A Nemzeti Galéria 3. emeletén található egy különleges kiállítás, amit nagy szeretettel ajánlok, és amit még egy hétig lehet megtekinteni. Február 23-ig hosszabbították meg, ha tehetitek, nézzétek meg! Még két ünnep között volt szerencsém magának a kiállítás kurátorának, Barki Gergelynek a tárlatvezetésében megtekinteni, nem is tudom eldönteni, hogy a kiállítás maga, vagy a Gergő magával ragadó, jó értelemben vett totális....
Tovább a cikkre >>
Nápolyban a karácsony is varázslatos és mediterrán. A Via Pignaseccán, Nápoly legrégibb piacán, amely a város esszenciáját egyetlen utcába sűríti, ilyenkor még nyüzsgőbb a forgatag, mindenki az ünnepekre készülődik. A világ egyik leglátványosabb halas standja még pazarabb halkínálatot vonultat fel, mint máskor, az élő langusztától az apró vénuszkagylókig, mindenből a legfrissebbet kínálják. A halnak és tenger gyümölcseinek kiemelt szerep jut....
Tovább a cikkre >>
Kókadozó karfiolok, konyuló cukkinik, rogyadozó káposztacikkek, punnyadó krumpliszemek, egyre sápadtabb, megutált zellerdarabkák, értelmezhetetlenül kis adag fagyasztott borsó maradványok – az alábbi, indiai ihletésű zöldségragu mindent elnyel, amire nem került sor, legyen az a karfiol zöldje, karalábé- vagy reteklevelek. A korma nevű curryféle jellegzetessége, hogy a mártás olajos magvak, leggyakrabban kesudió hozzáadásával, tejszínnel és joghurttal készül. A karantén változatban a jóval....
Tovább a cikkre >>
A libanoni konyha évekig alulreprezentált volt Budapesten, sokáig kellett várni, hogy valamirevaló metropoliszhoz méltóan nálunk is képviseltesse magát a világ egyik legjobb és legváltozatosabb gasztronómiája. Most viszont már két kiváló helyen is lehet tobzódni, nevezetesen a Leila’s-ban és a Byblosban. Előbbit észt-libanoni házaspár viszi, a beltér hangulata inkább északi, mint arab, a konyha pedig nagyszerű. A Byblos a belváros szívében,....
Tovább a cikkre >>
A Feast („Lakoma”) nem egy átlagos szakácskönyv. Igaz, szerzője, a libanoni származású Anissa Helou sem egy mindennapi szakácsnő. Néhány hete a Globalista Konyha meghívására érkezett Budapestre, ahol nagysikerű vacsorát adott (amin volt szerencsém vele és a Globalista Konyha csapatával együtt főzni). Anissa Helou fiatalon, a hetvenes években a libanoni háború miatt költözött Londonba, ahol műtárgyszakértőként kezdte meg sikeres pályáját. Csak később,....
Tovább a cikkre >>
Az egészben sült karfiol az elmúlt évek egyik legnagyszerűbb kulináris találmánya. A feltalálás érdeme egyértelműen a kortárs izraeli konyha valamelyik neves séfjét illeti meg, persze többen magukénak tudják, így mindig óriási a vita. Vitathatatlan tény azonban, hogy világhírűvé Eyal Shani Miznon nevű pitázója tette, amelynek az egyik ikonikus fogása. Nem csoda, hogy rá van kattanva az egész világ, a sült....
Tovább a cikkre >>
Megrögzött levesrajongó vagyok, nem telik el úgy hét, hogy ne főznék többfélét is. Főleg ilyenkor télen, ebben az időszakban mindig jöhet a leves. Hétköznapi vacsorára, vagy ráérős hétvégi családi ebédre is. Hangulattól és a rendelkezésre álló időtől függően ez hol jó csípős ázsiai leves lesz (ezek mindenképpen dobogós helyen vannak, imádom az összeset), hol egy tartalmas, gazdag, kiadós leves (idén....
