A lecsószezon utolsó napjaiban még véletlenül sem szeretnék belemenni gasztrotörténeti eszmefuttatásokba, sem konyhatechnológiai vitákba – az elmúlt, nyári hónapokban úgyis mindenki kifőzte és kidiskurálta magát lecsóügyileg. A paprika, vs. paradicsom arányairól, a szeletelési formákról és irányokról, vagy éppen a pirospaprika szükségességéről szóló tanácskozásokat majd jövőre lehet folytatni, addig viszont jöjjön még egy utolsó recept, ami talán minden oldalnak kedves lesz.....
Tovább a cikkre >>
A kimcsi, azaz koreai, csípős, savanyított káposzta készítése ugyan igényel némi tapasztalatot, extra beszerzést és utánajárást, de aki kedvet kap hozzá, megfelelő instrukciók alapján viszonylag könnyen el tudja készíteni házilag, nagyon is érdemes! Aki egyel kevésbé lelkes, kiváló, autentikus kimcsit tud venni a számos koreai bolt bármelyikében, aki pedig még ennél is óvatosabb, az egy-egy receptet kezdésnek nyugodtan próbáljon ki....
Tovább a cikkre >>
Az önkéntes karanténom kilencedik napján érkezett el az a pillanat, amikor ellenállhatatlan gusztust éreztem valamilyen karakteres, keleti – sós-édes-csípős –ízre. Az első napokban kifejezetten egyszerű, házias, hétköznapi fogásokra vágytam – húsleves, tojásos nokedli, bableves, sok saláta – a második héten viszont elkezdtek hiányozni azok az ízek, amiket „békeidőkben” a hétköznapok során gyakran eszem és főzök is. Habár a kamrám felszereltsége....
Tovább a cikkre >>
A haltejjel leggyakrabban a (karácsonyi) halászlében találkozik a többségünk, pedig a séfek és ínyencek között nagy kultusza van. Állaga leginkább a velőhöz, vagy a borjúbrízhez hasonlít, konyhai felhasználása is ezekhez hasonlóan történhet. A krémes kontraszthoz jól áll a ropogós bunda, de egy barnavajas pirítás is remekül illik a telt, édeskés ízéhez. Bundázva találkozhatunk vele például Bíró Lajosnál, aki egy extrémebb....
Tovább a cikkre >>
Gyakran kérdezitek, hogy hogyan születik meg egy-egy recept, hogyan találok ki egy ételt. Sokezer recepttel a hátam mögött magabiztosan tudom állítani, hogy a legkézenfekvőbb és legfontosabb gondolatvezetőm szinte mindig a szezon és a piac. Főleg ilyenkor tavasszal, hétről hétre jelennek meg az évszak új zöldségei, gyümölcsei, ilyenkor pedig fel sem merül, hogy ne ezekből dolgozzak. Szombat reggel megveszem a zöldségeket,....
Tovább a cikkre >>
Fotó: Gyugyi Péter A kapor az egyik legmegosztóbb fűszernövényünk, rengetegen táplálnak ellenérzéseket vele szemben. Magam részéről ezzel a legkevésbé sem vagyok így, én bírom, imádom, bármilyen formájában. A júliusi Nők Lapja Konyhába kapros recepteket fotóztunk. Jól sikerültek, én azonban annak örültem legjobban, hogy a főszerkesztő kisasszonynak -aki már a munka elején beharangozta, hogy utálja a kaprot – sikerült olyan kapros....
Tovább a cikkre >>
Már megint egy sült zöldség! Kevés olyan zöldséget tudok megnevezni, amely sütve ne lenne sokkal finomabb és intenzívebb ízű, mint főzött állapotában, a téli zöldségekre ez legalábbis egészen biztosan igaz. (azt hiszem, nincs sok olyan, amit ne próbáltam még volna ki így, még várat magára pl. a brokkoli, amely itt Lila Füge változatában pl. remekül néz ki). A káposzta édesre....
Tovább a cikkre >>
Nyitása óta szinte minden héten ebédeltem a Stand bisztróban. A nemrég nyílt hely mellett legalább két olyan ütős érv szólt, ami miatt már nagyon vártam: egyrészt a jó, számomra praktikus belvárosi elhelyezkedése (Sas utca, a József Attila utcai végén), másrészt Segal Viktor, aki a nevét és szaktudását adta a nyitáshoz, és ezzel bizonyos garanciát a minőségi színvonalra. A bisztró még....
Tovább a cikkre >>
Bevallom, kicsit sajnáltam, hogy a főzős magazinokról szóló némileg talán provokatív véleményem először egy olyan rovatba került, amelyben nem volt lehetőség arra, hogy közvetlenül a cikk után lehessen publikusan hozzászólni (azóta átkerült ide, és már lehet). Így folyamatosan özönlöttek az e-mailemre az üzenetek, kulturáltak, értelmesek és kevésbé elegánsak, kaptám ám hideget-meleget, számítottam rá, belefér. (Azon mondjuk csodálkoztam, hogy némelyek úgy....
Tovább a cikkre >>
Milyen furcsa utakon keringenek az ételek! Némelyekről az ember elsőre azt hinné, hogy sima európai fogások, miközben nagy egzotikus múltjuk van, másokra pedig azonnal újvilági klasszikusokként asszociálunk, aztán kiderül, hogy csak az öreg kontinens exportált fogásai. A coleslaw, vagyis amerikai káposztasaláta például egyike az utóbbiaknak. Az 50-es években elterjedt, ma már inkább nosztalgikusnak mondható, bár továbbra is népszerű amerikai étteremben,....
Tovább a cikkre >>
){kind=link}