Idén nyáron már szinte minden piacon kaphatóak voltak a különböző színekben pompázó, különleges külsejű és nagyszerű ízű paradicsomfélék. A sárga, hosszúkás, kis lila és fekete koktél, piros-zöld cirmos, aztán tűzpiros ökörszív, vagy a nagy kerek narancssárga, ami enyhén mandarinos-citrusos ízjegyeket hordoz, és olyan gyümölcsös, hogy az ember önkéntelenül sárgabarackra, vagy datolyaszilvára asszociál. Ezeket a paradicsomokat leginkább nyersen érdemes fogyasztani –pár csepp olívaolajon és nagyszemű sóvirágon kívül nem is igen kell semmivel túlbonyolítani. Eltenni alkalmasabbak a hagyományosabb fajták, amelyek húsosabbak és kevesebb a magjuk és a víztartalmuk. Ha hámozott, magozott paradicsomot igényel a recept, a levét és magját nehogy kidobjátok, lecsepegtetve csodásan intenzív salátaöntet, vagy paradicsomvíz leves lehet belőle (Séfjeink is ezzel a titkos összetevővel szoktak brillírozni, például bodzával, vagy málnával keverve). Minden esetre, amíg dübörög a szezon vége, vegyetek és tegyetek el sokat, akár hagyományos módon, akár kicsit izgalmasabban.
Az alábbi zöldparadicsom csatni világbajnok, fantasztikus pl. kecskesajt mellé. Segal Viktor első könyvét (2010) a mai napig imádom, nemcsak azért, mert dolgoztam benne, és nagyszerűek benne a receptek, hanem azért is, mert a receptfejlesztések során gyakorlatilag az összes ételt végig tudtam kóstolni. Ezt a chutney-t is nagyon szerettem. Az már csak hab a tortán, hogy ehhez a recepthez nem szükséges hámozni, magozni a paradicsomot, így elég minimális munkával születik igencsak ütős végeredmény,
Fűszeres zöldparadicsom chutney (Segal Viktor receptje nyomán)
Felkockázunk 1 kg zöldparadicsomot – nem szükséges hámozni, magozni). Egy lábasban felforralunk 2 dl vizet és 20 dkg cukrot, hozzáadunk egy csillagánizst, néhány szem szegfűborsot és szegfűszeget, és két citrom levét. A szirupot felére beforraljuk, ekkor beletesszük a feldarabolt paradicsomot. Egy – másfél órán át takarékon főzzük, amíg a leve elfő, és lekvár-szerűen besűrűsödik. Egy 4 dl-es, vagy több kis üvegbe töltjük. Hűtőben kb. egy hétig áll el, markáns sajtokkal, vagy kecskesajtkrémmel a legfinomabb.
(Visited 14 939 times, 53 visits today)
Télire eltenni nem lehet? Érdemes lenne…
Szerintem bármit el lehet tenni télire: forrón csírátlanított üvegekbe, hasonlóan sterilizált kupakot rá, én csak hagyom dunszt nélkül (!) kihûlni, eddig még minden elállt egy télen át.
A tisztaságra nagyon ügyelek, minden eszközt, amit használok -befôttesüvegek, merôkanál, kanál- forralt vízzel sterilizálok, tiszta konyharuhára teszek.
Ui: Sôt, több télen át.. Tervezetlenül néhány üveg birsalmalekvárom -talán ha egy kiló gyümölcshöz 1-2 evôkanálnyi cukrot adtam, én így imádom- ragadt 2-3 évre kényszerfogságba. Felbontáskor semmi baja nem volt. Akkor se dunsztoltam, viszont a tisztaság.. tapasztalatom szerint ez az egyik lényeg. A másik: a cucc forrón kerüljön az üvegekbe. (Van még egy: ha bénán töltöm az üveget, s a száját összekenem, azt tiszta papírtörlôvel eltávolítom. Szárazra.
🤔 kb 30 eves ! sziklvá keményedett lekvart vajon hogy lehet fogyaszthatóvá tenni, ha még az üvegből se lehet törés és szilank nélkül kibányászni. Leönteni rummal stb. lekötni es reménykedni???🙄
Nekem szilvalekvárom van ilyen. Ráöntöttem egy kis forró vizet, és napokig vártam, hogy felpuhuljon a felső réteg. Ezt le lehet kanalazni, és megint önteni rá forrásban lévő vizet. Beletelik több napba, de végül mind felpuhult. Sokat veszített az ízéből az évek során, de öntöttem bele rumot, és lehet tenni bele mézet, az ízesebb, minta cukor.
Én a szilvalekvárral jártam így. Forrásban lévő vizet öntöttem rá. Így állt napokig. Amikor arra jártam, megkevergettem villával a tetejét, amennyire lehetett. Megint rá egy kis forrásban lévő víz, kevergetés. Amikor kb az egész felázott puhára, akkor botmixerrel átdolgoztam. Ellenőriztem, elég puha-e. Ha kell, még teszek bele forró vizet. A lényeg, hogy hasonlítson az állaga arra, amit eltettünk. Rumot (és cukrot) ajánlatos tenni bele, mert sokat veszít az évek alatt az ízéből.