Olasz is, meg nem is: Szardínia

64 (!) db articsóka, több kg pecorino sardo és további fajta juh- és kecskesajtok, legalább 8 szál vaddisznókolbász, 3,5kg ricotta, olyan 6-7 kg különböző formájú és típusú friss tészta, 1,5l helyi olívaolaj, 1,5kg méz, 8 tintahal és tintája, 6 orata (aranydurbincs), 10x80dkg-os doboz hámozott paradicsom, tucatnyi római saláta, paradicsom, édeskömény, zeller, sárgarépa, stb. 35 üveg Cannonau di Sardegna Nepente di Olinea vörösbor, 18 üveg Vermentino di Gallura fehérbor, 2 üveg mirtuszlikőr.

7 napra és 10 személyre elosztva, de nagyjából ez a mérlege az elmúlt hétnek, és ez persze csak az, ami hirtelen eszembe jut, ill. amiből számottevő mennyiségek fogytak. Szardínián jártam, rengeteget főztem.

Articsóka. Az egyik legnemesebb és legfinomabb zöldség, a zöldségek homárja. A mediterrán térség legtöbb országában terem és népszerű. Olaszország a világ legnagyobb termelője, azon belül Szicília és Szardínia a legjelentősebb. A szardíniai articsóka a legkiválóbbként van számon tartva (így utólag már azt is másképp értem, amikor az egyik itteni kedvenc olasz éttermemben nemrég a pincér nagy izgalommal közölte, hogy az articsóka Szardíniáról érkezett), komoly hagyománya és kultusza van. Az articsókának számos fajtája létezik világszerte, a nagy kerek, zöld-től kezdve (pl. romanesco, camus de bretagne), a kisebb fejű, hosszúkás, lilába hajló fajtáig (pl. catanese, violetto di toscana). Szardínián az utóbbi típusú jellemző, azon belül is a tüskés változat (spinoso sardo). Épp a mostani szezon végét csíptük el, és ennek megfelelőn ki is használtuk. Még most is előttem van a barátaim pillantása, amint első nap a piacon rámutatok a 20 darab articsókát tartalmazó rekeszre. Visszük. A „Te nem vagy normális, mit akarsz ennyivel csinálni?, és egyébként is, ugye ez nem komoly, hogy ezt hazáig cipeljük?,” pillantást még további szemforgatás követte, miközben a húsz articsókát pucoltam (na most, a simát sem semmi előkészíteni, de ez a tüskés változat különösen kegyetlen, borzalmasan szúr, a levele és a csúcsa is olyan éles, hogy többször szisszentem fel közben). A gyanús méregetés még akkor is tartott, amikor meglátták, hogy a hatalmas rekeszből összesen egy tálnyi valami lett. Mindez végül abban a másodpercben elpárolgott, amint vacsorára megkóstolták az elkészített articsókát. Teljes egyetértés bontakozott ki arról, hogy valami elképesztő ízű, és soha nem gondolták, hogy ekkora különbség van a friss és az eltett között (és ugye, holnap is veszünk…igen, másnap is vettünk és harmadnap is). Első alkalommal semmi mást nem tettem vele (miután citromos-fehérboros vízben megfőztem), mint meglocsoltam fantasztikus minőségű, helyi olívaolajjal és kevés pecorino sajtot morzsoltam rá. Később variáltam más zöldségekkel, tésztával is.

Az articsóka Szardínia egyik legmeghatározóbb élelmiszere, a különböző juhsajtok, házi kolbászok, különleges tészták mellett. Folyt. köv.

 

(Visited 863 times, 1 visits today)
Print Friendly, PDF & Email

13 hozzászólás

  1. Jaj, de nagyon irígy-irígy, hogy Szardínia!:-)GYönyörű és egzotikus hely itt Európán belül! És azért pihentél is, vagy csak főzőkurzust tartottál?:-)

  2. Elõre bocsátom, hogy abszolút nem értek az articsókához, csak egy Andersen-mesében olvastam róla (ott is a virágáról, ha jól emlékszem). Naszóval én vmi illemkönyvben azt olvastam, hogy az articsókát úgy kell enni, hogy (az egész „növényt”) villával megtámasztjuk, kézzel letörjük valamelyik szélsõ „levelét”, a mártásba mártjuk, és „kiszopogatjuk” a velejét. Az articsóka szívét pedig 1 villával feldaraboljuk, és a mellé öntött mártásba tunkoljuk. Nem mintha valaha is az a veszély fenyegetne, hogy articsókát kéne fõznöm vacsorára, de hát mindenre fel kell készülni, szóval részletesebben leírnád?

  3. Én is szeretnék még többet hallani, még akkor is, ha besárgulok az irigységtől. Én nem vagyok nagy articsókás, talán azért, mert még sosem ettem ilyen frisset, amit te csinálsz, csak ezt a sóban eltett izét. Viszont a férjem imádja, ezért nevelgetem a kis articsóka palántákat a teraszon, két hét múlva ki is ültetm őket. Elvileg jövőre teremni fog…

  4. Bakker! Nem irigyellek, mert miért is? de baromi jó a helyed, ha ennyit és ilyen helyekre utazol. És milyen tartalmasan!Szuper a blog, nagyon csípem/csíplek!

  5. Hát… elég toleráns vagyok, de articsóka közelembe ne jöjjön. Egyszer-kétszer ettem más által elkészítve, egyszer magam próbálkoztam, de a nemszeretem listára felkerült, főhelyre. Ugye, nem csak articsókás recept lesz? Másik kérdés: mi alapján választod ki az úticéljaidat? Amúgy pedig csendes irigykedés, as usual.

  6. Andersen mese-ügyileg: igen, ez is egy lehetőség. így a nagy méretű articsókát szokták/lehet enni -ehhez citromos fokhagymás vízben egészben megfőzik, és utána a leveleket egyenként kitépkedik, majd valamilyen öntetbe (pl. aioli, vagy vinaigrette) tunkolják, és foggal lehúzzák azt a kis húst, ami a levél tövén van. A végén marad a legfinomabb, a szíve. Kicsit macerás, de jópofa.A kisebb articsókának leggyakrabban a szívét használják.nosalty, köszönöm szépen.Joa, a konzerv annyira más ízű. Ha jövőre tényleg terem, akkor jelentkezem, mint felvásárló:)Moni, nem, nem lesz articsókás recept, nyugi:)úticél: hát, természetesen, ahol a legjobbakat lehet enni. Á, nem, ez nem (teljesen) igaz. Május 1-t régóta mindig baráti társasággal töltöm, és minden évben megszavazzuk, hogy hol találkozunk.

  7. szia.off-topic kérdés,talán titkos is a válasz: ott leszel május 25-én a chartás találkozón?Kata

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük