Galambbegy, jégsaláta, rucola, endívia, lollo rosso, frisée, cikória és még sorolhatjuk tovább a szép elnevezéseket. Jobb helyeken manapság már nem ám csak úgy snasszul, egyszerűen, saláta. A hagyományos –fapados- fejes saláta kezd kissé kimenni a divatból, de valljuk be, a már nálunk is egész könnyen beszerezhető különlegesebb társai árnyékában nem túl sok eséllyel indul a versenyben. Állagban, ropogósságban, ízben bármelyik....
Tovább a cikkre >>
Kategória: vacsora
Zöldborsópesztó
Olyan vendégeim voltak hétvégén, aki valójában egyáltalán nem is vendégek, itthon vannak nálam. Így fordulhatott elő, hogy szombaton este az egész napos teszvesz után diszkréten közölték velem, hogy 1. együnk, de gyorsan, éhen halnak 2. 18.00-kor, valamint 20.45-kor semmiképpen nem érnek rá, a kettő között lesz egy kis idő, jó lenne, ha akkor vacsoráznánk. A barátok óhaja parancs, így a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Tojásos galuska, zöldsaláta
Valójában már előre szomorúan elkönyveltem, hogy ismét lemaradok a VKF aktuális fordulójáról. Ma érkeztem haza egyhetes távollét után, sejtettem, hogy annyi tennivalóm akad, hogy nemigen jutok főzéshez. Nos, hát enni azért csak kell valamit, ugye. Valami rejtélyes okból kifolyólag, hirtelen olyan erősen egyetlen ételt láttam magam előtt, hogy nagyon nem is kellett gondolkoznom, mit dobjak össze. Azt kiabálta a kulináris....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Flamand zöldséges-tejszínes csirke (waterzooi)
A belgák nagy ínyencek. Éttermi élményeikről, receptekről szívesen folytatnak eszmecseréket, és heves gasztronómiai vitákra is gyakran sor kerül. A diskurzus a cifra és érzékeny flamand/vallon kérdést nemigen érinti –mindkét területnek megvannak a saját specialitásai – inkább egyes ételek eredetét, ill. összetételét boncolgatják. Ahhoz kétség sem fér, hogy a híres waterzooi V. Károly császár szülővárosából, Ghent-ből származik. A sűrű, tejszínes mártáson....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Spenót, bundás kenyér, tojás
Van úgy, hogy az ember megálmodik egy ételt, de be kell várni hozzá a megfelelő, tökéletes pillanatot, amikor kivitelezhető. Hónapok óta pontosan megvolt ennek az összeállításnak a koncepciója, és pontosan ilyennek vizualizáltam gondolatban. Sok mindennek kellett azonban bekövetkeznie ahhoz, hogy végre elkészíthessem: 1. legyen végre friss, zsenge spenót, 2. rátaláljak arra a -színben és méretben- passzoló ehető virágra, amely a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Langyos, sült gyökérzöldségek joghurtos öntettel
Talán ilyenkor február vége, március eleje felé érkezik el az a lélektani pillanat, amikor már igazán elegünk van a télből. Egy-egy ragyogó, napsütéses nap már minden kétséget kizáróan emlékeztet rá, hogy hamarosan beköszönt a várva várt tavasz, vele együtt pedig a konyhánkba is megérkeznek a harsogó színek, zöldek, pirosak és a friss, zsenge karalábék, saláták, retek, spenót. Ezekben a hetekben....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Céklás gersli
A gersli visszavonhatatlanul ellepte a konyhámat. Úgyhogy ismét egy újabb variációval állok elő, aztán majd Fakanál, a VKF. mostani fordulójának (különleges köretek) háziasszonya – elbírálja, hogy megfelel-e a kritériumoknak. Minden bizonnyal, az egyik leggyakorlatiasabb körhöz érkeztünk, gondolom, sokan törik a fejüket egy-egy menü összeállításakor, hogy mi legyen a kiegészítő. Bevallom, nem vagyok túl jóban a köretekkel. Persze, előbb talán definiálni....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Fokhagymás garnéla, csípős kolbásszal (Tierra y mar)
A tengeri herkentyűk és húsfélék kombinálása az első gondolat ellenére egyáltalán nem bizarr találmány. Számos, tengerrel rendelkező országban rendkívül nagy hagyománya van –kifejezetten sok népies, rusztikus ételben jelenik meg – eredetileg nyilván elsősorban az adottságok, ill. kényszer szülték: egyszerűen a rendelkezésre álló alapanyagokból kellett minél változatosabb fogásokat kitalálni. A legnyilvánvalóbb, amely talán mindenkinek elsőre eszébe jutna, a spanyolok paella-ja (bár,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Téli menü
