A tengeri herkentyűk és húsfélék kombinálása az első gondolat ellenére egyáltalán nem bizarr találmány. Számos, tengerrel rendelkező országban rendkívül nagy hagyománya van –kifejezetten sok népies, rusztikus ételben jelenik meg – eredetileg nyilván elsősorban az adottságok, ill. kényszer szülték: egyszerűen a rendelkezésre álló alapanyagokból kellett minél változatosabb fogásokat kitalálni. A legnyilvánvalóbb, amely talán mindenkinek elsőre eszébe jutna, a spanyolok paella-ja (bár,....
Tovább a cikkre >>
Kategória: előétel
Töltött, sült lilahagyma, fetakrémmel
Hát nem zseniális látvány, amikor az ember levág egy szeletet egy friss lilahagymából, és felbukkan a fényes, leves, ropogós, csípős-édes, karakteres illatú belseje? Azon túl, hogy az egyik legdekoratívabb zöldség, szerencsére kiváló ízű is. Mivel a nagy lelkesedésem odáig fajult, hogy kicsit túlvásároltam magam belőle, mostanában elég sok fogásba került. Az is kiderült, hogy mint minden zöldségből, ebből is természetesen....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kissé tavaszias csirkemáj „escabeche” öntettel
Talán kicsit korai még tavaszias jellegű ételekben gondolkozni, de nem tehetek róla, ez a kombináció elkapott. De az is lehet, hogy egyszerűen csak a nosztalgia az oka, és barcelonai emlékek kísértenek, amint a Villa Olímpica-ban, tengerparton ücsörögve valamelyik bódénál escabeche szardíniát eszünk. Az escabeche a mediterrán (elsősorban a spanyol) és a latin-amerikai konyha jellegzetes módszere, és nem más, mint egy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Édes-savanyú sült cékla caponata
Már megint sült cékla. Ezt a receptet is Paul Gayler, pure vegetarian című könyvéből vadásztam, amelyből több mindent kipróbáltam már, pl. a kínai gőzölt gombócot. A könyv továbbra is rendkívül meggyőző, ezt az ételt már négy alkalommal készítettem, ez alatt kicsit a saját ízlésemhez igazítottam a hozzávalókat és az arányokat. Eddig mindenki, aki kóstolta, sűrű bólogatásokkal és cuppantásokkal tanúsított ráutaló....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Füstölt marhanyelv, sült cékla salátával
A belsőségekkel szemben leggyakrabban esztétikai problémák merülnek fel. Amíg a legtöbb zöldség és gyümölcs szép (eltekintve a kivételektől), és gusztán néz ki már önmagában is, addig ezekről az alapanyagokról ez a legkevésbé sem mondható el. Hirtelenjében nemigen jut eszembe olyan belsőség, ami kifejezetten jól nézne ki (talán a libamáj, az is inkább feldolgozva). Mindez persze azonban csak a nyávogás, és....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Lassú tűzön párolt édeskömény császárszalonnával, citromhéjjal
– Mondd, akkor melyik is az az édeskömény? – kérdezi kétségbeesetten kezdő, de kísérletező kedvű főző barátom (zöldségespult előtt ácsorog bizonytalanul, fülén telefon). – Olyan nagyobb, kerek, fehér gumó, antennáin élénk zöld kapor. – Megtaláltam! Az a sokágú szputnyik, tetején bonszai? – Az az. Az édeskömény (másik nevén ánizskapor, olaszul: finocchio) a zöldségek azon népes csoportjába tartozik, amelyet sokan azonnal....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Vörös káposztás rétes, körtével, borókabogyóval
Bevallom, kicsit sajnáltam, hogy a főzős magazinokról szóló némileg talán provokatív véleményem először egy olyan rovatba került, amelyben nem volt lehetőség arra, hogy közvetlenül a cikk után lehessen publikusan hozzászólni (azóta átkerült ide, és már lehet). Így folyamatosan özönlöttek az e-mailemre az üzenetek, kulturáltak, értelmesek és kevésbé elegánsak, kaptám ám hideget-meleget, számítottam rá, belefér. (Azon mondjuk csodálkoztam, hogy némelyek úgy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült cékla
Amikor sült cékla készül a háznál, mindig sokkal, de sokkal több gumót pakolok a tepsire, mint amennyire az adott ételhez szükség lesz. Ennek több oka van: 1. Pontosan tudom, hogy amikor megsül, akkor egy-kettő azon nyomban úgy ahogy van, joghurtba mártogatva, elfogy. 2. Megsütve, alufóliában pár napig simán eláll a hűtőben, és (szerintem) megunhatatlan. Kedvtől függően lehet még belőle saláta,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Parmezános-kukoricás sült puding
