A kevesebb néha több – ebben a szellemiségben készíti szenzációs bonbonjait és süteményeit Szász Kinga cukrász, aki egykori közgazdászként az Újlipótváros szívében találta meg apró üzlethelyiségét és műhelyét, amely Chouchou nevű cukrászdájának ad otthont. A hasonló sztorikkal ellentétben, ő sosem álmodott cukrászdáról, az élet egyszerűen így forogta ki magát. A pici pultban a hazai kínálatban ritkaságszámba menő Paris Brest (pralinékrémes....
Tovább a cikkre >>
Harira, muhammarra, hummusz, mezze, sok koriander, zseniális zhoug (jemeni chiliszósz), kuszkusz, harissa és társai – mindez Berényi András séf kivitelezésében és Laki Eszter tervező által megálmodva – én megvettem! Éppencsak egy napja tart nyitva, még nem is illene róla írnom (egy vadonatúj hely soha nem olyan, amilyen valójában lesz, két-három hónap alatt áll össze a csapat és a “normál” üzemmód),....
Tovább a cikkre >>
Rengeteget utazom, nincs hónap, amikor ne fordulnék meg a Ferihegyi reptéren. A Budapest Airport az elmúlt években rengeteget fejlődött, kifejezetten szeretem. Mivel gyakran tartózkodom ott, megvannak a kedvenc helyeim, repülés előtti rítusaim (kávé, újságvásárlás, stb.). Olyan utazó vagyok, aki inkább kint ücsörög akár egy órát is, minthogy stresszelni kelljen. Szeretem azt a boarding előtti fél órát, amikor még leülök, elküdöm....
Tovább a cikkre >>
Gyakran kapok olyan üzeneteket, amelyekben étteremajánlót kértek különböző alkalmakra. Az elmúlt években lezajlott változásoknak köszönhetően ma már sokkal könnyebb dolgunk van, hiszen annyi szuper, jó hely nyílt, hogy aki szeretne, és van igénye rá, az válogathat a jó ár-érték arányú minőségi helyek között. Van azonban egy kérdés, amit még mindig viszonylag nehéz megválaszolni: “Hová menjünk családi vacsorára/ebédre/szülinapra?” Ilyenkor ugyanis....
Tovább a cikkre >>
Az fotók Samsung Galaxy S7 telefonnal készültek. Eredetileg azzal a pár mondattal kezdődött volna az ajánlóm, hogy két mondatban gyorsan túlestem volna a hely egyetlen, az én ízlésemtől legalábbis távol álló, negatív aspektusán: a sötét, fekete, fura, nyomasztó enteriőrön. Az ódzkodást valószínűleg kellőképpen felerősítette az a tény, hogy amikor első alkalommal jártunk itt, délben, akkor egy olyan helyen ültem, ahol....
Tovább a cikkre >>
A ricotta salata, vagyis sós, érlelt ricotta kimondottan függőséget okoz. Tavaly nyáron, a szicíliai nyaralásunk alatt fedeztem fel magamnak igazán, utána körül is néztem itthon, de nemigen lehetett rendszeresen hozzájutni. Ez az olasz sajt juhtejből készül, a hagyományos, ismertebb, krémes, semleges ricottával szemben azonban ez nem egy friss sajt, hiszen 90 napig érlelik. Fehér, tömör, sós, karakteres, valahol a feta....
Tovább a cikkre >>
2008-ban jártam előszőr a Babel (akkor Babel Delicate) étteremben, éppencsak hazaköltöztem Brüsszelből, és elkezdtem felfedezni a budapesti éttermeket. A fine dining műfajban mind közül akkortájt a Babel nyűgözött le leginkább, évekig ők voltak a kedvenceim – sokan voltunk ezzel anno így. Pesti István volt a konyhafőnök, akinek munkáját a Michelin-kalauz nemrég egy megérdemelt csillaggal jutalmazta. A Babel Delicate aztán bezárt,....
Tovább a cikkre >>
Akik többé-kevésbé követik a gasztroblogokat, az elmúlt években nagy valószínűséggel találkoztak Márk Szonja desszertes blogjával, az Édesem-mel. Nagyszerű, házias receptek, ízléses fotók. Szonja is pályaváltó, ő bölcsész-újságíróból lett hivatásos cukrásszá, és most már cukrászdatulajdonossá. Szívből gratulálok neki és férjének, családjának, hogy végre beteljesedett az álmuk, és a Millenáris mellett, a Kis Rókus utcában megnyitották hangulatos, apró cukrászdájukat. Azt mondták, minden....
