Így készült a csiga

A helyszín Gödöllő.
Kerti party-ra vagyunk hivatalosak, nagy társaság, sütögetés, kajálás lesz. Jönnek külföldiek is, közöttük igazi franciák. A Francia (továbbiakban AF) saját bevallása szerint csigaspecialista, remekül készíti az Escargots á la bourguignonne-t, –a burgundi módra főzött, fűszervajjal grillezet csigát. Már napokkal előtte kiadja az utasítást házigazdánknak: gyűjtse be a kertben az állatokat, majd etesse őket három napig liszttel (hogy kiürüljenek). Vasárnap megérkezünk, a házigazda (A.) kétségbeesetten fogad bennünket:
„Baj van, nincs csiga” mondja.
AF: “hogyhogy, nem lenni csiga???!! “
A: „ Csiga elmászott. Jövök ki reggel, hát látom, szétmásztak, végig a garázsajtón, lisztestül…azért maradt, van vagy 30…”
(arra már így utólag nem emlékszem, hogy csak hozzáköltöm, vagy valóban megkönnyebbülten összenéztünk, hogy van menekvés…)

Néhány kupica alapozást követően AF beviszi őket a konyhába, hogy segítséggel elvégezze a szükséges műveletet. Legalább fél órán át csak öblíti őket a mosogatóban, nos, ez az a fázis, amelyet ne nézzen meg senki, aki valaha is a kóstolásán gondolkozik. Iszonyatos látvány, hadd ne részletezzem, fotózni sem vagyok hajlandó ( az alapozó kupica közben is jól jön). Aztán csak úgy vannak a kredencen, és visszahúzódnak a házukba.

Ezalatt AF court-bouillon-t készít, zöldséges alaplevet répával, hagymával, póréval, édesköménnyel, zöldfűszerekkel. Ebben főnek a csigák 2 órán át. Ekkor egyesével kiszedik őket (mivel az átlag magyar háztartásban nem található csigaszedő tű, előkerülnek az alternatív eszközök: kötőtű, csillagszóró, végül a százas szög..ekkor már rendkívül emelkedett hangulat uralkodik.), megszabadítják valamilyüktől (zsigerüktől), a házakat kimossák, megszárítják. Fokhagymás, petrezselymes fűszervaj kerül bele, vissza a csiga, rá ismét vaj. Így megy be a sütőbe néhány percre.

Nagy tepsin hozzák ki a fokhagymás vajtól illatozó házakat, két perc alatt tűnik el az egész. Isteni, de kettőnél több nem megy. (Magának a csigának íze nincs, olyan, mintha egy fűszervajjal sütött zúzát ennék).

A fotók itt, nem merem őket ide tenni.

PS.

Két nap múlva
– Te, tényleg isteni volt ez a csiga, nem?
– A. (a házigazda): én nem kóstoltam meg. Velük nőttem fel, csigabigagyereki meg minden, én megfogadtam, hogy ebben az Életben nem eszem belőlük
– A. férje: én hatot ettem. Ma kimentem hamburgert enni, mert még mindig mászó csigákat látok.


A folyamatot elég hiányosan szemléltettem. Receptet nem írom le, ha esetleg valaki részéről van rá igény, csak jelezze, AF biztosan szívesen elmondja részletesen.

(Visited 294 times, 1 visits today)
Print Friendly, PDF & Email

18 hozzászólás

  1. Nekem az nagyon fura, hogy nem lettek besózva, a házból kiemelés előtt.Nem gondoltam volna, hogy lehet anélkül készíteni. A folyamat többi része teljesen szokványos, vagyis a Hiltonban és a Grandokban is így készítik Mo.-n.

  2. Aha, szóval zúza íze van. Akkor azért nem szeretem :)Jó sok alapozó kupica kéne hozzá, hogy meg merjem kóstolni. Nekem is mindig a gyerekkori csigabiga jut eszembe róluk. Érdekes, mert pesti lány létemre vágtam már le csirkét is, és minden további nélkül jót ettem belőle, de a csiga az nem menne! Még fejlődnöm kell…

  3. Nagyon jó poszt!Szeretem a csigát – persze a fokhagymás fűszervajjal mi nem jó? -, de az valóban elgondolkodtató, hogy mi lenne, ha nekem is kellene előkészítenem?

