Apropó, szendvicskrémek. Többek között azért is jó dolog ez a privát gasztroblogolás, mert minden további nélkül megnevezhetek bizonyos élelmiszermárkákat (anélkül, hogy állandóan meg kellene neveznem…). Például nyugodtan elmondhatom, hogy a kedvenc kencém a fokhagymás Boursin sajt. Szeretem a hozzá kapcsolódó gyerekkori, nosztalgikus feelinget, emlékszem, Apukám mindig ezt hozott „Nyugatról” és nagyon különlegességszámba ment. Szeretem a krémes, kicsit morzsás, nagyon fokhagymás,....
Tovább a cikkre >>
Avokádókrém
Avokádókrém azért nem szerepel a könnyű szendvicskrémekről szóló írásomban, mert hát csak nem írhatok le annyit, hogy vegyünk egy avokádót és trutyizzuk össze némi fokhagymával, citromlével, sóval, borssal, pont. Pedig a különböző kencék közül az egyik legfinomabb és leggyorsabb. Néhány éve már otthon is beszerezhető ez a különleges zöldség (ami gyümölcs), bár minőségi problémák azért még felmerülnek, ahogy elnézem. Az....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Egy kis kitérő..
Pedig annyira készültem, hogy majd mindenféle izgi gasztronómiai beszámolókkal térek vissza. Hogy alaposan beszámolok az igazi, eredeti, Valencia-ból származó (csirke-, nyúlhúsból és kétféle babbal készülő) paella-ról, meg megkóstolom a soha nem hallott, helyi, speciális mandulatejből (tigernut /Erdmandel/chufas magyarul?) fahéjjal és citromlével készülő jéghideg üdítőt, a horchata-t. Aztán a gasztronómiai kalandozásokat ez alkalommal elsodorták az Élet más eseményei… Don Quijote vidékén....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Töltött sárgabarack
A közel-keleti konyhában tényleg az az egyik legklasszabb dolog, hogy szinte mindig van itthon néhány olyan hozzávaló, amelyből gyorsan lehet valamit varázsolni. Múltkor például amikor a kisir-rel kísérleteztem, akkor lett még ez az édesség, amit nagyon gyakran készítek. Persze, ilyenkor nyáron annyi finom és gyönyörű gyümölcs van, hogy ki kell használni, és azokkal kell bűvészkedni, de előfordul, hogy éppen nincs....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Parmezános padlizsántócsni fejlesztés alatt
Padlizsán bármikor, bármennyi, imádom. Szinte mindig van itthon, és hetente biztosan többször kerül asztalra. Legtöbbször egyszerűen megsütöm (felkarikázom és alufóliával bélelt tepsiben olívaolajjal megkenve, só, bors, oregánó rá, 200C-on 15 perc, kész is az isteni vacsora. Mostanában rákattantam arra, hogy a sült padlizsánt meglocsolom tahinivel és fokhagymával kikevert joghurttal –a világ legjobb dresszingje –valahogy így. Ezt a tócsnit most először....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Dupla cukkinis tengeri halfilé
Cápaharcsa. (Ha minden igaz –és egyszer régebben páran megerősítették az a pangasius magyarul). Csak ez a cápaharcsa gasztronómiai kontextusban szerintem enyhén horrorisztikusan hangzik, úgyhogy maradjunk a tengeri halfilénél. Imádom a halat, de ellentétben a top minőségű, legfrissebb, tengerparti friss halakkal, amelyeknek kis fokhagymán és olívaolajon kívül sok minden másra nincs is nagyon szükségük, az átlagos minőségű szupermarketes halfilék esetében gyakran....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Piros gyümölcspuding vaníliaöntettel (Rote Grütze)
Fel a kezekkel – ki az aki, ha megkérdezik, hogy melyik a kedvenc konyhája, a németet említi első helyen? Most őszintén. (Hímneműnek lenni és csülköt mondani nem ér..) Méretes húsok, csülkök, wurstok, káposzták, gombócok…rusztikus, télies, férfias ízvilág. Bevallom, nem túl gyakran jut eszembe, hogy hú, de nagyon főznék, vagy ennék valami jó kis „németeset” (na jó, kivéve mondjuk egy német....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kapros citromleves friss paradicsommal
