Kategória: francia

Tejszínes kagylóleves (Billy Bi)

Ha most még mindig Brüsszelben élnék, akkor ilyenkor tobzódnék a kagylószezonban. Nem is feltétlenül éttermekben, inkább otthon – a kagylófőzés ugyanis nagyon klassz dolog. Első néhány alkalommal hagyományosan, sok fokhagymával, sok petrezselyemmel készülne, aztán előbb-utóbb eljönne a kicsit macerás, de annál finomabb fűszeres morzsás változat ideje is. Szerencsére felfedeztem itthon is egy remek kagyló beszerző helyet, így, ha olyan terveim....

Tovább a cikkre >>

Sóska, sóska, sóska

Volt egyszer egy híres francia szakácsdinasztia, a Troisgros. A történet a 30-as években kezdődött, amikor Jean-Baptiste Troisgros, feleségével a Loire mentén fekvő községbe, Roanne-ba költözött, és megvásárolta a falu vasútállomásával szemben található apró szállót. Ők még minden bizonnyal álmukban sem sejtették, hogy a család neve néhány évtizeden belül örökre gasztronómiai legendává válik, és a világ minden tájáról zarándokolnak majd hozzájuk....

Tovább a cikkre >>

Savanyú, de nem ecet: verjus

Egy új, izgalmas hozzávaló nagy felfordulást okozhat az ember konyhájában. Véletlenül, vagy tudatosan szembejön velünk, majd egy-két kísérletet követően levesz a lábunkról. Már maga a felfedezés folyamata is örömteli: kíváncsian nézegeti az ember, szaglássza, kóstolja, főz vele – majd egyes esetekben úgy le van nyűgözve, hogy az őskorig visszamenően beleássa magát a kultúrtörténetébe. A verjus (ejtsd. verzsü) nem más, mint....

Tovább a cikkre >>

Consommé készítése

Talán mindenki elismeri, aki haladó hobbiszakácsnak vallja magát, hogy előbb-utóbb elérkezik az a kritikus lélektani pillanat, amikor belébújik a kisördög, és elkezdi izgatni néhány olyan nagy klasszikus előállítása, ami az átlagosnál idő- és munkaigényesebb. Mint a consommé. Mit tesz ilyenkor a mindenre elszánt ember? Fellapozza az összes kéznél lévő szakirodalmat – végigböngész először néhány francia nagyot (Escoffier, Bocuse), utána a....

Tovább a cikkre >>

Lencseleves sáfránnyal, édesköménnyel (bouillabaisse)

Először is természetesen nagyon Boldog Új Évet kívánok mindenkinek! Sok utazás, sok főzés és rengeteg bőröndvonszolás után ismét a brüsszeli terepemen vagyok, ahol ugyan nem mínusz, hanem plusz 8 fok van, de ennek ellenére, amióta visszatértem, forró levesekben utazom. Az alábbi tartalmas, sűrű lencséset talán némi túlzás „bouillabaisse-nek” keresztelni, hiszen az indító alapon túl, sem a hozzávalók, sem a technológia....

Tovább a cikkre >>

Ispahan dzsem

Úgy képzelem, Pierre Hermé, cukrászvirtuóz fülig szerelmes lehetett, amikor a mára világhírűvé vált Ispahan sorozatát kreálta. Olyan rózsaszínűben láthatta a világot, hogy valami különleges, lebegő hangulatban szárnyalhatott a nyilván egyébként is figyelemreméltó fantáziája. A málna-licsi-rózsa íztrilógia ugyanis szerintem olyan nőies, érzéki és talán már-már giccses, hogy másképp el nem tudom elképzelni, férfi hogy talál ki ilyet. Egyszer már le lettem....

Tovább a cikkre >>

Marcipános joghurthab

Aki gasztroblogot ír és/vagy olvas, egészen biztos, hogy kívülről fújja, hogy Pierre Hermé az egyik leghíresebb és legmenőbb francia cukrászguru (sztár, bálvány, hős, hová fokozzam…). Zseninek, a cukrászok „Picasso-jának” nevezi a média és a közönség is. Magyarul a Bűvös Szakácson (ill. a Gusto-ban) olvasható róla és „műalkotásairól” átfogó portré. Bemutatásától így eltekintenék, említésének apropója egy frissen megjelent szakácskönyv, amelyet szeretnék....

