Minden hétfőn egy-egy hét három legemlékezetesebb gasztronómiai élményét szeretném itt megosztani. Néha étterem, néha recept, vagy valami teljesen más, természetesen a gasztronómiához kapcsolódóan. A héten egy tányér, egy desszert és egy éttermi fogás. 1. Konda Brigi kerámia Mind a blogból mind a könyveimből azt hiszem elég egyértelmű, hogy tálalásban leginkább a fehér tányérokat részesítem előnyben, egyrészt, mert nekem ez....
Tovább a cikkre >>
Címke: joghurt
Jéghideg, joghurtos sóskakrémleves 2011.
Az abszolút kedvenc hideg levesem nyáron. Ennek receptjét videósítottuk, némi aktualizálással, úgymint pirított dió (nagyon jó hozzá) és csirkefasírt (az magában jobb). Érdemes megnézni, egyrészt, mert a a Baldaszti’s nyereménycsomagban van egy Gegenbauer ecet-szett hat féle kegyetlen jó gyümölcsecettel (a három kötelező alapanyag, amelyre receptet kell kitalálni: csirke, sóska, dió). Másrészt, a végén jó nagyot bénáztam, és benne hagyták:) de....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kovászos uborka krémleves
Belátom, sokkal elegánsabb lett volna, ha az alábbi receptet a forró, száraz kánikula közepette osztom meg. Hátha bekövetkezik még, vagy tegyük el jövőre. Ennél ugyanis a földkerekségen nem létezik hűsítőbb, frissítőbb leves. Alább pedig azt is elárulom, honnan került néhány éve az összes hazai menő étterem étlapjára. Csak itt, csak most, csak Önöknek, következzen az exkluzív kovászos uborkaleves sztori. Vegyünk....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült joghurt áfonyamártással
I. Ferenc, a Valois-ház kilencedik királya, egyszer, 1542 tájt, állítólag mély depresszióba esett. Az orvosok hiába próbálkoztak bármilyen orvossággal, az uralkodón semmi nem segített. Egyik nagykövete elmesélte neki, hogy Konstantinápolyban él egy zsidó orvos, aki gyógyító erejű joghurtot készít, amelyről még a szultáni palotában is legendák keringenek. A király a doktorért küldetett, aki gyalog kelt át egész Dél-Európán, és juhnyáját....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Meggy granita vaníliás joghurthabbal
Múlt héten egy nagyobb, tízfős társaságnak főztem, akik alapvetően a Budapestre érkezett amerikai vendégeik kedvéért jöttek össze. A házigazda barátaim, akiknek segítettem, magyaros menüt kértek, ami legyen inkább hagyományos, de azért izgalmas. Az alábbi ételsort állítottam össze: Crostini (vékony, olívaolajos pirítós) egyiken: rukola, hajszálvékonyra szeletelt füstölt mangalica szalonna másikon: zöldfűszeres juhtúró, grillezett paprika Jéghideg nyári tökleves kaporolajjal Egreses töltött káposzta....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Ayran panna cotta
Az ayran, ez a jéghideg, hófehér, sós ital a törökök egyik fenomenális találmánya. Nagy rajongója vagyok, venni is szoktam néha, készíteni is. Az egy dolog, hogy a török ételek mellé szuperül passzol, jól van ez kitalálva (na jó, a raki is jól van hozzájuk kitalálva, de az azért rétegműfaj). De csak úgy, simán, magában is annyira frissítő, hogy ebben a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Jéghideg, joghurtos sóskakrémleves 2010.