Mai napig családi legendák, és találós kérdések tárgya, hogy vajon hogy a csudába létezik, hogy míg az egyik- a vidéki- Nagymama, végeláthatatlan órákon át főzte a hatalmas lábasban (a nyári konyhában) a csöves kukoricát, addig a másik –a pesti- úgy tanította, hogy mindössze forrástól számítva tíz perc, és már kész is (természetesen hajával együtt főzzük, csillagom). A módszer tekintetében persze....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Szárított paradicsom
Elkészült az idei első adag szárított paradicsomom. Jobban mondva, ez az első adag félig szárított lett, ugyanis 1. nekem így ízlik a legjobban, 2. kifejezetten a hétre készült felhasználásra (egyébként sem vagyok jó semmilyen tartósításban, mert soha nem tart, hanem elfogy.). Többféle módszerről és sütőhőmérsékletről lehet olvasni, részemről továbbra is azt vallom, hogy mindenkinek a saját sütőjében kell kitapasztalnia, hogy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Vietnámi nyári tekercs
Mindenkinek megvannak a repertoárjában azok az ételek, amelyek hullámokban törnek ránk. Néha hónapokig rájuk sem gondolunk, teljes feledésbe merülnek, aztán valamitől újra eszünkbe jutnak –akár az időjárás miatt, akár egy olvasott cikk, recept, vagy emlék miatt – és egy héten hirtelen ötször készítjük. A vietnámi nyári tekercs nekem ilyen. Még a tavalyi képeket is megtaláltam, amelyek tanúsítják, hogy kb. ilyenkor....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kínai pirított, töltött, húsos táska (potstickers)
New York, Chinatown. Araszolva próbáljuk magunkat átküzdeni a vasárnap délelőtti zajos forgatagon. Csak tudatos odafigyelés árán tűnik fel, mikor kerülünk át az egybeolvadó olasz negyedből a kínaiakhoz. A hangzavar és nyüzsgés mindkét oldalon nagyjából egyforma, egyedül a feliratok és az élelmiszerboltok kirakatai árulkodnak arról, merre járunk. A Canal Streeten átkelve, fura, idegen illatok, friss halakat, rákféléket, egzotikus gyümölcsöket kínáló üzletek,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Citromverbéna, cukkinivirág
Ismét szedd magad földeken jártam, hogy feltöltsem némileg a zöldség készleteimet. Ezúttal többek között zöldborsóval, elképesztő minőségű, zsenge céklával, krumplival, hagymával, kerekrépával (mert a múltkor annyira megtetszett, hogy szeretnék vele kísérletezni), padlizsánnal és zöldfűszerekkel tankoltam fel. Két különlegesebb szerzeményre is szert tettem: A zöldfűszerek között először találkoztam a számomra eddig ismeretlen citromverbénával (Aloysia triphylla, en:Lemon verbena, fr: verveine citronelle, de:....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült paprikába töltött tonhalsaláta
A pesti halárusok és mélyhűtőpultok lehangoló látványa előtt toporogva néha behunyom a szemem, és arról álmodozom, hogy a Nagycsarnok egy része hirtelen hangos, zsúfolt halpiaccá változik. Hajnalban nagydarab férfiak szeletelik a frissen érkezett fogást, feleségük élő rákokat, kagylókat pucol, és tippeket ad, hogy a legfinomabbak. Az étlapokat ellepik a herkentyűk, teraszainkon fokhagymával és friss fűszerekkel grillezett hal illata terjeng. Persze....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Hummusz
Bizonyos évszakokban igazán irigylem más népek étkezési szokásait. A hőmérséklet növekedésével párhuzamosan terelődik a figyelmem a mediterrán és a közel-keleti, ill. észak-afrikai kulináris világ felé. Ilyenkor nem a fűszeres, aromás ragukra, tagine-okra vagy ragacsos, mézes édességeikre fáj a fogam, hanem inkább a sok változatos, zöldséges előételre, amiket terülj-terülj-asztalkám-szerűen tálalnak fel. Már a kis tálakon kínált olajbogyók, sajtok, sült padlizsánok, paprikák....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