Tovább a cikkre >>
Újlipótvárosi lakosként különösen örülök annak, hogy a kerületben egyre több színvonalas hely nyílik. Sorra bukkanak fel az újabb és újabb apró üzletek, egyszer, ha kisüt a nap, végigsétálok majd, és az összeset egyesével, komótosan végignézem, megkóstolom. A Pozsonyi út elején nemrég a kekszes La Delizia nyitott boltot, őket nagyon szeretjük, nemcsak a kekszeik finomak, hanem pl. a cukormentes süteményeik, lekvárjaik....
Tovább a cikkre >>
Ki gondolná, hogy a békásmegyeri piac olyan kincset rejteget, mint a város legjobb baklavája? A két hónapja nyitott Pasha Bakery igazi török pékség és cukrászda, ahol az ismertebb török édességeken kívül olyan különlegességek is készülnek, mint a simit (szezámmagos pereckarika), künefe (sajtkrémmel töltött, ropogósra sütött cérnametélt-szerű, ún. kadaif tészta), vagy güllac (főleg Ramadánkor készített, tejes-diós édesség) -Az a....
Tovább a cikkre >>
Ha Ürömön laknék, egészen biztosan az Ürömi Hütte lenne a törzshelyem. Szeptemberben nyitott, de csak most jutottam el megnézni, pedig a Facebook oldala alapján minimum minden vasárnap legszívesebben itt ebédeltem volna. “Vasárnapi hüttehúsleves a szokásos frissen gyúrt és vágott házimetéltünkkel” – ezt teszik olyankor mindig ki, és irtó jól néz ki az a tészta. A marhahúsleves házias, nagyszerű, gazdag, tartalmas,....
Tovább a cikkre >>
Hát, helló, Lacikonyha, de jó, hogy újra itt vagy! Ez volt az első euforikus gondolatom a mai ebéd után, aminek az élménye még nagyon friss. A Hegedűs Gyula és az Ipoly utca sarkán található étterem közvetlenül a nyitása után, tavaly-tavalyelőtt az egyik kedvenc ebédelőhelyem volt. Nagyon sok üzleti ebédet, baráti találkozót töltöttem itt, és azon kevés helyek egyike közé tartozott,....
Tovább a cikkre >>
Úgy tűnik, Budapesten erős lendületet kezd venni az egyébként is nagy népszerűségnek örvendő olasz konyhaművészet. A két tésztás fiú után egy újabb gyöngyszemet szeretnék bemutatni, a felfedezésért köszönet Makány Márta divattervezőnek, a budapesti gourmet szcéna nagy ismerőjének. Ezúttal hárman vannak a fiúk: Alessandro, Davide és Mario. Ale.Da.Mario A Vértanúk terét és a Szabadság-teret összekötő apró utca kimondottan hangulatos. Indul egy....
Tovább a cikkre >>
Egy olyan apró helyet szeretnék most ajánlani, amely éppenséggel a tökéletlensége miatt szerethető. És amely nem mellesleg igazi piaci rést tölt be. Friss olasz tészták. Már amikor az ember megérkezik a Gozsdu udvar egyik kissé elhagyatott blokkjához (a Dob utca felőli bejárattól a második beugró), és meglátja a nulldesign-os sarkot az összevissza ácsingozó sorral (sorszerűséggel), sejti,....
Tovább a cikkre >>
(elnézést a kép minőségéért, saját, esti fényben) Aki régóta olvas, tudja, hogy étteremről/séfről itt nagyon ritkán írok, kizárólag akkor, ha olyan nagy hatással van rám, hogy azt azonnal szeretném megosztani. Most ismét ez a helyzet állt elő. A Costes beérett. Tudom, furcsa (szemtelenség?) leírni ezt egy Michelin-csillagos étteremről, amelyet az összes mérvadó külföldi és hazai étteremkalauz –teljes mértékben megérdemelten –élmezőnybe....
Tovább a cikkre >>
