Kedden borjúhússal és parmezánnal töltött ravioli, szerdán gnocchi, csütörtökön egész apró, sonkával töltött tortellini, péntektől megérkezik a hétvégi közönség, úgyhogy akkor belehúznak: lasagne, szombaton spenótos-ricottás agnolotti, vasárnap sonkás-mozzarellás rotolo (tésztatekercs, amit paradicsomszósszal kell besütni). Orecchiette, maccheroncini és sagne ’ncannulate pedig mindig van, ezek az állandó alaptészták. A dél-olasz Puglia tartományban fekvő kedves üdülőfalu, Porto Cesareo tésztaműhelyének heti rendje, minden bizonnyal....
Tovább a cikkre >>
Életem legfinomabb sűrű, mediterrán típusú hallevesét Rovinjban ettem, a Giannino nevű kockásterítősben. A vendéglő a festői városka meredek, szűk sikátorainak egyik kereszteződésében található. Az étlapon a halragu helyi specialitásként tüntetik fel, és csak két személyre rendelhető. Cseréptálban érkezett, megpakolva minden tengeri jóval, a lényeg pedig – mint minden halleves, vagy halragu esetében, legyen szó francia bouillabaisse-ről, olasz cioppinoról, vagy spanyol....
Tovább a cikkre >>
A fideuá nevű tésztás egytálétel Spanyolország egész területén népszerű, leggyakrabban valenciai helyi specialitásként emlegetik, de másutt is elterjedt. Valójában a risotto és a paella keresztezése, csak ez rizs helyett rövid gyufatésztával készül. Az olasz tésztákkal ellentétben nem bő vízben főzzük a tésztát, hanem intenzív halas, vagy tengeri herkenytűs alaplevet készítünk, amit rizottószerűen addig adagolunk merőkanalanként, amíg azt a tészta teljesen....
Tovább a cikkre >>
Az utóbbi hetekben nem tudok szabadulni ettől a zöldborsócsírától. Régebben is találkoztam vele éttermekben -gondolom, mint olyan sok minden más, biztos ez is egyszerre jelenhetett meg egy beszállító által, minden esetre, egy időben, mintha mindenütt ezt bukkant volna fel. Olyan koncentrált, mégis zsenge zöldborsó íze van, hogy nem lehet vele betelni, az ember legszívesebben csak eszegetné amolyan snack-ként. Aztán örömmel....
Tovább a cikkre >>
Fotó: Nagy Balázs Csütörtöktől kapható az újságárusoknál a Szuflé magazin tavaszi száma, benne sok szép kép és sok jó recept, séfektől, bloggerektől, tőlem is vagy tíz. Ezúttal igazán jó dolgom volt, ugyanis egy gyönyörű török(ös) anyag elkészítésére volt lehetőségem. A stylistról (Szigeti Zsófi) kiderült, hogy még személyes kötődése is van a török kultúrához, úgyhogy szebbnél szebb tárgyakat hozott saját gyűjteményéből....
Tovább a cikkre >>
Arnavutköy ma Isztambul egyik legelegánsabb negyede, elsősorban impozáns, többemeletes, oszmán kori épületeiről, kitűnő haléttermeiről és exkluzív klubjairól híres. Történelme során szinte mindig a görög lakosság volt itt többségben, a 19. századig a város egyik legjelentősebb zsidó negyede is. Itt található az Abracadabra, Dilara Erbay kulináris birodalma. A fiatal séfnő a modern –a világ konyhái által is megérintett- török gasztronómia egyik....
Tovább a cikkre >>
A Szerelmes lettem című olasz melodráma esetében nem volt túl sok gondolkodnivalóm, ami a főzést illeti. Még gasztronómiai tartalomban gazdag filmek esetében is ritka, hogy ennyire egyértelműen adja magát, hogy melyik fogás a leginspirálóbb. A filmben két olyan kulcsjelenet van, amelyben az adott étel meghatározó szerepet játszik. Az egyikben Emma Recchi (vagyis az őt alakító, brilliáns Tilda Swinton ) egy....
Tovább a cikkre >>
Dübörög a diétaszezon, a csapból is a tutibiztos trükkök folynak. Mértékletesség, változatosság, szezonalitás, kis adagok, egy csepp luxus és izgalom, élvezet, sok folyadék, és naponta egy pohár pezsgő – dióhéjban ez a titka például annak, hogy a francia nők miért tudnak olyan irigylésre méltóan karcsúak maradni a vajas croissant-ok, pompás libamájak és créme brulée-k mellett. Legalábbis Mireille Guiliano: A francia....
