Eltévedünk, sikátorokon keresztül jutunk le a Kék Mecset mögötti célzott étterembe (a Balikci Sabahattin-ban kiválóak a halak!). Tizenöt perc várakozási időt ígérnek, helyette végül vagy egy óra lesz. Nem bánjuk, a hangulat remek, a vacsora kárpótol. Szezonja van a vérengző makrahalnak (Pomatomus saltatrix), amely egyáltalán nem olyan riasztó, mint a neve, grillezve ellenben az egyik legfinomabb ízű hal, nem véletlenül....
Tovább a cikkre >>
Vaníliás joghurthab
Fel-felbukkannak különböző trendek és őrületek, némelyikkel szívesen sodródom, másokért kevésbé lelkesedem, főleg abban az esetben, ha túlzottan és pusztán öncélúan jelennek meg. A habok. A csúcsgasztronómia avantgard ága (amit legtöbbször helytelenül „molekulárisnak” neveznek) gyakran él velük, főleg sok különböző komponensből álló összeállítások részeként. Bizonyos esetekben értem és értékelem: akkor, ha valóban betöltenek valamilyen szerepet, és/vagy olyan plusz ízt adnak hozzá....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Ravigote mártás
Az a gyanúm, hogy a belsőségekkel szemben leggyakrabban valójában inkább csak esztétikai problémák merülnek fel. Pedig fenséges fogásokat lehet belőlük készíteni, ráadásul nagy részük könnyen és olcsón beszerezhető. A belsőségek a nemzetközi gasztronómiában igencsak felkapottak, mondhatni menők, éttermek specializálódnak rájuk, a New York-i Momofukutól a londoni St. John-ig. Franciaországban viszont egyáltalán nem a divat, sokkal inkább a hagyomány és a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Török fűszeres marharagu padlizsánpürével
Doña Maria Eugenia Ignacia Augustina Palafox de Guzmán Portocarrero y Kirkpatrick. III. Napóleon felesége, rövidebben Eugénia császárnő. Az uralkodó gyakran számított véleményére fontos ügyekben, de korabeli divatdiktátorként is figyelemreméltó, az ő nevéhez kapcsolódik pl. az abroncsos szoknya. Arról nem szól a fáma, hogy 1869-as isztambuli látogatásán mekkora szoknyát viselt, a háremlegenda szerint azonban neki szolgálták fel a Hünkar Begendi nevű....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kulisszatitkok I. – A tények
A könyv kapcsán ígértem részleteket, ezennel pótolom az elmaradást. Az elmúlt években több alkalommal felmerült a szakácskönyv gondolata, megkeresések is akadtak, majdnem megállapodás is született, aztán végül csak másképp lett az élet. Kezdetekben még egészen más megközelítésben állítottam volna össze, később valahogy meginogtam, hogy az talán mégsem az igazi, pihentettem. Végül egy merőben más struktúra született, amivel végtelenül boldog vagyok,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Flamand zöldséges krumplipüré (stoemp)
Az utóbbi évek egyik legkedveltebb étterme gyorsan belopta magát a brüsszeliek szívébe. Viva m’Boma – áll a flamand Katia Ruebens és fia, Brice által vitt családi étterem tábláján. Az egykori halpiacnak otthont adó negyedben található vendéglő az első új hullámosok között volt, amely egyszerű házi koszttal állt elő. Neve brüsszeli dialektusban azt jelenti: „Éljen a nagymama”. Az elnevezés remekül szimbolizálja....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Grillezett szőlő
Feketepontot kaptam lustaságra, pedig nem is lusta vagyok, hanem csak elsodródott, és tartok tőle, hogy ez még néhány hétig nemigen fog változni. Kárpótlásképpen hozok egy olyan receptet, amiről pontosan tudom, hogy nagyon sokan ki fogják próbálni, és nagy tetszést fog aratni. Egy éve tartogattam bejelölve, és valahogy soha nem került rá sor –valószínűleg nem azért, mert ennyi ideig nem találtam....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Római kömény
„Mi az a fűszer, amit a magyarok nem szeretnek, és itt mindenben van?” – kérdezi barátnőm sms-ben marokkói utazásuk alatt, Fez, vagy talán Marrakes valamelyik étterméből. „Római kömény” –vágom rá postafordultával, másodpercnyi gondolkozás nélkül. A magyar konyha nemigen használja, valóban sokan idegenkednek erős, jellegzetes ízétől. Bár külsőre hasonlít rá, nem azonos a köménymaggal, nem is helyettesíthető vele. Az arab, török,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Minden a maga idejében
