Címke: szecsuáni bors

Munkaigényes, de gyors és pazar miso ramen

Shio, shoyu, miso, tonkotsu. Asahikawa, Hakodate, Hakata, Sapporo, Tokyo, Kitakata, Takayama, Wakayama. Csak néhány féle a létező többtucat, Kínából eredő, de Japánban befutó, kultikus tésztalevesből, amiből fajta és regionális hovatartozás szerint is számtalan változat akad. A ramen szép világa bonyolult, elkészítése pedig művészet, amit japán mesterei évtizedeken át tökéletesítenek. Adott stílusát mindig a lé, a tészta és a feltétek izgalmas....

Tovább a cikkre >>

Szójaszószos, spárgás csirke jázminrizzsel

  A Gourmet színpadán lépett fel néhány napja Ching He Huang, a Food Network londoni sztársséfje, akit bevallom, nem ismertem, pedig számos tévéműsora megy világszerte és több szakácskönyvet is jegyez. Remek, profi, szórakoztató főzőshow-t tartott, az általa bemutatott étel pedig zseniális volt: wok-os hasaalja szójaszószos, chiliolajos, szezámolajos szószban, amihez háromféle különböző fermentált szójababpasztát is használt (mindent Budapesten szerzett be).  Imádtam....

Tovább a cikkre >>

Tajvani marhahúsleves tésztával (Niu Rou Mian)

Az ételfotó Samsung Galaxy S7 telefonnal készült. Az ázsiai tésztalevesek iránti rajongás és imádat évek óta stabilan tartja magát világszerte. Nincs ma már olyan nagyváros, amelynek ne lennének kultikus levesezői. Nálunk a rizstésztás, vietnami pho leves tarol, más európai, és főleg amerikai városokban a komplex ízű japán ramen a legmenőbb. Mindkettőben közös, hogy valójában a tészta a főszereplő, előbbiben a....

Tovább a cikkre >>

Tajvani sertéshúsos buci (Hu Jiao Bing)

Taipei, Raohe Night Market, vagyis éjszakai piac. Egyike a tajvani főváros nyüzsgő, fülledt, éjjeli evőpiacainak, ahol éjfékor is dübörög az élet. Munka, vagy egyetem után itt kerül sor a baráti találkozókra (nem véletlen az sem, hogy sok a sós, és/vagy olajban sütött snack – jólesik utánuk az a pár pohár sör). A legmenőbb éjjeli piacok az egyetemek közelében vannak, a....

Tovább a cikkre >>

Kínai mogyorós csirke (Kung Po)

Az alábbi receptnek talán az lehetne a valódi címe, hogy “Kínai mogyorós csirke, normálisan”, ugyanis csodálatos példája annak, hogy ha egy egyébként elcsépelt, és lebutított ételt korrektül készítenek el, akkor az milyen más élményt nyújthat. A Kung Po, vagy Gong Bao csirke a szecsuani konyha klasszikus fogása, és a 19. századi szecsuani kormányzóról, Ding Baozhen-ről (1820-1886), a Csing-dinasztia uralkodójáról nevezték....

Tovább a cikkre >>

Csípős-szezámos nyelvsaláta

A könnyed bevezető édesköményes salátácska után egy valamelyest ütősebb étel receptje következik, bár valójában ez is egy saláta. Kivételesen nem idézem most be Váncsa István számomra már klasszikussá vált gondolatmenetét a saláta definíciójáról, amelynek konklúziója szerint „Tehát, minden saláta, amit megeszünk. Ha disznósajt, akkor is.”. Hát ez a nyelvsaláta azt hiszem, ezen a pályán mozog. Kedves vega és vegán olvasók,....

Tovább a cikkre >>

Rizstészta chili olajjal és uborkával

Kylie Kwong, My China című könyve lenyűgöző. Kínaiból szerintem olyan ritka az olyan szakácskönyv, amelyet nemcsak gusztálva átlapoz az ember, aztán feltesz a polcra, hanem nap mint nap használhatja. Amúgy is azokat a gasztronómiai könyveket szeretem a legjobban, amelyek nemcsak az ételről szólnak, hanem még inkább az azokhoz kapcsolódó kultúráról és történetekről. Hát, ez a könyv bizony ilyen. Valójában nem....

Tovább a cikkre >>

Sült padlizsán szecsuáni borsos öntettel

Ma már talán gasztronómiai közhely, hogy a frissen őrölt bors pótolhatatlan. Aki főz, pontosan tudja, hogy az illatos morzsák micsoda aromával gazdagítják az ételt. Valószínűleg ritkán tudatosul bennünk valódi fontossága, és amikor egzotikus vizekre eveznénk, eszünkbe sem jut. A bors mintegy 4000 éves múltra tekint vissza, gyarmatokat, felfedezéseket köszönhet neki a világtörténelem. Kezdetben sokkal inkább spirituális jelentősége, illetve misztikus ereje....

Tovább a cikkre >>