Tovább a cikkre >>
Az egyik kedvenc előételem. Különleges alkalmakra, vagy vendégségekre szoktam készíteni, persze azzal a feltétellel, hogy kapok normális érettségű és minőségű avokádót és mangót. Garnélát érdemes tartani a fagyasztóban, sos helyzetekre a legjobb segítség, frisshez úgysem könnyű hozzájutni. Nem tartozik a legolcsóbb alapanyagok közé, viszont csak néhány darabot használ az ember egy-egy ételhez. Ez egy kifejezetten látványos, mutatós étel, ilyen színekkel....
Tovább a cikkre >>
Új alapanyag vetette meg lábát a konyhámban: a brokkoli szára. Az ötletért egészen Lyon-ig kellett menni, pontosabban Nicolas Le Bec két Michelin-csillagos séf konyhájáig. Ő rendszeresen használja, nem tudom, hogy elsőként/egyetlenként-e, minden esetre brilliáns. Felbukkanásának aktualitását egy pénteki nagyszabású vacsora adta: a szeptemberi Hőgyészi Szarvasgomba Búcsú receptversenyének nyertesei számára készítettünk -mi a zsüri- szarvasgomba vacsorát, nyereményük részeként. Az egyik nyertes....
Tovább a cikkre >>
Ezek a kis kínai tapas-ok, a dim sum –az egyik kedvenc műfajom. Ha bárhol olyan helyek járok a világban, ahol ismert és létezik, a világért ki nem hagynám. Hagyományosan ez egy reggeli/délelőtti műfaj, de akkor sincs vele semmi problémám, ha netán délután, vagy este kell enni. Házilag is viszonylag egyszerű elkészíteni, ugyan némileg időigényes és macerás, de ha az ember....
Tovább a cikkre >>
Ha én valamilyen érthetetlen oknál fogva komolyan venném a Valentin napi cirkuszt, ez lenne az az étel, amivel előrukkolnék (a rózsaszínű szívecskéket meghagyom másnak). Ez a világ egyik leggyorsabb luxusétele. A jakabkagyló az egyik kedvenc tengeri gyümölcsöm, ha bárhol látok étlapon, nehezen tudok ellenállni, hogy ne azt rendeljek. Brüsszelben kicsit könnyebb dolgom volt, gyönyörű minőségben, frissen lehetett kapni, viszonylag normál....
Tovább a cikkre >>
Ha most még mindig Brüsszelben élnék, akkor ilyenkor tobzódnék a kagylószezonban. Nem is feltétlenül éttermekben, inkább otthon – a kagylófőzés ugyanis nagyon klassz dolog. Első néhány alkalommal hagyományosan, sok fokhagymával, sok petrezselyemmel készülne, aztán előbb-utóbb eljönne a kicsit macerás, de annál finomabb fűszeres morzsás változat ideje is. Szerencsére felfedeztem itthon is egy remek kagyló beszerző helyet, így, ha olyan terveim....
Tovább a cikkre >>
A tengeri herkentyűk és húsfélék kombinálása az első gondolat ellenére egyáltalán nem bizarr találmány. Számos, tengerrel rendelkező országban rendkívül nagy hagyománya van –kifejezetten sok népies, rusztikus ételben jelenik meg – eredetileg nyilván elsősorban az adottságok, ill. kényszer szülték: egyszerűen a rendelkezésre álló alapanyagokból kellett minél változatosabb fogásokat kitalálni. A legnyilvánvalóbb, amely talán mindenkinek elsőre eszébe jutna, a spanyolok paella-ja (bár,....
Tovább a cikkre >>
Azért szerettem nagyon ezt az ételt, mert olyan íz-élményt adott, amelyet igazán ritkán érez az ember. Nem túl gyakran ettem olyan fogást, amelyben ennyire intenzíven, tisztán lehet élvezni a sáfrány különleges, kesernyés aromáját. (Habár, ha belegondolok, pontosan be tudom azonosítani, hogy mikor volt ilyen alkalom utoljára: a Csalogány sáfrányos rizottójánál.) A sáfrány nagyon drága mulatság, azonban olyan kevés mennyiséget kell....
Tovább a cikkre >>
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
