Úgy tűnik, az öt hosszú, gyermekkori, Prágában töltött év sem volt elegendő ahhoz, hogy a cseh gasztronómia meghatározó szerepet játsszon a konyhámban és az írásaimban, bármennyire is igyekszem magamban elővarázsolni a sorsfordító élményeket. A sörözés akkortájt nyilvánvalóan nem volt napirenden (azóta sem), így még a sokak által kultivált sörkorcsolyák (utopenec, azaz ecetes, hagymás lében eltett krinolin, vagy a tlacenka, azaz disznósajt, sem hatottak meg). A nemzeti étellel, az iskolai menzán legalább heti kétszer megjelenő knédlivel meg aztán egyenesen ki lehetett űzni a nagyvilágból.
Egészen más tészta egy bizonyos fajtájuk, mégpedig az édes, gyümölccsel töltött változatuk. Édességekben ugyanis kérem szépen, nagyon jók a csehek. Gombócok, nudlik (skubánky), fánkok (lívanec), bukták (buchticky se sodou), soroljam még? Apukám konyhájában néha azért újra és újra visszatérnek az elfeledett ízek, én meg kezdem őket újraértékelni. Talán még a knédlivel is megpróbálkozom egy nap. Tetején, amúgy csehesen -nem morzsa, hanem olvasztott vaj és túró. Itt a sárgabarack szezon, úgyhogy: ahoj, meruňkové knedlíky!
Sárgabarackos, túrós gombóc barnított vajjal (meruňkové knedlíky)
Hozzávalók (16 gombóchoz)
25dkg krémes túró (vagy szitán átnyomott hagyományos)
5dkg olvasztott vaj
1 tojás sárgája
6dkg cukor
1/2 citrom reszelt héja
csipet só
22,5 dkg liszt, átszitálva
4 közepes szem érett, de nem túl puha sárgabarack, negyedelve
Tetejére:
10dkg vaj, illatosra pirítva
12,5dkg túró, elmorzsolva
Egy nagy keverőtálban fakanállal, vagy elektromos kézi keverővel kikeverjük a tészta hozzávalóit: először a krémes túrót, az olvasztott vajat, a tojás sárgáját, a cukrot, a reszelt citromhéjat és a sót. Hozzáadjuk az átszitált lisztet, majd kézzel közepesen kemény tésztát gyúrunk belőle. Bucit formázunk. Lisztezett gyúródeszkán egymás után két, 30x25cm-es téglalapot nyújtunk a tésztából. A téglalapból nyolc négyzetet vágunk. Mindegyik közepére egy-egy negyed sárgabarackot helyezünk. Négy csücskét szorosan összezárjuk, és gombócot formázunk. (Ebben az állapotában egyébként kiválóan fagyasztható, úgy hogy előbb egy tálcán egyesével fagyasztjuk a gombócokat, csak aztán tesszük zacskóba, különben összeállna egy nagy tömbbé.) Egy nagy lábasban, lobogó, sós forró vízben kb. 15 perc alatt kifőzzük a gombócokat -akkor készültek el, amikor feljönnek a víz tetejére. Miközben fő a gombóc, elkészítjük a barnított vajat: közepes méretű lábasban felolvasztjuk, és addig pirítjuk, kb. 7-8 percig, amíg mély, aranyszínű, dió illatú lesz, az edény aljára ereszkedett pici darabkák pedig barna színűre karamellizálódnak. Azonnal átöntjük egy kis tálkába. (Ne álljon sokáig, mert elkezd visszadermedni!) Tálaláskor a gombócokat meglocsoljuk a barnított vajjal, és rámorzsoljuk a túrót. Opcionálisan hinthetünk rá kevés porcukrot, szerintem nem szükséges.
(Visited 1 267 times, 1 visits today)
Kedves Zsófi!
Hüha, ez nagyon jól néz ám ki! 🙂
Lenne egy kérésem hozzád… Beneveztem egy receptversenyre, ahol egyhetes toszkán nyaralást nyerhetnék, de szükségem lenne még egy pár szavazatra. Nem tudnál egy kis felhívást a blogodon tenni…? Remélem nem túl „pofátlan” a kérés, de szerintem mi blogosok tartsunk össze. Különösen meg mi magyarok!! 😉 Ehhez csak az oldalra kell menni, a legalsó napraforgós recept az enyém. Ott az „Abstimmen” rákattintani, kódot beírni és ennyi is volt. Vasárnapig lehet még szavazni és olyan 250 szavazat elférne még. Itt az oldal: http://www.to-toskana.de/wettbewerbe/foodie-blogger-competition-2013/
Ha mégsem, akkor bocsi a zavarásért. További szép napot! Üdv,Krisz 🙂
Zsofi szted ez megy oszibarackkal is? Koszi elore is!