A látvány, amely hetekig fogadott a nappalimban 2005. szeptember 2.: az első bejegyzés a Chili&Vanílián, Brüsszelből. Utólag visszaolvasva, nagyon viccesnek találom, és persze sok tekintetben elavult. Mennyi minden változott azóta, te jó ég. 2006. szeptember 2.: Egy éves a blog, akkor még van róla filozofálgatás. Még mindig Brüsszelből. 2007. szeptember 2. Két éves a blog, már nincs filozofálgatás. Van helyette....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Ódor Dezső és Edina zseniális juhsajtja
Fotón: Ódor Dezső, Bognár Edina és fiaik Próbálok mindenféle tudakozókban telefonszámot kideríteni, mégiscsak elegánsabb lenne, ha előre bejelentkeznék… Nem járok azonban sikerrel, így veszem a bátorságot, és egyszerűen becsengetek a kapolcsi Kossuth utcai ház kapuján. (Elkaptam, amikor a piacon Dezső éppen valakinek bemondta a címet. „ pont a templommal szemben vagyunk..”) Aki járt már a Káptalantóti Liliomkert piacon (külön írást....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Közlemények
1.) Czifray verseny Szeretnénk emlékeztetni a résztvevőket, hogy a kurzus következő fordulójára a pályázatok leadási határideje augusztus 31. A témák: 1. Leves a 21. század polgári gasztronómiájában 2. Sós derelye mártással vagy levessel a részletek itt. A pályázatokat –mint mindig – az info@buvosszakacs.hu címre kérjük küldeni. (a főzés időpontja szeptember 6., ennek részleteiről a későbbiek során lesz pontos információ. 2.)....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kacsa laarb
Váncsa könyvéből a salátafejezet bevezetője az egyik kedvenc passzusom. Azon belül is a követlező mondat „Ugyan a meleg, fokhagymás burgonyasaláta sertéshússal kifejezés nem kellő pontossággal írja le a brassóit, de azért leírja” . Körülbelül hasonló leírás fejezné ki leginkább az alábbi “hússalátát”, amely a thai konyha egyik jellegzetes fogása. Thaiföldön nem kóstoltam, mivel nem voltam, a világ különböző részein látogatott....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Erdőbénye – jöttünk, láttunk, szerettünk!
felső fotó: készül Péter Anna isteni grillezett báránya (a felszálló füst mögött egy Lila Füge) alsó fotó: Eszter küzd a bobájkával (nagyon finom volt ez is, bár nekem volt szerencsém az igazi, Eszter által készített változatot kóstolni) 13.00 – az időpont, amikor először hangzott el a mondat, hogy az egész napra szánt kukoricapüré elfogyott 10 –az óránként elhangzó hitetlenkedések száma,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Friss kukoricapüré erdei gombával
Szombaton Erdőbényei Pincefesztivál, már alig várom. Fűszeres Eszter szépen összeszervezett bennünket, az eredmény pedig nemcsak klassz társaság, hanem egy nagyon ígéretes ételsor is. A próbafőzésen mindent végigkóstoltam, arról tudok beszámolni, hogy a gasztrobloggerek ételei egytől egyik fantasztikusak lesznek. Gombócos leves, csúcsszuper őzpörkölt, grillezett bárány mazsolachutney-val, mákos bobájka. „A szőlőiről híres Erdőbénye, Tokaj-Hegyalja és Zemplén környéke a borászaton kívül számos más....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Mexikói csípős-savanyú leves ropogós tortillával
Epazote, chicharrón, queso fresco –ezek szerepelnének a hozzávalók listáján, ha igazán autentikus változatban utaznánk. Nézzük sorrendben: az „epazote” mirhafű, enyhén citrusos, kesernyés-ánizsos fűszerlevél, a mexikói konyha egyik fontos kelléke. Chicharrón néven a ropogósra kisütött malacbőr fut, a queso fresco meg egyike a számos különböző fajtájú puhább, vagy keményebb mexikói sajtnak. Helyben mindhárom kerülne a tortilla levesbe. Utóbbi eredetét tekintve abban....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
