A világ híres sajt- és túrótortáiról külön kulináris atlaszt lehetne kiadni, annyi féle változatuk létezik. Nyilvánvalóan az egész világot meghódító, New York-i sajttorta lenne a címlapon, amely nélkül ma már szinte elképzelhetetlen egy modern cukrászda, vagy kávézó étlapja. Nem véletlenül, hiszen nem csak finom és látványos (ráadásul készítése sem igényel különösebben nagy szakértelmet), de örökös közönségkedvenc is. Biztos dobogós helyet....
Tovább a cikkre >>
Állunk mindannyian a Bálint-kert standja előtt a hajnali piacon, maszkban, távol egymástól, kígyózó sorban, látszólag fegyelmezetten, kollektívan türelmesen. Szegény termelő is próbálja gyorsítani a tempót, mindenkinek az az érdeke, hogy minél többen hozzájussanak az áhított zöldekhez. Nincs most csevej, kérdezősködés, válogatás. Így fordulhat elő, hogy a mezei vásárló nagy örömében, hogy sorra került, hirtelen mindent megvesz, ami a héten termett.....
Tovább a cikkre >>
A friss zöldborsó rövid, igazi szezonja június. Habár egyike azon kevés zöldségeknek, amelyekkel egész évben főzhetünk, mivel fagyasztva is élvezhető (sőt, így szinte biztosabb a zsengesége és a megfelelő cukortartalma), azért a nagy közös borsópucolásnak (és a közben elfogyasztott borsómennyiségnek) nincs párja. Mint ahogy a csipetkés/galuskás, zsenge zöldséges borsólevesnek, vagy a petrezselymes zöldborsófőzeléknek sincs. A klasszikusok mellé most egy igazi....
Tovább a cikkre >>
Aki rendszeresen követ, annak nem árulok el újdonságot azzal, hogy pár éve teljesen a koreai konyha rabjává váltam, rendesen el is mélyedtem benne – jártam főzőtanfolyamra a Koreai Kulturális Központban, komoly gasztrotúrán Szöulban, kimchi workshopon, szerveztünk koreai pop up vacsorát, és törzsvásárló lettem a koreai szupermarketben a Honvéd utcában (és a Rózsadomb Centerben). Jónéhány koreai recept és poszt várat magára,....
Tovább a cikkre >>
A majd tízhétnyi kijárási korlátozás és karantén kétségkívül többségünk kulináris szokásain is nyomott hagyott. Sokakra most szakadt életében először a nagyüzemi, mindennapos menzáztatás, ilyen gyakran és ilyen sokat még soha nem főztünk kollektíven. Születtek új hagyományok, új rítusok, új felfedezések és visszatérő családi kedvencek. Valamint az alábbi tíz, összefoglaló következtetés is: 1. A jó tervezésre érdemes időt szánni. A konkrét....
Tovább a cikkre >>
A kilencéves kék könyvem (Gyere Velem Főzni, 2011.) egyik legkedvesebb receptje újra eszembe juttatta a budapesti nagypapámat, aki évtizedeken át regélt testvére, Ella néni császármorzsájáról. Nagymamám viszonylag hamar feladta a kísérletezést, én emlékszem, hogy többféle receptet teszteltem, és mindig vártam, hogy nagypapa jóváhagyja, és eljöjjön számára a nagy császármorzsa áttörés. Az nem jött el, de az alábbi változat ízlett neki....
Tovább a cikkre >>
A legjobb klasszikusokkal az a legnagyobb baj, hogy általában vagy szénhidráttal, vagy sok vajjal járnak. Hétköznap elvagyunk a gyors, hétköznapi ételekkel: levesekkel, salátákkal, tésztákkal, főzelékekkel, húsimádóknak köretnek minősülő zöldséges fogásokkal, amiknél a praktikum, a gyorsaság és az egyszerűség a legfőbb szempontok. Hétvégén viszont sokunk konyhájában előkerülnek a nagymamák nagy receptjei, a ráérősebb, lassú főzések, sütések, házi tészták, régóta tervezett, nagy....
Tovább a cikkre >>
A medvehagyma várva várt megjelenése után a tavasz következő hírnöke minden évben a zsenge retek. Utóbbi többnyire csak mellékesen kerül a kosárba – majd elfogy a szendvics mellé, vagy jó lesz a salátába. Pedig Franciaországban óriási kultusza van a zsenge tavaszi – hosszúkás, piros-fehér – reteknek, amit már szerencsére hazai kis kertészeteink is megtermesztenek és árulnak. Normál időszakban a Lehel....
Tovább a cikkre >>
Újra megtanulunk most praktikusan és pazarlásmentesen főzni. Szinte mindannyian napi szinten és nagyobb mennyiségű ételt állítunk elő, lehetőleg minél kevesebb spontán bevásárlással, támaszkodva a kamránkra és a tervezőképességünkre. Előtérbe kerülnek így azok az ételek is, amelyekből szándékosan tudunk tekintélyes tételt készíteni, amiből majd egyrészt több napra is lehet alapozni, másrészt idősebb szeretteinket is tudjuk belőle ellátni, és/vagy kényeztetni. A hatalmas....
Tovább a cikkre >>
Az önkéntes karanténom kilencedik napján érkezett el az a pillanat, amikor ellenállhatatlan gusztust éreztem valamilyen karakteres, keleti – sós-édes-csípős –ízre. Az első napokban kifejezetten egyszerű, házias, hétköznapi fogásokra vágytam – húsleves, tojásos nokedli, bableves, sok saláta – a második héten viszont elkezdtek hiányozni azok az ízek, amiket „békeidőkben” a hétköznapok során gyakran eszem és főzök is. Habár a kamrám felszereltsége....
Tovább a cikkre >>
Ezért a receptért életem végéig hálás leszek Hadzsi séfnek (Hadzsala Krisztián), akitől kaptam. Még anno az Ízes élet-ben osztotta meg a nézőkkel (akkor éppen az akkor létező Terminál étterem séfjeként volt a vendégem), és pont azért kértük tőle ezt a receptet, mert annyira finom, hogy mindenki könyörgött neki az arányokért. Manapság is sok budapesti étterem használja ezt a receptet, így-úgy....
Tovább a cikkre >>
Egy hét alatt minden megváltozott, a főzésünk is. Legtöbben az otthoni konyhánkban keresünk most egy kis békét, vigaszt és elsősorban napi menüt. Átgondoltabban, szerényebben, takarékosabban tervezzük meg a heti főzést, a különlegesebb, egzotikusabb alapanyagokat megtartjuk békeidőkre, előtérbe kerülnek a kamra kincsek. Ahány élethelyzet, annyi viszonyulás – kinek a nap fénypontja és terápia lett a konyhai tevékenység, kinek komoly kihívás a....
Tovább a cikkre >>
Készítem a különböző összefoglalókat, heti menüjavaslatokat, ahogy kértétek, elsőként pedig máris jöjjön egy olyan dupla recept, ahol olyan ételeket ajánlok, amiknek egyes elemeit több alkalomra lehet felhasználni. Természetesen mindenkinek más van most otthon, de szinte mindannyian kevesebb húst főzünk, takarékosabban, átgondoltabban, a kamrakészletünket használjuk, és igyekszünk minél kevesebbet boltba menni, én is heti egyszerire tervezem. Ebben a bejegyzésben három receptet....
Tovább a cikkre >>
Shio, shoyu, miso, tonkotsu. Asahikawa, Hakodate, Hakata, Sapporo, Tokyo, Kitakata, Takayama, Wakayama. Csak néhány féle a létező többtucat, Kínából eredő, de Japánban befutó, kultikus tésztalevesből, amiből fajta és regionális hovatartozás szerint is számtalan változat akad. A ramen szép világa bonyolult, elkészítése pedig művészet, amit japán mesterei évtizedeken át tökéletesítenek. Adott stílusát mindig a lé, a tészta és a feltétek izgalmas....
Tovább a cikkre >>
A belsőségektől sokan idegenkednek, számukra jó belépő lehet a csirkemáj. Kellőképpen semleges ahhoz, hogy ne ijessze el a tartózkodókat, ugyanakkor elég finom még ahhoz is, hogy kedvet csináljon a folytatáshoz. Arról nem is beszélve, hogy eleve sokkal többet kellene belőle fogyasztanunk, hiszen magas fehérje-, vas-, és A-vitamintartalma miatt igen egészséges. Egyike azon kevés belsőségeknek, amit szinte minden konyha bátran használ:....
Tovább a cikkre >>
