Az Al Matarelben megállt az idő. A Milánó egyik felkapott üzleti negyedének mellékutcájában található vendéglőt – trattoriát - 1962-ben alapította Marco és Elide Moretti. A belakott tér, a falon lógó családi fotók (ma már az unokák kerültek a legfeltűnőbb helyekre), a patinás tárgyak, a szervízben tevékenykedő, rutinos, elsőre morgónak tűnő, de a törzsvendégekkel szemmel láthatóan bensőséges viszonyt ápoló főpincér és....
Tovább a cikkre >>
Egy éhes Jókuti család = egy hatalmas adag házi lasagne! Amiből ahány vidék, ahány család, nyilván annyiféle recept, én most itt azt osztom meg veletek, ami nekem leginkább bevált. A tölteléket, fűszerezést nyugodtan lehet variálni ez amolyan alaprecept. A lasagnának szerintem két titka van: az egyik, hogy a szószt előző este kell elkészíteni, így két fázisra bontva nem olyan őrült....
Tovább a cikkre >>
Apró, méretes, éppen csak a földből kiszedett babarépák, harsogóan zöld salátalevelek, a lehető legfrissebb spenót, fodros- és feketekel, zsenge, piros-fehér franciaretek, a legédesebb újhagymák, koriander, mizuna, apró céklák – megérkeztek a tavasz első, primőr hírnökei a piacra. Ezekkel az első zöldekkel nincs is más feladata az embernek, mint hogy békén hagyja őket, és vagy nyersen, frissen, salátaként, vagy minimálisan hőkezelve....
Tovább a cikkre >>
A piacok lassan beindulnak, mindjárt itt a spárga- és az eperszezon, de addig is van már mibe kapaszkodni: friss, zsenge spenót, újhagyma, medvehagyma, mángold, sokféle saláta zöldellik a standokon, a zöld hullám néha megtörik egy-egy csokor piros retekkel. Itt a helye megjegyezni, hogy a sok zöld szárat, levelet (például a reteklevelet és az újhagyma szárát) nem tanácsos kidobni, nem csak....
Tovább a cikkre >>
Itt az ideje, hogy a hagyma mellékszereplőből főszereplővé váljon! Másodhegedűsként se becsüljük alá, hiszen nélküle számos étel készítése el sem tud kezdődni, ízt, állagot, sűrűséget ad a szaftoknak is. A hagymák sokszínű családja Ázsiában őshonos, és már ókori egyiptomi feliratokon, rajzokon is gyakran előforduló motívum. Az ókori görögök és rómaiak elsősorban nyersen fogyasztották, Apicius írásaiban szinte kizárólag alárendelt, kiegészítő szerepben....
Tovább a cikkre >>
Nagyon szeretem az őszi, téli zöldeket, csodás zöld levelek teremnek ilyenkor, a piacokon nagy a választék a frissen kibújt salátalevelekből, fodros kelből, kelkáposztából és mángoldból. Utóbbi a termelői piacokon nagyon gyakori, leglátványosabb fajtája a különböző színű szárakban pompázó szivárványmándgold, ebből készült az itt ajánlott étel is. Ami ideális esetben simán lehetne egy hétköznapi, gyors vacsora, hiszen kb. bruttó 30 perc....
Tovább a cikkre >>
Frissen, közvetlenül a sütőből, langyosan tálalva az egyik legfinomabb és leghatásosabb vendégváró falatka a francia gougéres, vagyis égetett tésztából készítetett, sós, sajtos fánk. Ugyanabból a tésztából készül, mint a profiterol, a képviselőfánk, vagy az eklerfánk. Az első néhány bizonytalanság után kiválóan rá lehet érezni a trükkjeire, és garantáltan az egész ünnepi időszakban visszatérő vendég lesz. Kívül vékony, roppanós, belül krémes,....
Tovább a cikkre >>
Fogadjátok szeretettel az egyik legnagyszerűbb vendégváró péksüteményt. Elviszi a show-t minden más elől! Különlegessé egyrészt a formája teszi: a sülés során a kelt tésztából készülő bucik összenőnek, viszont szépen szét lehet őket szedni. A nemzetközi gasztronómia “pull apart bread”, vagyis szétszakítós kenyér néven ismeri, ez rögtön ki is fejezi, hogy mit tud. A tartalma sem piskóta, a parmezántól és a....
