Harira, muhammarra, hummusz, mezze, sok koriander, zseniális zhoug (jemeni chiliszósz), kuszkusz, harissa és társai – mindez Berényi András séf kivitelezésében és Laki Eszter tervező által megálmodva – én megvettem!
Éppencsak egy napja tart nyitva, még nem is illene róla írnom (egy vadonatúj hely soha nem olyan, amilyen valójában lesz, két-három hónap alatt áll össze a csapat és a “normál” üzemmód), mégis szeretném veletek azonnal megosztani. Évek óta a gasztronómiai közbeszéd tárgya, hogy miért nincs Budapesten egy tisztességes köze-keleti/mediterrán/mezze étterem. Ennek a konyhának és stílusnak a rajongói itt-ott megtalálják/megtaláljuk a vágyott ízeket (hummusz bárok, egy-egy török büfé, Al Amir, Aragvi, Babka, stb.), de a keresett kulináris világhoz leginkább úgy tudunk a legközelebb kerülni, ha az ételeit magunknak otthon megfőzzük (vagy/és néha-néha a világ valamelyik városában feltöltődünk belőle).
A bulinegyed közepén, a Dob utca és Rumbach Sebestyén utca sarkán frissen nyitott Dobrumba igazán hiánypótló szerepet tölt be ebben az eddigi nagy űrben. “Atlasztól Ararátig, Boszporusztól Gibraltárig” – ezt a szlogent hirdeti a Facebook oldala, és ez tökéletesen ki is fejezi a képviselt kulináris koncepciót. Többek között grúz, örmény, török, libanoni, izraeli, tunéziai, marokkói, spanyol ízekkel, fűszerekkel, és ezek tetszőleges keverékével is találkozhatunk az étlapon. Utóbbi este a legszélesebb, ilyenkor lehet igazi terülj-terülj asztalkámat rendelni, sok különböző fogással, délben egy szűkített menüből lehet választani, ez is kiváló (ma pl. harira marokkói leves, báránykolbász, kuszkusz sült zöldségekkel, joghurttal, tojással szerepelt rajta).
Aki régóta követi a receptjeimet és írásaimat, nem éri meglepetésként, hogy hozzám rendkívül közel áll ez a konyha, a blogon is rengeteg ilyen étel szerepel, úgyhogy én ujjongok az örömtől, hogy végre Budapesten is lett egy hely, ahol ezeket megtalálom. Ehhez az ajánlóhoz azonban azonnal hozzá kell tennem azt is, hogy lelkesedésem elsődleges tárgya a Dobrumba séfje, Berényi András. Az ő személye azonnali garancia számomra a minőségre és a tökéletesen, izgalmasan beállított ízekre. (Ő volt az Urban Tiger nyitóséfje, ami akkoriban egészen kiemelkedő volt). Ahol ő megjelenik, ott a helyem, követni fogom, bárhol, bármit is nyisson itthon, és remélem, hogy még sok ilyenre lesz példa. Andrásnak évtizedes nemzetközi tapasztalatának, sokéves ázsiai utazásainak, londoni és egyéb munkáinak köszönhetően a kisujjában van a fűszerezés művészete, és engem elsősorban ezzel vesz le a lábamról. Ugyanis a Dobrumba konyhájának is az a legnagyobb kihívása, hogy a jóízléssel és világlátottsággal összeállított étlapon szereplő egyes ételeknél mennyire találják el az arányokat – a citromot, chilit, római köményt, koriandert, joghurtot, stb. és mennyire bevállalósak, bátrak az ízek – a mai élményem alapján ez több mint rendben van. Szintén a Dobrumba lelke és motorja az eddig elsősorban tervezőként ismert Laki Eszter, akinek a nevéhez nem csak számos étterem design-ja (pl. Chez Dodo, Sao), hanem a Menü szakácskönyvek, vagy a gyönyörű indiai szakácskönyv is kapcsolódnak (nem mellesleg, neki köszönhetem a saját szép, új logómat is). Eszter sokat utazott ezekben az országokban, az ottani tapasztalatai, élményei, hangulatok és ételek jelentik a Dobrumba gasztronómiai koncepciójának alapjait. Az ő ízlését dicséri a hely sallangmentes hangulata és design-ja is, aminek köszönhetően nem tudtam eldönteni, hogy Berlinben, vagy Tel Aviv-ban érzem magam, de bárhol lehetne.
Amit a legjobban imádtam itt:
• Hogy Berényi András a konyhafőnök
• Magát a kulináris koncepciót
• Az ételek változatosságát, a sokféle konyha megjelenését
• Az ízek és fűszerek harmóniáját
• A sok zöldséget (vannak húsok is, de vegák, ill. vegánok számára maga a paradicsom)
• A kiegészítőket, amiket házilag készítenek (zhoug chiliszósz, harissa, stb.)
• Hogy nem spórolnak a zöldfűszerekkel (koriander, menta, stb.)
• A tálalást (gyönyörű nagy fémtálcák, tálak, sok kicsi tányér)
• A szőnyegeket
• A hely hangulatát, ami leginkább Berlinbe repített (egy kis jereváni kulisszával)
Sok sikert kívánok a Dobrumbának, nagyon örülök nekik!
https://www.facebook.com/dobrumba/
Miért van, hogy mindenki odavan mindenféle mediterrán konyháért, de a görög konyhát szinte meg sem említi senki? Ebben a felsorolásban is van minden, de görög nincs. Pedig nem rosszabb v. jobb a többinél.
Szilvia, kedves, ízlés dolga, hogy ki milyen konyhát szeret. Mindazonáltal vannak a „nagy számok törvénye alapján” kialakult, általánosan elfogadott értékelések is. Az egyébként sok finom étket nyújtó görög konyha rafináltságát/ízvilágát tekintve egészében objektíve elmarad a közel-keleti/észak-afrikai (Maghreb) konyhaművészettől, eredetiségét illetően pedig még inkább. A görög salátán kívül nehezemre esik „igazi”, eredetileg is görög specialitást megneveznem.
Jó írás, bár a vesszőhasználatra érdemes lenne kicsit jobban odafigyelni.