A leves ötletadó szakácskönyvében a recept „litván citromlevesként” szerepel. Nahát, a litván konyhát egy picit sem ismerem, ellenben egy gyors internetes kutakodás alapján meg kell állapítanom, hogy ez a leves valószínűleg pont annyira lehet litván, mint amennyire mondjuk albán. Ha esetleg akad valaki a kedves olvasók között, aki netán litván lenne, vagy ismeri a litván gasztronómiát, szeretettel fogadok minden autentikus....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Török csípős, paradicsomos bulgur saláta (Kisir)
Egyik nagy nyári kedvenc nálam is a tabbouleh, egyetértek Rolller-rel, szintén kegyetlen mennyiségeket el bírok belőle pusztítani. Hasonlóan készítem, annyi különbséggel, hogy imádom a petrezselymet is, úgyhogy nálam rengeteg kerül bele, meg menta és koriander is (utóbbi azt hiszem nem annyira autentikus). A kisir a libanoni tabbouleh török változata és alapvetően két dologban különbözik: 1. sokkal kevesebb petrezselyem van benne....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Keralai zöldséges csirke
Avagy költözés után I. Túléltem, minden a helyén, egészen fájdalommentes volt, le a kalappal 4+4 csodapali előtt, akik nyüzsögtek és cipeltek és fúrtak és faragtak, továbbá a belga matáv előtt, amelynek köszönhetően egyetlen napot sem töltöttem telefonvonal és internet kapcsolat nélkül, úgy tűnik, mégiscsak van mit tanulnunk a nyugattól.. Első este az új helyen, még nagyrészt dobozok és csomagolós újságpapírhegyek....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Költözés előtt II. – Lazacos nizzai saláta
A helyzet fokozódik. Ma maradék ebéd volt, mindenféléből volt még egy kevés a hűtőben. Mélyhűtőből egy magányosra csomagolt lazacszelet előkerült, de mivel önmagában kicsike lett volna, lett hozzá egy kis ez-meg az és egy majdnem nizzai salátához közelítő, bár annál kicsit több jött össze hirtelenjében. A klasszikus nizzai salátában tonhal, ceruzabab, paradicsom, főtt tojás, szardella, olajbogyó, esetleg krumpli lenne, úgyhogy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Költözés előtt I.
Mit csinál az ember, ha háromévnyi Életet kell bedobozolnia három nap alatt? Retek carpaccio-t. Azt hiszem, holnap zöldborsó-carpaccio lesz a hangulatnak megfelelő. De legalábbis mindenképpen valami olyan, nagyon értelmetlen, mély koncentrációt igénylő feladat, ami teljes mértékben eltereli a figyelmet az egyre inkább eluralkodó pánikhangulaton… Lenne még ám sok jó ötletem, sajnos nem voltak itthon például megfelelő hozzávalók, hogy elkezdjek curry....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Bélszín carpaccio házilag
Szegény szegény vega olvasók most mindjárt egy hátast dobnak és szélsebesen elnavigálnak innen, amint meglátják ezt a gyönyörű rózsaszínű nyers husis tányért…de figyelmeztettem őket, hogy hamarosan durván megcáfolom az eddigi trendet, mely szerint nálam hús alig-alig. Ami alapvetően azért igaz, hiszen ha rápillantok pl. az összes eddigi receptre, azok között konkrétan kettő darab húsos étel van (azok is olyanok, amelyeket....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
ismét a bázison..
Itt Belgiumban múlt csütörtökön Mária mennybe ment, én meg haza Budapestre. Minden reggel kezdés szőrmók kávéval (= Sir Morik kávézó, Ráday strít.), kávéjuk ok, de valljuk be, őket a személyes hangulat miatt szeressük, de nagyon…nagyon szeressük még a Szalai réteseit, meg svájci kiflijét, de már megint nem bírtam eljutni odáig, pedig úúgy rákészültem. Costes hozta a megszokott, elvárt magas színvonalat,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Parmezános spenótkrémleves
Azért azt a parmezánt persze nem csak olyan szofisztikált dolgokhoz használom, mint az előző, hanem nagyon is földhöz ragadt, mindennapi kajákhoz…Imádom pl. levesbe tenni, spenóttal (is –vagy pl. zöldborsóval) egészen fantasztikus. Ez a leves az utóbbi hetek egyik legfinomabb fogása volt, a friss, zsenge spenót és parmezán igencsak harmonikus találmány. Ez is ki van nagyon találva. 10 perc alatt kész,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
