Sült cukkini hummusz

Íme, az aktuális kedvencem, a sült cukkini hummusz. Talán szabad annak nevezni, hiszen a zöldségen kívül pontosan ugyanazokat a hozzávalókat tartalmazza, mint a klasszikus, csicseriborsós hummusz: tahinit, citromlevet, kevés fokhagymát. A cukkini úgy általában – finoman szólva – nem egy túl karakteres zöldség, így forró sütőben grillezve viszont nagyszerű. A külseje kap egy piros kérget, nem enged vizet, az íze....

Tovább a cikkre >>

Fűszeres, gránátalmaszirupos csirkemáj

      Őszi isztambuli látogatásom alkalmával természetesen ezúttal sem maradhatott el a kedvenc Ciya felkeresése. Nemcsak azért, mert az ázsiai oldalon fekvő étterem még mindig a legkedvesebb vendéglőm ebben a városban, hanem azért is, mert az utcájában található a hangulatos Kadiköy piac. Itt szoktam feltankolni hiányzó (és nem hiányzó) fűszerekkel, magokkal, és mindenféle szükségtelen marhasággal (úgymint szárított padlizsán, fürdőszivacs,....

Tovább a cikkre >>

Szumákos-szezámmagos rántott csirke

Néha arról ábrándozom, milyen izgalmas lenne egy gasztronómiai időutazás. Visszamennék az időben, mondjuk az ókori Rómába, és végig ennék egy akkori „kóstoló menüt”. Vajon mennyiben különbözne az összhatás a ma megszokott ízektől? Milyen volt a savanyú, amikor még nem volt citrom, a sós, amikor még mindent garummal (erjesztett halszósz) sóztak, vagy az édes, amikor a cukor sem az volt, ami....

Tovább a cikkre >>

Ayran panna cotta

Az ayran, ez a jéghideg, hófehér, sós ital a törökök egyik fenomenális találmánya. Nagy rajongója vagyok, venni is szoktam néha, készíteni is. Az egy dolog, hogy a török ételek mellé szuperül passzol, jól van ez kitalálva (na jó, a raki is jól van hozzájuk kitalálva, de az azért rétegműfaj). De csak úgy, simán, magában is annyira frissítő, hogy ebben a....

Tovább a cikkre >>