Tovább a cikkre >>

Beurre noisette, avagy barnított vaj

A múltkori nosztalgiázás alkalmából utólag rá kellett jönnöm, hogy, mennyi régi, fontos étel kimaradt, sokáig tudnám még folytatni a sort. Eszembe jutott például, hogy a vidéki Nagyszüleimnél gyerekkoromban milyen gyakran kaptunk télen reggelire héjában sült burgonyát. Emlékszem, Nagyapám mesélte, hogy amikor ő kicsi volt, mindig a forró krumplival a zsebükben indultak az iskolába, hogy melegítse a kezüket. Aztán megették. Mennyire....

Tovább a cikkre >>

Szép Heléna körtéje – Poires Belle Héléne

Itt a szeptember, lassan kénytelenek vagyunk búcsút mondani a nyárnak, megsiratni a harsogóan színes, leves nyári gyümölcsök (dinnyék, ribizlik, őszibarackok) emlékét, ízüket elraktározzuk a gondolatainkban, s szinte észrevétlenül áthangolódunk a soron következő társaikra. Ha az időjárás nem is mindig engedi meg azt a luxust, hogy elmerülhessünk az őszi színkavalkád gyönyörűségében, a piacon biztos, hogy legeltethetjük szemünket a szebbnél szebb gyümölcshalmok....

Tovább a cikkre >>

Croque-monsieur grillezett gombával, friss petrezselyemmel

Ha vágyott is valaha hírnévre, John Montagu bizonyára nem gondolta, hogy neve néhány száz év elteltével leggyakrabban kulináris témájú eszmefuttatásokban fog felmerülni. Persze, nem kizárt, hogy olyan tehetséges kommunikációs tanácsadója volt, aki már akkor is tudta, hogy enni mindig többen szeretnek majd, mint politizálni. A brit államférfi (1718-1792) Sandwich tartomány negyedik grófja volt, szenvedélyes kártyás – a játékot még az....

Tovább a cikkre >>

Így készült a csiga

A helyszín Gödöllő.Kerti party-ra vagyunk hivatalosak, nagy társaság, sütögetés, kajálás lesz. Jönnek külföldiek is, közöttük igazi franciák. A Francia (továbbiakban AF) saját bevallása szerint csigaspecialista, remekül készíti az Escargots á la bourguignonne-t, –a burgundi módra főzött, fűszervajjal grillezet csigát. Már napokkal előtte kiadja az utasítást házigazdánknak: gyűjtse be a kertben az állatokat, majd etesse őket három napig liszttel (hogy kiürüljenek).....

Tovább a cikkre >>

Málnalikőr

A reptéren még az utolsó percben emlékezetembe villantak az üres üvegek, és eszembe jutott, hogy otthon megcsappant az italkészlet – pedig vendégeket vártam. Épp annyi időm maradt, hogy sietve begyűjtöttem néhány flaska férfias szeszt: whiskyt, vodkát, konyakot. Ezeket fogom majd kínálni az élményekben gazdag, kirándulós napok végén – gondoltam. S a vendégek végre megérkeztek. Kényelmesen letelepedtünk a nappaliban, és élveztük,....

Tovább a cikkre >>

Francia mandulás sütemény

Párizs, Montmartre, Sacré-Coeur. A séta után átfagyva keressük a helyet, ahol kinéz egy forró leves. Mivel azonban vasárnap van, minden valamirevaló étterem zárva. Egyszer csak kígyózó sor, helyiek tűnnek fel ropogós, meleg bagettekkel. Betérünk a Coquelicot, azaz Pipacs nevű pékségbe. Még meleg étel is kapható. Ehetetlen. A pult mögött összeszokott csapat, intenzíven kommunikálnak egymással és a kuncsaftokkal. Sürgés-forgás, hatalmas tepsik,....

Tovább a cikkre >>

Mandulás sárgabarack-clafoutis

Idén valahogy elszaladt mellettem a sárgabarack szezon, jobban mondva, párszor vettem itteni piacon, és olyan szánalmasan íztelen barackok voltak, hogy lemondtam róla. Most, a vége felé azonban nekifutottam még egyszer, mivel érettnek, szépnek láttam, de megint csalódnom kellett. Édességben landolt, amely nagyon finom volt, de még finomabb lett volna, ha jóízű, érett, magyar sárgabarackból készül. A clafoutis (ejtsd klafuti) klasszikus....

Tovább a cikkre >>

1 2