Fodros kel saláta datolyaszilvával és kecskesajttal – Elizabeth salátája

Kalifornia konyhája igencsak a feje tetejére állította az Egyesült Államok kulináris identitását. A hetvenes években, innen kibontakozó gasztroforradalom anyja és motorja Alice Waters szakácsnő, aki a híres (ma is létező) Chez Panisse étterem séfjeként nagyhatású szószólója és rajongója volt a „farm to table”, azaz tanyáról az asztalra mozgalomnak és ezáltal a modern, úttörő kaliforniai konyhának. A fókusz és a reflektorfény neki köszönhetően ekkortól a friss, vegyszermentes helyi alapanyagokra került, amelyeket a környék séfjei innovatív, egyszerű, mégis izgalmas módon dolgoztak fel. A változások és a kulináris megújulás egyik jelképe az 1981-ben nyílt Santa Monica-i termelői piac, ahol szerdánként és szombatonként lehet kiszúrni a környék legjobb szakácsait és éttermeseit (vagy éppen a profi beszerzőjüket, az ún. foragert), amint végig pásztázzák a kínálatot, majd rekeszenként viszik is az éttermeikbe. A kaliforniai téli piac almáktól, a legszínesebb, legváltozatosabb citrusféléktől, datolyaszilvától, frissen beérett datolyától, sütőtöktől, avokádótól, na meg leginkább tonnányi fodroskeltől roskadozik. Utóbbi az újgenerációs életmódok és diéták nélkülözhetetlen eleme, igazi szuperélelmiszerként tartják számon, amitől mindenki szép, üde és örökifjú marad. Szinte minden vásárlónál akad egy csokorral, Elizabeth privát séfnél is, aki datolyaszilvát és érett kecskesajtot választ mellé. A kaliforniai kerti partira később majd vékonyra csíkozza, összekeveri öntettel, amitől azonnal el is veszíti a nyersességét. A partin frissen keveri be, úgy, hogy rétegenként adja hozzá a datolyaszilvát, gránátalmát, kecskesajtot, tökmagot, így később minden egyes falathoz jut mindenből. Pálmafák, napsütés, izzó narancs naplemente, kék ég, – a kaliforniai kékkel nem lehet versenyezni, a jó hír viszont az, hogy ehhez a salátához minden kapható a hazai termelői piacainkon is. Akár az ünnepi vacsora előételeként is megállja a helyét!

Fodros kel saláta datolyaszilvával és kecskesajttal – Elizabeth salátája
Hozzávalók (4 adag)

Öntet:
3 evőkanál lágy ecet (pl. rizs- alma, fehérbor-, vagy fehér balzsam)
3 evőkanál citromlé
½ kávéskanál só, tekerésnyi bors
1 evőkanál méz
1 teáskanál dijoni mustár
¼ kávéskanál chiliszósz
50 ml olívaolaj
Saláta:
1 csokor, kb. 300 g fodros kel, vékonyra szeletelve
1 érett, de nem teljesen puha datolyaszilva, vékonyra felszeletelve
1 gránátalma magjai
10 dkg pirított tökmag
5 dkg parmezán, vagy keményebb, érettebb kecskesajt, reszelve
chilipehely

Az öntetet abban a tálban állítjuk össze, amelyikben bekeverjük a salátát (így edényt spórolunk): az ecethez adjuk a sót, borsot, elkeverjük, hogy feloldódjon. Hozzáadjuk a mézet, a dijoni mustárt és a chilit, elkeverjük, majd lassan, fokozatosan, vékony sugárban hozzákeverjük az olívaolajat, hogy sűrű, fényes emulzió képződjön. A fodros kelt vékony csíkokra szeleteljük, a keverőtálba tesszük, jól átforgatjuk az öntettel, és pár percig hagyjuk állni, amíg kissé elveszíti a nyers jellegét. Közvetlenül tálalás előtt egy nagy tálban rétegezzük az alapanyagokat: szép, nagy tálba rakunk egy adag zöld levelet, erre jön mindenből egy kevés, majd újra fodroskel és újra az egyéb hozzávalók, amíg el nem fogynak.

(Visited 1 646 times, 1 visits today)
Print Friendly, PDF & Email

Leave a Reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük