Lapszemle

A The New York Times az egyik legbefolyásosabb amerikai napilap, és ez kimondottan igaz a gasztronómiai rovatára is, amely minden szerdán jelenik meg. A komoly terjedelme: 12 oldal, is jelzi a téma fontosságát (ennek kb. fele hirdetés). Az étteremkritikák sorsdöntőek a vendéglők szempontjából, ha valakiről jót írnak, az utána évekig ebből él, ha viszont nem, annak az eredménye vagy kudarc,....

Tovább a cikkre >>

Piri-piri szósz

Vajon mi az oka, hogy bizonyos országok azonnal megérintik az embert, mások pedig, amelyekért illik rajongani, nem hozzák különösebb lázba? Van úgy, hogy kiszállunk a repülőből, és már a levegőből érezzük, hogy ebből szerelem lesz. Aztán – mint egy lassan kibontakozó kapcsolatban – egyre inkább egyfajta kellemes bizsergés keríti hatalmába a lelkünket, s végigkíséri az utazást. Ez esett meg velem....

Tovább a cikkre >>

Algarve

Azzal szerettem volna nyitni a mondatot, hogy „ha létezne nemzetközi barátság nap….akkor én azt mindig május 1-én ünnepelném” Ezt kénytelen vagyok módosítani, mivel állítólag valóban létezik ilyen ünnep, mégpedig augusztus első vasárnapján. Az én életemben május 1. nem a munka, hanem a barátok ünneplése. 12 évvel ezelőtt (is) külföldön éltem, az akkor köttetett barátságok pedig olyan mértékben meghatározóvá váltak, hogy....

Tovább a cikkre >>

Pintxo party

A baszk konyhaművészet nálunk sajnos még nem tartozik a legismertebbek közé. Helytelen. A Spanyolország északi csücskében (és Franciaország déli részén), a Pireneusok lábánál fekvő különleges vidék konyhája a világ egyik legjobbja; a környék méltán az ínyencek zarándokhelye. Az új baszk konyha (nueva cocina vasca) és számos Michelin-csillagot magukénak tudó művelői a tengerből, völgyekből és hegyekből származó, kiváló minőségű hozzávalókkal (halak,....

Tovább a cikkre >>

Baszkföld –gasztrobeszámoló II. – Etxebarri, Axpe

Utazásaim gasztronómiai élményeire komolyan fel szoktam készülni. Olyan rövid idő alatt kell minél intenzívebbem megélni mindent, hogy szeretem, ha nagyjából tudom, hogy mi vár rám, mire érdemes figyelni, milyen helyi specialitást nem szabad kihagyni. Persze, aztán helyben azért hagyom magam sodorni (és vezetni) is, de nem bánom, ha ez valamelyest célzottan történik. Néhány nappal az utazás előtt e-mailt írtam B.....

Tovább a cikkre >>

Baszkföld –gasztrobeszámoló I.

Ha B. barátnőm nem költözik oda, egyáltalán nem biztos, hogy valaha eljutok Baszkföldre. Talán eszembe sem jut, hogy pont Bilbao-ba utazzam. Micsoda veszteség lett volna! Elnézést, ha egy picit túlcsordul, de annyira le vagyok nyűgözve, ilyen kevés ott töltött nap után alig tudok betelni ezzel a vidékkel. Új helyre utazni mindig izgalmas dolog, úgy, hogy ott élő barát szemén keresztül....

Tovább a cikkre >>

Kis pesti színes: Dió, Menta, Klassz

Egyetlen látogatás alapján nyilván nem lehet, nem szabad, átfogó, örökre szóló véleményt formálni egy étteremről, főleg nem, ha új helyről van szó, adjunk mindenkinek időt és esélyt. De első benyomásokat lehet szerezni, íme: Dió (Sas u., Mokka mellett)Nem az állítólagos ismert tulajdonos (Sváby A.), hanem a koncepció tartott lázban, amióta olvastam róla. A „menő, modern magyaros” igazi piaci rés, amit....

Tovább a cikkre >>

Brüsszel. Vasárnap. Hangulat.

Brüsszel hangulatát nem olyan egyszerű megfogni. Könnyű lesajnálóan rámondani, hogy kicsi, provinciális és kaotikus. Hogy az benne a legjobb, hogy számos izgalmas metropolisz közel van (Párizs, London, Amszterdam). Múltkoriban el is szégyelltem magam, amikor valaki egy társaságban kifakadt, és vehemensen a védelmére kelt. Meg kellett állapítanom, hogy valójában mennyire egyetértek azzal, hogy Brüsszel nem kínálja tálcán magát, mint egy Párizs,....

Tovább a cikkre >>

Ladurée cukrászda, Párizs

Ha valaki valamikor Párizsban jár, és szereti a gourmet édességeket, semmiképpen ne hagyja ki az egyik legnevesebb, világhírű, intézménynek számító cukrászda megtekintését, lehetőleg belülről. Kicsit giccses, kicsit cirádás, drága (egy szelet sütemény átlagosan 5-6 Euro), de mindezért kárpotol az élmény hangulata és elsősorban a sütemények minősége. Klasszikus francia cukrászat a legmagasabb fokon. Ladurée. A Ladurée családról elnevezett cukrászdát 1862-ben Louis....

Tovább a cikkre >>

Datolyaszilva

Mennyire klassz lenne, ha Magyarországon is lenne olyan piac, ahol a zseniális, fantasztikus magyar zöldségek és gyümölcsök mellett lehetne normális áron, nagyobb mennyiségben vásárolni mindenféle, a világ különböző tájain éppen beérő egzotikus gyümölcsöket! Úgy értem, persze, tudom, hogy mindent lehet kapni speciális boltokban, de azért az nem ugyanaz, ha az ember csillagászati áron megveszi azt az egy darabot (ami vagy....

Tovább a cikkre >>

Dióval töltött padlizsán

Még nyáron egyszer totális csődbe fulladt a kísérletem, amikor hachapurit, azaz grúz sajtos kenyeret próbáltam sütni. Minden rossznak megvan a jó oldala (aszonygyák), ennek a tragédiának pl. az, hogy g. fedőnevű olvasó akkor hozzászólt, hogy Budapesten a Mirázs nevű grúz étteremben evett remek hachapurit, aminek a titka Marina szerint a kemence és a házi készítésű sajt. Ennek az információnak az....

Tovább a cikkre >>

Marokkói gasztrobeszámoló III. – Mandulás, almás pastilla

Tehát: aki nem szereti a nagyon édes dolgokat, az Marokkóban ne egyen édességet. Ugyanis a sütemények nagy része eszméletlen édes, ragacsos, tömény, mézes dolog, ami az európai ízlésnek (és a férfiaknak) gyakran egyszerűen túl sok. Számomra ellenben ismeretlen az a fogalom, hogy “túl édes”, így boldogan kóstoltam végig az összes különböző süteményt. Erre különösen remek alkalmat biztosított, hogy az egyhónapos....

Tovább a cikkre >>

Marokkói gasztrobeszámoló II.

Marokkó kulináris felfedezése a ramadánra való tekintettel kicsit korlátozottra sikerült (számítottam rá), de azért így is sok mindent kóstoltunk, próbáltunk. Gasztronómiai szempontból számomra a legérdekesebb egyértelműen az a nap volt, amelyet egy (szép) berber szakáccsal töltöttem Fez-ben. Marokkóban a főzés hagyományosan női feladat, mind otthon a családoknál, mind az éttermekben gyakorlatilag kizárólag a nők főznek. Lahcen, a (szép) berber szakács....

Tovább a cikkre >>

Marokkói gasztrobeszámoló I.

(képet egyelőre technikai okok miatt nem tudok feltölteni, amint tudom, pótolom) Nem adtak el a fiúk sem tevéért, sem szőnyegért (200 volt a legmagasabb ajánlat), így élményekkel gazdagon visszatértem a brüsszeli bázisra. Két fontos tanácsom van azok számára, akik Marokkó gasztronómiai oldalát a helyszínen szeretnék felfedezni: 1. Lehetőség szerint ne ramadan hónapja alatt látogassanak az országba, 2. Középszerű, személytelen (és....

Tovább a cikkre >>

Feketekagyló kezdőknek –fűszeres morzsával grillezve

Brüsszelben intenzíven dübörög a kagylószezon. Alig-alig tudok ilyenkor ellenállni a csábításnak, hogy az éttermekben ne állandóan ezt rendeljek. A kagyló a belga nemzeti eledel, és teljes mértékben szezonális dolog. Szabály szerint az „r” betűt tartalmazó hónapokban fogyasztható. Ezt én szentül betartom, az meg ráadásul tényleg egyértelmű, hogy a minősége ilyenkor a legkiemelkedőbb. Hatalmas, húsos, narancssárga példányok bukkannak ilyenkor elő a....

Tovább a cikkre >>
1 5 6 7 8