Az ember lánya gyanútlanul megérkezik Moszkvába, különösebb elképzelések nélkül, vagy éppen képzeletbeli elvárásokkal. Mindenki riogat, hogy a város hatalmas, szürke és személytelen. Ehhez képest kiderül, hogy Moszkva az egyik legizgalmasabb, legérdekesebb úticél, amely a többséget jó értelemben véve sokkolja és lenyűgözi. Mindenütt makulátlan tisztaság, kissé túlzóan giccses, de rendkívül látványos pompa, fények és csillogás, impozáns épületek, széles, szédületes sugárutak. Nonstop....
Tovább a cikkre >>
Porto piaca, a Mercado do Bolhao olyan, mintha megállt volna az idő. Az 1914-ben épült, pompás, vasszerkezetes csarnok a város szívében található, jelenleg azonban már csak nyomokban emlékeztet arra, hogy egykor micsoda dús élet zajlott itt. Falai omladoznak, tatarozó állványok próbálják úgy ahogy egyben tartani, kopott plakátok takarják az üresen kongó üzletek portálját. Mégis érződik benne Porto lelke, az árusai....
Tovább a cikkre >>
A januári, februári piacozási holtidőszakban mindenki tanácstalanabbul mustrálja a szomorkás standokat. A zöldségek választéka igencsak beszűkül, a sütőtök ősz óta már kifutotta magát, a káposztafélékből karácsonykor volt túltengés. Ebben az időszakban jobban előtérbe kerülnek a kamrakincsek is, amelyekből extra bevásárlások nélkül is gyorsan lehet varázsolni. Az alább ajánlott étel orosz specialitás, és ennek az időszaknak az egyik legpraktikusabb és legnagyobb....
Tovább a cikkre >>
Életem legfinomabb sűrű, mediterrán típusú hallevesét Rovinjban ettem, a Giannino nevű kockásterítősben. A vendéglő a festői városka meredek, szűk sikátorainak egyik kereszteződésében található. Az étlapon a halragu helyi specialitásként tüntetik fel, és csak két személyre rendelhető. Cseréptálban érkezett, megpakolva minden tengeri jóval, a lényeg pedig – mint minden halleves, vagy halragu esetében, legyen szó francia bouillabaisse-ről, olasz cioppinoról, vagy spanyol....
Tovább a cikkre >>
Hol vannak már a csirizes, túlfőzött, monoton, rosszemlékű menzafőzelékek! A főzelékek új generációjával egy egészen újfajta szellemiség jelent meg: nem az a legfontosabb szempont, hogy minél laktatóbbak és gazdaságosabbak legyen, hanem hogy az évszakkal haladva a zöldségekből a legjobbat hozzuk ki, ezzel pedig megdicsőüljön az egyébként húsközpontú magyar konyha leggyakoribb, leghétköznapibb, mégis mostohaként kezelt fogása.Az újgenerációs főzelékekben az a legjobb,....
Tovább a cikkre >>
Az egyik kedvenc levesem, tökéletesen bevethető az ünnepi vacsorához. Finnországban találkoztam különböző formáival, ott egyáltalán nem ünnepi, inkább hétköznapi, ahogy a lazac maga is. Előre el lehet készíteni, összesen 400g lazac kell hozzá, és szenzációsan finom. A zöldségeket évszaktól függően lehet variálni, tavasszal zsenge, új sárgarépával, karalábéval készítem, télen jöhet a burgonya, és/vagy az édesburgonya, vagy sütőtök.....
Tovább a cikkre >>
Harissa reggel, harissa este, harissa mindenkor. Akár a tunéziai konyha mottója is lehetne, hiszen az észak-afrikai ország kevéssé ismert gasztronómiájának nélkülözhetetlen hozzávalója, amolyan nemzeti “erőspista”. Alapja a napon szárított, kimagozott chilipaprika, amelyet meleg vízbe áztatnak, majd fokhagymával, sóval és köménymaggal ledarálnak. Robotgépről szó sem lehet, mert az szétroncsolná a rostokat, továbbá a tunéziaiak számára legfinomabb, legszentebb, hagyományos változatba egyéb fűszerek....
Tovább a cikkre >>
Amikor külföldön tartok magyar főzőbemutatót, mindig igyekszem olyan ételt kigondolni, amivel a magyar konyhát valamelyest az adott ország gasztronómiai kontextusába tudom helyezni. Egy 30-60 perces főzés alatt két célom szokott lenni: egyrészt, hogy felkeltsem az érdeklődést a magyar konyha iránt, és sok hívószóval kedvet csináljak ahhoz, hogy eljöjjenek megtapasztalni, hogy mennyi minden történt a gasztronómiánkban az elmúlt években. Másrészt, hogy....
Tovább a cikkre >>
Fotó, styling: Milutinovits Panka Való igaz, kissé talán korai még megkezdeni a sütőtökszezont, de sütőtök is akad már, meg borús, őszi időjárás is hamarosan, úgyhogy nincs mese, lassan izzíthatjuk a sütőket. A tököt szinte mindig célszerű kiegészíteni valamilyen izgalmas fűszerrel, különben lapossá, egyhangúvá válhat a belőle készített étel. Kell mellé valami, ami megtöri az édességét. Jól áll neki minden, ami....
Tovább a cikkre >>
Fotó: Erdőháti Áron, styling: Milutinovits Panka /hello.garlic Olaszországban –elsősorban az északi részeken, például Bolognában is– nagy hagyománya van annak, hogy húst tejben sütnek/párolnak. Első hallásra nekünk kifejezetten furcsának tűnhet, de megéri félretenni a szkepticizmust, a végeredmény ugyanis lenyűgöző. Egyébként régi magyar receptgyűjteményekben is előfordul hasonló étel, legutóbb “növendékhús tejben párolva” címen bukkantam rá. A tejben található tejfehérjék sülés közben....
Tovább a cikkre >>
A Nők Lapja mostani számában találjátok az egyik kedvenc újkrumplis receptemet. Nem is tudom, a krumpli elkészítési módját szeretem-e jobban (egészben, szárazon megsütjük, majd egy húsklopfolóval rácsapunk, kissé szétlapítjuk, olívaolaj, só megy rá, és így sütjük tovább), vagy a mellé ajánlott zöldfűszeres mártást, ami egyébként bármilyen grillpartira nagyszerű lehet, húsok mellé is. Három alapanyagot kaptunk: újkrumpli, tarhonya, eper – Tobai....
Tovább a cikkre >>
Kiváló minőségű somogyi kifliburgonyát találtam az Aldi-ban, rengeteg különböző burgonyasalátát készítettem vele decemberben, januárban (a bécsi krumplisaláta a kedvencem, ennek az öntetét húsleves, fehérborecet és olívaolaj képezi). Ezúttal azonban visszatettem a sütőbe, és héjastul megsütöttem. A sült krumpli puha, forró húsát levesben használtam fel, amely így nagyon intenvíz, sokkal inkább, mint főzve. Ezt a koncentrált sült krumpli ízt támasztja alá....
Tovább a cikkre >>
Egy húzósabb időszak után pár hete vasárnap reggel újra kijutottam a Szimplapiacra. Már szinte el is felejtettem, milyen nagyszerű a hangulata, még ilyenkor, télen is. Amúgy is nagyon szeretem Budapestet vasárnap reggel – kicsit korábban, mint ahogy felébred a város, amikor még nincsenek sokan az utcán – a piacra is ilyenkor a legjobb menni, mert még nincs túl nagy tömeg. ....
Tovább a cikkre >>
Azt hiszem, tényleg itt a nyár vége. Egy-egy nap még mindig bepróbálkozom a nyári papuccsal – napközben még olyan szépen süt a nap -, pedig már őrültség, lefagy a talpam. Képtelen vagyok csizmára váltani. Még mindig a Sarki Fűszeres teraszára szervezem a megbeszéléseimet, pedig kint már csak plédbe bugyolálva lehet üldögélni, és előbb-utóbb kénytelen vagyok behúzódni, mert fázom. Gasztronómiailag nem....
Tovább a cikkre >>
Amikor levonulok a régi nagyszülői házba, általában azért megyek, mert valamilyen nagyobb anyagon szeretnék dolgozni, amihez némi mentális nyugalomra, és teljes szellemi kikapcsolásra van szükségem, hogy helyet tudjak csinálni a friss gondolatoknak. Az első pár óra, vagy nap azonban leginkább a semmivel telik. Annyira jól esik egyszerűen csak bámulni a kertet, és leereszteni, hogy ezt a fázist is a munka....
Tovább a cikkre >>