Tovább a cikkre >>
Ha létezik olyan fogalom, hogy gasztronómiai zeitgeist (azt hiszem, nem létezik), akkor az egészben sült karfiol egészen biztosan jól megtestesíti azt 2015-ben. A rózsáira szedett sült karfiol már régóta hódított világszerte (2007-ben publikáltam először a blogon, akkortájt toronymagasan az egyik legolvasottabb posztom volt, és azóta már itthon is teljesen beépült a kulináris köztudatba), az azonban, hogy az egész fejet, egyben....
Tovább a cikkre >>
Ami a hamsit illeti, nem a méret a lényeg. Az apró, Fekete-tengerből származó hal –nem kertelek tovább, szardellárólvan szó – Törökországban óriási kultusznak örvend. A helyiek finoman szólva is megőrülnek érte, amikor beüt a szezonja, amely októbertől márciusig tart. Isztambul nem egy téli város, akad azonban néhány- elsősorban kulináris tárgyú- érv amellett, hogy az ember mégis bevállalja a város téli....
Tovább a cikkre >>
Úgy tűnik, a brokkoliszár főétellé való emelése csak számomra volt újdonság, többen megjegyezték, hogy a karfiol szárával hasonlóan szoktak eljárni. Természetesen azonnal kipróbáltam – a zöldség szárát kidobni ugyan én sem szoktam, azonban viszonylag ritkán kerül középpontba. Nos, a karfiol szára valóban még finomabb ízű. Sajnos ez sem egy praktikus darab, mert míg a brokkoli szára legalább viszonylag vaskos és....
Tovább a cikkre >>
Nemrégiben egy tengerentúli étteremben különleges gasztronómiai élményben volt részem. A menő, belvárosi hely saját tanyával rendelkezik, ahol szinte kivétel nélkül mindent maguk termelnek, az állatokat is ott tartják. Az étlapon többek között olyan fogások szerepelnek, mint pl. a „ma reggeli lágy tojás”, ami pontosan azt takarja, ami, vagyis a tojás sokkal frissebb nemigen lehetne. Az étteremről fogok még részletesebben is....
Tovább a cikkre >>
Van úgy, hogy írok egy-egy hozzávalóról, és annyira beleélem magam, hogy aztán napokig azzal az adott alapanyaggal kísérleteznék. Annyi recept és elkészítési mód kering a fejemben, de hát, mégiscsak rém unalmas lenne, ha hetekig egy és ugyanaz a dolog váltakozna itt különböző receptekben. Persze, mindig van valami aktuális hullám, de azért igyekszem kontrollálni. Múltkor, amikor a karfiolos cikket írtam pl.....
Tovább a cikkre >>
Madame du Barry klassziskurtizán volt, XV. Lajos ágyasaként vált ismertté. Híres szépsége festőket, szobrászokat ihletett, később a Forradalmi Törvényszék mégis halálra ítélte, végül gillotin által kivégeztette. Kiváló szakácsnő volt, számos pompás királyi vacsora menüjét tervezte. Több fogást neveztek el róla, szinte mind karfiolt tartalmaz. Ilyen pl. a tartalmas, tejszínes krémleves (du Barry leves), vagy az articsóka du Barry módra (sűrű....
Tovább a cikkre >>
A tavalyi fűszeres, sült karfiolnak (azték, pikáns, cocopatepetl –rengeteg szuper ötlet érkezett ám a szalonképes elnevezésre…) nagy sikere volt, mai napig kapok róla lelkesedő visszajelzéseket, jó, hogy megosztottam. A sült karfiol pedig idén ősszel/télen is állandó látogatója a konyhámnak, néha ilyen, néha olyan formában. Ezekkel a sült zöldségekkel (pl. a kelbimbóval is) az a helyzet, hogy ha az ember egyszer....
Tovább a cikkre >>
Ez az étel már régóta a repertoárom egyik leggyakrabban előkerülő tagja, és hatalmas kedvenc. Konkrétan 2005. október 23. óta, amikor egy gluténmentes gasztroblogon egy hosszú-hosszú írásban megbújva rátaláltam. Van olyan, hogy egy héten többször is készül, annyira szeretem – akár egyszerű vacsoraként, akár vendégeknek köretként sültekhez. Az igazság az, hogy eddig nem mertem leírni. ??? Hogy miért, az rögtön kiderül.....
Tovább a cikkre >>
