítólag a fenti elnevezésekkel is illetünk. Fekete búzának jobban mondva leginkább a franciák aposztrofálják (blé noir), számunkra inkább hajdinaként ismerős. Növénytanilag ugyanabba a családba tartozik, mint a sóska, vagy a rebarbara, mégis inkább gabonaként tartjuk számon. Ázsiában őshonos, ahol ma is nagy kulturális és gasztronómiai hagyománya van a belőle készülő ételeknek. Ezek közül leghíresebb talán....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült kelbimbó Momofuku módra
Egy jól elkészített zöldséges étellel mindig le lehet venni a lábamról. Valójában sokkal inkább, mint hússal. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy a blogon található kb. 400 receptből talán van vagy tíz húsos recept…Az alábbi kelbimbós ételt a Momofuku nevű étteremben tett látogatás ihlette. Ez a kelbimbó az étterem egyik emblematikus fogása, az egekbe dicsérték, akik kóstolták. Az a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Gránátalma dióval és korianderrel
Néha rosszul érzem magam, hogy annyit puffogok azon, hogy már megint milyen hozzávalót nem kaptam. Igyekszem azért tudatosan, hogy ne sopánkodjak itt túl sokat azon, hogy nincs a sarki közértben érett avokádó, vagy ricotta, mint ahogy ahhoz Brüsszelben hozzászoktam. Végül is, úgy látom, hogy az égvilágon mindent be lehet itthon szerezni, csak meg kell találni, hogy lehet kényelmesen is hozzájutni....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sültpaprika-saláta paradicsommal, karamellizált hagymával (asadillo)
Lehel piac, 35 fok, hömpölygő tömeg. Kivételesen lemondok a szokásos áruszemlézésről, inkább célirányosan a nénim felé veszem az utat – „…mindig itt vagyok, aranyos, jöjjön máskor is…”. Arra a gyönyörű, harsogóan piros kápia paprikájára pályázom, amiből néhány napja három kilót vettem nála, és egyesével segített kiválogatni a legszebb, legegyenesebb darabokat. Néni sehol, paprikája még kevésbé. Csak nem úszom meg a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Fahéjas-paradicsomos zöldbab
A nyár végi piaci kínálatot elnézve, a babjainkat akár hungarikumnak is minősíthetnénk. A külföldiek csak úgy pislognak a nagy halom friss babfélék láttán. Bár számos konyhában kiemelkedően fontos szerepet játszanak, és egzotikumnak semmiképpen nem nevezhetőek, néhány fajta kiemelt szerephez jut a hétköznapi, házias konyhánkban. Nyári ebédeink zöldbabfőzeléke, savanykás, tejfölös zöldbablevese tagadhatatlanul magyar különlegesség. A nálunk legelterjedtebb sárga színű vajbab nem....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Spanyol hagymás-burgonyás tortilla
Aki feltalálta a megsütött tojás műfaját, csakis zseni lehetett. A legbanálisabb rántotta adott helyzetben életmentő lehet (például amikor semmi más nincs az ember kamrájában – ami nyilvánvalóan csak egy rosszízű hipotézis). Nem csoda, hogy szinte minden régió mondhat magáénak olyan jellegzetes fogást, amely erre épül –lsd. a francia bisztrók félbehajtott omlettjét, az olaszok frittata-ját, az azerbajdzsániak kükü-jét, esetleg a tunéziai....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Lebbencs „Puttanesca” módra
Augusztusban, 35 fokos kánikulában, kovászos uborkát, salátákat és citromfagyikat illik kívánni, ugye? Megmagyarázhatatlan is, hogy hogy van az, hogy hetek óta kapribogyóra, szardellára, olajbogyóra, meg hasonló érthetetlen hozzávalókra áhítozom (és nem, nincs hormonális oka). Mindhárom önmagában is elég megosztó dolog, nagyon sok ismerősöm van, akit -elsősorban a kapribogyóval és a szardellával -ki lehet kergetni a világból. Erőteljes, markáns, sós ízük....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Burgonyasaláta kapribogyóval, szárított paradicsommal és szardíniával
Az 50-es évek Olaszországában a bordélyházak állami tulajdonban voltak, működésüket szigorú törvények szabályozták –lakói (mármint az örömlányok) pl. mindössze hetente egyszer kaptak kimenőt –főzéshez így leginkább olyan hozzávalókból gazdálkodtak, amelyek mindig rendelkezésükre álltak. Az egyik legenda szerint így született a „pasta alla puttanesca”, ez a ma világszerte népszerű tésztaétel. A szószt mindössze fokhagyma, chilipaprika, szardella, paradicsom, fekete olajbogyó és kapribogyó....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Serpenyős kukorica gyömbérrel és szezámolajjal
Úgy hiányzott erről az ételről a friss korianderzöld, hogy az nem is igaz. Ha még Brüsszelben lennék, akkor, ha éppen valamilyen véletlen folytán nem lenne a hűtőmben (kizárt), akkor leszaladnék a sarkon lévő Delhaize-be, és gyorsan vennék egy csomaggal. De mivel Budapesten sehová nem tudok hirtelen leszaladni egy csokor korianderért (persze, akadnak helyek, ahol mindig van, de odáig nem szaladok....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Vasárnapi dilemma, majd tőkehal, koriander, menta
A vasárnap reggel. Az minden egyes alkalommal (már amikor itthon vagyok), ugyanaz a dilemma. Menni, vagy nem menni – ez itt a kérdés. Az egyik legnagyobb brüsszeli piac ilyenkor zajlik (a brüsszeli nemzetközi pályaudvar parkolója alakul át ilyenkor), vétek kihagyni. Bár számos más lehetőség is szóba jöhetne (szerda esténként pl. hangulatos, társasági eseménynek számító, menő kis piac van a Place....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Mogyorós csirke salátakehelyben
Galambbegy, jégsaláta, rucola, endívia, lollo rosso, frisée, cikória és még sorolhatjuk tovább a szép elnevezéseket. Jobb helyeken manapság már nem ám csak úgy snasszul, egyszerűen, saláta. A hagyományos –fapados- fejes saláta kezd kissé kimenni a divatból, de valljuk be, a már nálunk is egész könnyen beszerezhető különlegesebb társai árnyékában nem túl sok eséllyel indul a versenyben. Állagban, ropogósságban, ízben bármelyik....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Zöldborsópesztó
Olyan vendégeim voltak hétvégén, aki valójában egyáltalán nem is vendégek, itthon vannak nálam. Így fordulhatott elő, hogy szombaton este az egész napos teszvesz után diszkréten közölték velem, hogy 1. együnk, de gyorsan, éhen halnak 2. 18.00-kor, valamint 20.45-kor semmiképpen nem érnek rá, a kettő között lesz egy kis idő, jó lenne, ha akkor vacsoráznánk. A barátok óhaja parancs, így a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