Valóban, elég bizarrul hangzik ez a jéghideg a címben, vártam is vele, hogy legalább ne a legnagyobb fagyos időjárás közepette tegyem ki, hátha hamarosan ismét releváns lesz. Mondjuk, hogy megelőlegeztem ezt a receptet a valódi kánikulák idejére, amikor semmi másra nem fogunk vágyni, mint frissítő, jéghideg levesekre. A meteorológiai felvezető után térjünk a lényegre: 1. hetekkel ezelőtt egy kedves barátom....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Vaníliás joghurthab
Fel-felbukkannak különböző trendek és őrületek, némelyikkel szívesen sodródom, másokért kevésbé lelkesedem, főleg abban az esetben, ha túlzottan és pusztán öncélúan jelennek meg. A habok. A csúcsgasztronómia avantgard ága (amit legtöbbször helytelenül „molekulárisnak” neveznek) gyakran él velük, főleg sok különböző komponensből álló összeállítások részeként. Bizonyos esetekben értem és értékelem: akkor, ha valóban betöltenek valamilyen szerepet, és/vagy olyan plusz ízt adnak hozzá....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
A töröktől: fokhagymás-joghurtos spenót
Újabb kedvencet találtam a töröknél. A Vígszínházzal szemben található Szerájba rendszeresen betérek, és bár a választék (és a tömeg) óriási, mostanában már csak kizárólag egyetlen ételért járok vissza, ez pedig a joghurtos padlizsán, amelyből bármikor, bármennyit képes vagyok megenni, annyira finom. Múlt héten ugyanígy tettem, azonban úgy rendeltem, hogy fél adag padlizsán mellé kíváncsiságból berendeltem fél adagot a mellette virító....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Joghurtfagylalt
Különösebb kommentár nélkül, szeretném bemutatni azt a fagylaltot, amelyre talán még azt is ki merem jelenteni, hogy nyáron az abszolút kedvencem. Szinte soha nem fordul elő, hogy nincs a mélyhűtőmben, és valahogy mindig olyan gyorsan elfogy, hogy folyamatosan újra kell gyártani. Legfinomabb persze abban az állapotában, amikor éppen elkészült a fagyigépben (na, ilyenkor kell gyorsan eltenni). Vendégeknek gyakran tálalom desszert....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Langyos, sült gyökérzöldségek joghurtos öntettel
Talán ilyenkor február vége, március eleje felé érkezik el az a lélektani pillanat, amikor már igazán elegünk van a télből. Egy-egy ragyogó, napsütéses nap már minden kétséget kizáróan emlékeztet rá, hogy hamarosan beköszönt a várva várt tavasz, vele együtt pedig a konyhánkba is megérkeznek a harsogó színek, zöldek, pirosak és a friss, zsenge karalábék, saláták, retek, spenót. Ezekben a hetekben....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Marcipános joghurthab
Aki gasztroblogot ír és/vagy olvas, egészen biztos, hogy kívülről fújja, hogy Pierre Hermé az egyik leghíresebb és legmenőbb francia cukrászguru (sztár, bálvány, hős, hová fokozzam…). Zseninek, a cukrászok „Picasso-jának” nevezi a média és a közönség is. Magyarul a Bűvös Szakácson (ill. a Gusto-ban) olvasható róla és „műalkotásairól” átfogó portré. Bemutatásától így eltekintenék, említésének apropója egy frissen megjelent szakácskönyv, amelyet szeretnék....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Szirupos, joghurtos sütemény
Isztambul, Taksim. Az Istiklal Caddesin baktatunk lefelé, a Galata híd irányába. A nyüzsgő, forgalmas sétálóutca Európa bármely nagyvárosában lehetne, az átlagos utcaképhez képest talán annyi a különbség, hogy valamelyest kevesebb az egyenüzlet, több viszont a fiatal és az édességbolt. Az Orhan Pamuk által megírt különös isztambuli melankóliának (hüzün) itt nyomát nem lelni, zsongás, zene, flört. Ráadásul lépten-nyomon kulináris kísértésekbe esik....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Színes joghurtfagylaltok
Micsoda szerencse, hogy nem kell kiválasztanunk, hogy melyik az az egyfajta fagylalt, amelyet készítünk. Csak a a gasztroblogokon annyi féle remek recept található, hogy mindenféle beruházás és könyv nélkül is, egyszerűen a számítógép előtt ülve, tobzódhatunk az ötletekben –csak győzzük folyamatosan járatni a fagyigépet, és végigkóstolni az összeset. Na és akkor még a saját íz-kísérletekkel sehol nem is vagyunk… Ha....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Az amerikai színes káposztasaláta joghurtos öntettel (coleslaw)
Milyen furcsa utakon keringenek az ételek! Némelyekről az ember elsőre azt hinné, hogy sima európai fogások, miközben nagy egzotikus múltjuk van, másokra pedig azonnal újvilági klasszikusokként asszociálunk, aztán kiderül, hogy csak az öreg kontinens exportált fogásai. A coleslaw, vagyis amerikai káposztasaláta például egyike az utóbbiaknak. Az 50-es években elterjedt, ma már inkább nosztalgikusnak mondható, bár továbbra is népszerű amerikai étteremben,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
){kind=link}