  4. Hát lehet,hogy én vagyok a hülye,de képtelen lennék ilyesmit enni O_o .Nálunk is volt egyszer egy francia cserediák,az is megcsinálta magának,anyuval még a tepsit is kidobtuk,amin csinálta,mert nem volt rá gusztusunk,hiába lett elmosva…igaz,ez 95-ben volt,amikor még minden vasárnap húsleves volr rántott szelettel,ebbe a milióbe robbant be a “csigazabáló francia csaj” … meg evett borzalmasan büdös sajtokat,pálpusztait többekközt…hát,nem bántuk,amikor hazament,pedig nem volt egy rossz arc,de megkönnyebbültünk 🙂

  5. annak, aki naponta lát ilyet, biztosan szokványos, én először láttam végig ezt a folyamatot, és nagyon érdekes volt. egyébként azt hiszem, besózták, de akkor pont nem voltam a konyhában. Azért írtam, hogy hiányos a szemléltetés.Egyébként közben felfedeztem, hogy pont Gödöllőn van az Éticsiga Terméktanács székhelye, úgyhoy igazán stílusos volt a helyszín

  6. Mert zúzát enni nem egy nagy kunszt,általános iskolában és óvodában a konyhásnénik jóvoltából mindnyájan túlestünk ezen,de azt,hogy csigát fogyasztott ,azt csak az elvetemültebbje mondhatja el magáról :DDDDDD

  7. á, igazából hülyeséget írtam, tulajdonképpen nem is az íze olyan, mint a zuza, hanem az állaga. vagyis a zuza íze is nehezen meghatározható, ez is inkább semleges, picit rágós, ruganyos..

  8. Szörfözés közben akadtam Rád, azóta is rendszeresen olvasom az írásokat! Ez a csigabiga volt ma a napom fénypontja! Igazán köszönöm! 🙂HB

  9. Az én találkozásom a csigával hasonló volt, de ott a hozzá értő egy-két napig liszten tartotta őket, és egy napig pedig són. Osztom azok véleményét, akik szerint zúza ize van. Mindennel együtt nekem bejött…

  10. Kedves Gia,
    en franciaorszagben elek, ezaltal rendszeresen eszem csigat es nem tartom magam ettol elvetemultebbnek mintha mondjuk baranyt kellene ennem. az nehezebben menne le a torkomon, tuti.a ferjem ,aki francia pedig a magyar konyhaban talal furcsasagokat, pl.mai napig nem erti a fozelek “letjogosultsagat”.

  11. Én szeretem a csigát.
    Először a kertből szedtem ,az nem volt egy nagy szám.
    De a tenyésztett francia csigát amit később ettem strasbourgban az nagyon jó volt.Parajos fokhagymával volt töltve.

  12. Nem tudom miért akadtok ki egy kis csigától …nézzétek meg mit csinál a Heston Blumenthal a szöcskékkel,kukacokkal ,békákkal,teknőcökkel…stb.
    Szerintem nyitottnak kell lenni ahhoz ,hogy új recepteket találhassunk ki .Ha nem izlik ,az egy dolog…de az előitéleteket félre kell tenni .legalább egyszer és mindent kipróbálni!

  13. Pontosan mit vágtak le a csigákról? A szövegből és a képekből sem derül ki. A test nagy része zsiger, nyilván nem az egészet dobták el, hiszen a csak izmos talpnak kinéző rész nagyon pici az egészhez képest. Nagyon másképp fest a csiga a forralás után, mint amikor még élve mászkál.

  14. Hahaha…erre az irományra most bukkantam rá (nagyon ráérek ma 🙂 ) Én életemben először Genfben ettem csigát – ilyen fokhagymás vajasat – és először jól teletömtem a szám pirítóssal, hogy a csiga még véletlenül se tudjon hozzáérni sehol (persze ez nem jött össze 🙂 ) de aztán rájöttem, hogy tényleg csak egy kis darab ruganyos, fokhagymás husi az egész. Sp.országban egy nagyon kafa pikáns szószban főzik, nyakig zabáltam magam mindig vele, bár ott nem ezekből a hatalmas éticsigákból készítik, hanem olyan közepesekből. (kiemelkedően jó csigaevő hely: Granada, Albaicín-negyed (bármelyik tapa-bár)

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük