Azért szerettem nagyon ezt az ételt, mert olyan íz-élményt adott, amelyet igazán ritkán érez az ember. Nem túl gyakran ettem olyan fogást, amelyben ennyire intenzíven, tisztán lehet élvezni a sáfrány különleges, kesernyés aromáját. (Habár, ha belegondolok, pontosan be tudom azonosítani, hogy mikor volt ilyen alkalom utoljára: a Csalogány sáfrányos rizottójánál.) A sáfrány nagyon drága mulatság, azonban olyan kevés mennyiséget kell....
Tovább a cikkre >>
Gorgonzolás-zelleres rizottó pirított dióval
Ha a zöldségek élnének lelki életet, a zellert bizonyára egy jó kiadós pszichoterápiás kezelés illetné. A méltatlanul mellőzött zöldségek klubjának állandó tagja valószínűleg csak igen komoly küzdelmek árán vagy jól fizetett sztár-marketinges segítségével tudna ebből kilépni. Bibircsókjaival, sápadt színtelenségével, gumóságával első ránézésre az égvilágon semmi vonzót nem tud felmutatni, nem úgy, mint mondjuk egy fényes, lila padlizsán vagy egy harsány,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Füstölt marhanyelv, sült cékla salátával
A belsőségekkel szemben leggyakrabban esztétikai problémák merülnek fel. Amíg a legtöbb zöldség és gyümölcs szép (eltekintve a kivételektől), és gusztán néz ki már önmagában is, addig ezekről az alapanyagokról ez a legkevésbé sem mondható el. Hirtelenjében nemigen jut eszembe olyan belsőség, ami kifejezetten jól nézne ki (talán a libamáj, az is inkább feldolgozva). Mindez persze azonban csak a nyávogás, és....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kókusz szufflé csokoládéöntettel
Ez egy olyan desszert, amelynél komoly veszély áll fenn, hogy nem jut el a véglegesnek szánt szufflé állapotáig. Már az alapmassza ugyanis annyira finom, hogy nálunk kb. a fele csak úgy “eltűnt”. (vietnámi nyári tekercs utáni desszert volt). Úgy kell elképzelni, mintha egy Bounty csoki belseje lenne -krémes, kókuszos, a tojásfehérje ellenére viszonylag tömör, és ahogy rácsorgatott a csokoládéöntettel keveredik,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Lassú tűzön párolt édeskömény császárszalonnával, citromhéjjal
– Mondd, akkor melyik is az az édeskömény? – kérdezi kétségbeesetten kezdő, de kísérletező kedvű főző barátom (zöldségespult előtt ácsorog bizonytalanul, fülén telefon). – Olyan nagyobb, kerek, fehér gumó, antennáin élénk zöld kapor. – Megtaláltam! Az a sokágú szputnyik, tetején bonszai? – Az az. Az édeskömény (másik nevén ánizskapor, olaszul: finocchio) a zöldségek azon népes csoportjába tartozik, amelyet sokan azonnal....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Vörös káposztás rétes, körtével, borókabogyóval
Bevallom, kicsit sajnáltam, hogy a főzős magazinokról szóló némileg talán provokatív véleményem először egy olyan rovatba került, amelyben nem volt lehetőség arra, hogy közvetlenül a cikk után lehessen publikusan hozzászólni (azóta átkerült ide, és már lehet). Így folyamatosan özönlöttek az e-mailemre az üzenetek, kulturáltak, értelmesek és kevésbé elegánsak, kaptám ám hideget-meleget, számítottam rá, belefér. (Azon mondjuk csodálkoztam, hogy némelyek úgy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Harira – hagyományos marokkói ünnepi leves
Az arab világ egyik legjelentősebb ünnepe az iszlám holdév kilencedik hónapjára eső ramadán. Az önfegyelem erősítését és testi-lelki megtisztulást szolgáló harmincnapos böjt alatt (idén szeptember 13-án kezdődött) a hívőknek napkeltétől naplementéig egyetlen falatot, korty folyadékot sem szabad fogyasztaniuk (tiltott továbbá a dohányzás és a szex is). A gasztronómia ilyenkor átlényegül, egy hónapig elsősorban a hagyományokon, illetve a funkcionalitáson alapul. A....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült cékla
Amikor sült cékla készül a háznál, mindig sokkal, de sokkal több gumót pakolok a tepsire, mint amennyire az adott ételhez szükség lesz. Ennek több oka van: 1. Pontosan tudom, hogy amikor megsül, akkor egy-kettő azon nyomban úgy ahogy van, joghurtba mártogatva, elfogy. 2. Megsütve, alufóliában pár napig simán eláll a hűtőben, és (szerintem) megunhatatlan. Kedvtől függően lehet még belőle saláta,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Vítor Sobral Brüsszelben és majd a báránya
Vítor Sobral az egyik leghíresebb portugál szakácsmester. 1999-ben Portugáliában ő nyerte el a „Legjobb szakács” címet, két szakácskönyve jelent meg, két liszaboni étterem séfje, és pl. ő tervezi a portugál légitársaság járatain a business osztályon felszolgált menüt. Rendszeresen tart portugál gasztronómiai bemutatókat a világ minden táján. Fontos szerepe van a portugál konyha megújításában, annak a „nouvelle” vonalát képviseli, amelynek keretében....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Szép Heléna körtéje – Poires Belle Héléne
Itt a szeptember, lassan kénytelenek vagyunk búcsút mondani a nyárnak, megsiratni a harsogóan színes, leves nyári gyümölcsök (dinnyék, ribizlik, őszibarackok) emlékét, ízüket elraktározzuk a gondolatainkban, s szinte észrevétlenül áthangolódunk a soron következő társaikra. Ha az időjárás nem is mindig engedi meg azt a luxust, hogy elmerülhessünk az őszi színkavalkád gyönyörűségében, a piacon biztos, hogy legeltethetjük szemünket a szebbnél szebb gyümölcshalmok....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Ízlések és pofonok
Fotó forrása: a film hivatalos honlapja Nna, az a rossz hírem, hogy Aaron Eckhart a gyenge láncszem. Épp moziból érkeztem: Ízlések és pofonok. Ha minden igaz, otthon a héten mutatják be úgyhogy csak néhány apróság frissiben. Tehát: az eredeti változat (Bella Martha) férfi főszereplőjével kapcsolatban – Sergio Castellito-ilag tavaly már kibontakoztam itt, és ennek megfelelő szörnyű előítéletekkel ültem be a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Csalogány 26.
Egyáltalán nem könnyű dolog arról az étteremről objektív beszámolót írni , amelyről legendák keringenek, és amelyről evőkörökben futótűzként terjedt el, hogy jelenleg Budapesten ez „A” hely. Amelyről szinte kivétel nélkül mindenki szuperlativuszokban nyilatkozik, és amely saját maga vallja be, hogy nem számított ekkora sikerre. Nehéz úgy belépni egy ilyen vendéglőbe, hogy az ember egy kicsit sem gondol az olvasott mondatokra.....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
dír turist, velkám
Aki régebb óta olvas, tudja, hogy nem jellemző nálam a túl gyakori háborgás és fanyalgás -nem mintha nem lenne rá elég ok, inkább nem látom sem célját, sem értelmét. Aztán, ha az ember egyszer ebbe belekezd, akkor egyébként is végeláthatatlan a sor és a téma -ezt a műfajt inkább meghagyom másoknak. Néha viszont eljön az a pillanat, amikor elszakad a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Parmezános-kukoricás sült puding
Mai napig családi legendák, és találós kérdések tárgya, hogy vajon hogy a csudába létezik, hogy míg az egyik- a vidéki- Nagymama, végeláthatatlan órákon át főzte a hatalmas lábasban (a nyári konyhában) a csöves kukoricát, addig a másik –a pesti- úgy tanította, hogy mindössze forrástól számítva tíz perc, és már kész is (természetesen hajával együtt főzzük, csillagom). A módszer tekintetében persze....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Csípős-fűszeres barbecue-mártás szilvából
Bálint gazda honlapján olvasom, hogy a szilva “hazánkban a legelterjedtebb gyümölcs; gyümölcsfaállományunkból minden magyar állampolgárra két szilvafa jut”. Szégyen, hogy ehhez képest a kedvencek toplistáján talán még a tízbe sem kerülne be. Hallott már valaki olyan ínyencről, aki egy nyári napon pár szem hamvas szilva után sóvárog? Pedig miért ne? A gourmet-dobogó tetejére nálam mindenképpen a falun, üstben főzött, sűrű,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