Tovább a cikkre >>
Fotó/styling: Milutinovits Panka A Nők Lapja Konyhában már évek óta megtaláljátok a receptjeimet, de a májusi számba készített anyag különösen közel állt a szívemhez. Kajári Zsófi főszerkesztő arra kért, hogy gyerekkori, családi recepteket újítsak meg egy kicsit -ezekből találtok hetet a mostani számban. Imádtam főzni ezeket az ételeket, picit játszani a receptekkel, arányokkal. Visszarepítettek egy kicsit a két nagymamám konyhájába,....
Tovább a cikkre >>
Fotó&styling: Milutinovits Panka /hello.garlic Fűszeres Eszter túróba keverve szereti legjobban, szerintem krumplipürébe keverve, folyós közepű buggyantott-, vagy lágytojással verhetetlen. A medvehagymáról szerencsére annyi információ található mindenütt, hogy az is talál, aki nem is keres. Ettől függetlenül nem értem, miért cikizik le – “zöldségek macaronja” ?? (hé, Világevő, milyen marhaság ez!:) – néhány éve kevésébé volt ismert, most meg mindenütt lehet....
Tovább a cikkre >>
Kiváló minőségű somogyi kifliburgonyát találtam az Aldi-ban, rengeteg különböző burgonyasalátát készítettem vele decemberben, januárban (a bécsi krumplisaláta a kedvencem, ennek az öntetét húsleves, fehérborecet és olívaolaj képezi). Ezúttal azonban visszatettem a sütőbe, és héjastul megsütöttem. A sült krumpli puha, forró húsát levesben használtam fel, amely így nagyon intenvíz, sokkal inkább, mint főzve. Ezt a koncentrált sült krumpli ízt támasztja alá....
Tovább a cikkre >>
Ezt a kelbimbó salátát még 2008-ban, egy New York-i étterem, a Momofuku ihlette. Ez a kelbimbó az étterem egyik emblematikus fogása, egyben szerintem az egyik legjobb is. Ott klasszikus fúziós étel: a sült kelbimbót vietnami jellegű, halszószos öntettel forgatják össze. Az étteremben a kelbimbót olajban sütik ki, amitől ropogósabb, de házilag kényelmesebb sütőben sütni. Ott puffasztott rizst szórnak a tetejére, ami kifejezetten....
Tovább a cikkre >>
Miklós Misi péknél jártunk. Misi a Marmorstein pékség alapítója és tulajdonosa, a vállalkozást alig egy éve indították a barátnőjével. Évekkel ezelőtt egészen más céllal (filmezni, fotózni) költözött Londonba, itt szeretett bele a kézműves kenyerek világába. (Itt olvasható róla egy kiváló portré) A sok éves álmodozást (majd felkészülést, képzést, kemény munkát) követően, tavaly elindította apró kézműves kenyérsütödéjét, ahol bármiféle adalékanyagok hozzáadása....
Tovább a cikkre >>
Teljes mértékben érthetetlen, hogy az abruzzói, azon belül is a teramo-i konyháról miért esik olyan kevés szó. La cucina teramana! Mindig csak Toszkána, meg Nápoly, Szicília. Pedig az olasz regionális gasztronómia egyik legizgalmasabb, legváltozatosabb vidékéről beszélünk. A Közép-Olaszországban fekvő tartomány kulináris öröksége rendkívül gazdag és színes. A vidéket körülvevő hegyeknek köszönhető viszonylagos elszigeteltség jellemezte, talán ennek is köszönhető, hogy igen....
Tovább a cikkre >>
Ha időmilliomos lennék, azonnal indulnék Tengelicre. A Szekszárdtól 25 kilométerre fekvő település érdekes történelmi múlttal bír: a környéken elterülő homokos pusztákat hadi szállításaiknak ellenértékeként Gindly Orbán Fülöp és Gindly Balázs Ferdinánd győri tőzsérek kapták meg Lipót császártól, a területen több családi birtok és kastély is épült, többségük ma ilyen-olyan formában üzemel. Leginkább azonban mégis gasztronómiai motivációval indulnék: azért kerekednék fel,....
Tovább a cikkre >>