Az utóbbi időben igazán nem lehet okom panaszra: a konyhában kellőképpen kijátszhattam magam, hiszen vagy egy hete szinte minden egyes nap vendégeim vannak (vagy rendelésre vittem ételeket). Ha igaz, hogy a főzés számomra kikapcsolódás (igaz), akkor én most olyan pihent vagyok, mintha Jamaicán töltöttem volna egy mézeshetet. (hamis). Gázlángok lobognak (ó, bárcsak…, sajnos itt ezzel a nyomorult kerámialappal kell küzdenem),....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Török csirkeragu „Ciya módra”
Most, hogy így belejöttem a gesztenye pucolásába, nagyon élvezem, hogy micsoda ízeket hoz ki frissen. Bár kapható jó minőségű vákuum-csomagolt, de azért az nem teljesen ugyanazt a végeredményt produkálja. Persze, abban is biztos vagyok, hogy nem fogok mindig nekiállni a pucolási tortúrának, így ki kell tapasztalnom, hogy melyik előkészített változatokkal érdemes leginkább dolgozni (pl. mélyhűtött, vákuumos, vagy üveges). Az isztambuli....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült karfiol kapribogyóval, szárított paradicsommal
A tavalyi fűszeres, sült karfiolnak (azték, pikáns, cocopatepetl –rengeteg szuper ötlet érkezett ám a szalonképes elnevezésre…) nagy sikere volt, mai napig kapok róla lelkesedő visszajelzéseket, jó, hogy megosztottam. A sült karfiol pedig idén ősszel/télen is állandó látogatója a konyhámnak, néha ilyen, néha olyan formában. Ezekkel a sült zöldségekkel (pl. a kelbimbóval is) az a helyzet, hogy ha az ember egyszer....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Cserkesz csirkesaláta diómártással (cerkez tavugu)
A világ különböző konyhái nálunk nincsenek annyira autentikusan és olyan mértékben jelen, mint más nagyvárosokban, egyre azonban nem panaszkodhatunk: a földkerekség egyik legkiválóbbja, a török igazán felülreprezentált a többihez képest. Annak persze elsősorban a gyors, büfészerű változata terjedt el, és csak reménykedünk, hogy egyszer felbukkan egy igazi étterem is, olyan, ahol az ismert fogásokon túl izgalmas török regionális ételeket vagy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sáfrányos spagetti, feketekagyló
Azért szerettem nagyon ezt az ételt, mert olyan íz-élményt adott, amelyet igazán ritkán érez az ember. Nem túl gyakran ettem olyan fogást, amelyben ennyire intenzíven, tisztán lehet élvezni a sáfrány különleges, kesernyés aromáját. (Habár, ha belegondolok, pontosan be tudom azonosítani, hogy mikor volt ilyen alkalom utoljára: a Csalogány sáfrányos rizottójánál.) A sáfrány nagyon drága mulatság, azonban olyan kevés mennyiséget kell....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Parmezános-kukoricás sült puding
Mai napig családi legendák, és találós kérdések tárgya, hogy vajon hogy a csudába létezik, hogy míg az egyik- a vidéki- Nagymama, végeláthatatlan órákon át főzte a hatalmas lábasban (a nyári konyhában) a csöves kukoricát, addig a másik –a pesti- úgy tanította, hogy mindössze forrástól számítva tíz perc, és már kész is (természetesen hajával együtt főzzük, csillagom). A módszer tekintetében persze....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Croque-monsieur grillezett gombával, friss petrezselyemmel
Ha vágyott is valaha hírnévre, John Montagu bizonyára nem gondolta, hogy neve néhány száz év elteltével leggyakrabban kulináris témájú eszmefuttatásokban fog felmerülni. Persze, nem kizárt, hogy olyan tehetséges kommunikációs tanácsadója volt, aki már akkor is tudta, hogy enni mindig többen szeretnek majd, mint politizálni. A brit államférfi (1718-1792) Sandwich tartomány negyedik grófja volt, szenvedélyes kártyás – a játékot még az....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
