Lehel piac, 35 fok, hömpölygő tömeg. Kivételesen lemondok a szokásos áruszemlézésről, inkább célirányosan a nénim felé veszem az utat – „…mindig itt vagyok, aranyos, jöjjön máskor is…”. Arra a gyönyörű, harsogóan piros kápia paprikájára pályázom, amiből néhány napja három kilót vettem nála, és egyesével segített kiválogatni a legszebb, legegyenesebb darabokat. Néni sehol, paprikája még kevésbé. Csak nem úszom meg a....
Tovább a cikkre >>
Kategória: vacsora
Fahéjas-paradicsomos zöldbab
A nyár végi piaci kínálatot elnézve, a babjainkat akár hungarikumnak is minősíthetnénk. A külföldiek csak úgy pislognak a nagy halom friss babfélék láttán. Bár számos konyhában kiemelkedően fontos szerepet játszanak, és egzotikumnak semmiképpen nem nevezhetőek, néhány fajta kiemelt szerephez jut a hétköznapi, házias konyhánkban. Nyári ebédeink zöldbabfőzeléke, savanykás, tejfölös zöldbablevese tagadhatatlanul magyar különlegesség. A nálunk legelterjedtebb sárga színű vajbab nem....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Spanyol hagymás-burgonyás tortilla
Aki feltalálta a megsütött tojás műfaját, csakis zseni lehetett. A legbanálisabb rántotta adott helyzetben életmentő lehet (például amikor semmi más nincs az ember kamrájában – ami nyilvánvalóan csak egy rosszízű hipotézis). Nem csoda, hogy szinte minden régió mondhat magáénak olyan jellegzetes fogást, amely erre épül –lsd. a francia bisztrók félbehajtott omlettjét, az olaszok frittata-ját, az azerbajdzsániak kükü-jét, esetleg a tunéziai....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Lebbencs „Puttanesca” módra
Augusztusban, 35 fokos kánikulában, kovászos uborkát, salátákat és citromfagyikat illik kívánni, ugye? Megmagyarázhatatlan is, hogy hogy van az, hogy hetek óta kapribogyóra, szardellára, olajbogyóra, meg hasonló érthetetlen hozzávalókra áhítozom (és nem, nincs hormonális oka). Mindhárom önmagában is elég megosztó dolog, nagyon sok ismerősöm van, akit -elsősorban a kapribogyóval és a szardellával -ki lehet kergetni a világból. Erőteljes, markáns, sós ízük....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Burgonyasaláta kapribogyóval, szárított paradicsommal és szardíniával
Az 50-es évek Olaszországában a bordélyházak állami tulajdonban voltak, működésüket szigorú törvények szabályozták –lakói (mármint az örömlányok) pl. mindössze hetente egyszer kaptak kimenőt –főzéshez így leginkább olyan hozzávalókból gazdálkodtak, amelyek mindig rendelkezésükre álltak. Az egyik legenda szerint így született a „pasta alla puttanesca”, ez a ma világszerte népszerű tésztaétel. A szószt mindössze fokhagyma, chilipaprika, szardella, paradicsom, fekete olajbogyó és kapribogyó....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Serpenyős kukorica gyömbérrel és szezámolajjal
Úgy hiányzott erről az ételről a friss korianderzöld, hogy az nem is igaz. Ha még Brüsszelben lennék, akkor, ha éppen valamilyen véletlen folytán nem lenne a hűtőmben (kizárt), akkor leszaladnék a sarkon lévő Delhaize-be, és gyorsan vennék egy csomaggal. De mivel Budapesten sehová nem tudok hirtelen leszaladni egy csokor korianderért (persze, akadnak helyek, ahol mindig van, de odáig nem szaladok....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Vasárnapi dilemma, majd tőkehal, koriander, menta
A vasárnap reggel. Az minden egyes alkalommal (már amikor itthon vagyok), ugyanaz a dilemma. Menni, vagy nem menni – ez itt a kérdés. Az egyik legnagyobb brüsszeli piac ilyenkor zajlik (a brüsszeli nemzetközi pályaudvar parkolója alakul át ilyenkor), vétek kihagyni. Bár számos más lehetőség is szóba jöhetne (szerda esténként pl. hangulatos, társasági eseménynek számító, menő kis piac van a Place....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Mogyorós csirke salátakehelyben
Galambbegy, jégsaláta, rucola, endívia, lollo rosso, frisée, cikória és még sorolhatjuk tovább a szép elnevezéseket. Jobb helyeken manapság már nem ám csak úgy snasszul, egyszerűen, saláta. A hagyományos –fapados- fejes saláta kezd kissé kimenni a divatból, de valljuk be, a már nálunk is egész könnyen beszerezhető különlegesebb társai árnyékában nem túl sok eséllyel indul a versenyben. Állagban, ropogósságban, ízben bármelyik....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Zöldborsópesztó
Olyan vendégeim voltak hétvégén, aki valójában egyáltalán nem is vendégek, itthon vannak nálam. Így fordulhatott elő, hogy szombaton este az egész napos teszvesz után diszkréten közölték velem, hogy 1. együnk, de gyorsan, éhen halnak 2. 18.00-kor, valamint 20.45-kor semmiképpen nem érnek rá, a kettő között lesz egy kis idő, jó lenne, ha akkor vacsoráznánk. A barátok óhaja parancs, így a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Tojásos galuska, zöldsaláta
Valójában már előre szomorúan elkönyveltem, hogy ismét lemaradok a VKF aktuális fordulójáról. Ma érkeztem haza egyhetes távollét után, sejtettem, hogy annyi tennivalóm akad, hogy nemigen jutok főzéshez. Nos, hát enni azért csak kell valamit, ugye. Valami rejtélyes okból kifolyólag, hirtelen olyan erősen egyetlen ételt láttam magam előtt, hogy nagyon nem is kellett gondolkoznom, mit dobjak össze. Azt kiabálta a kulináris....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Flamand zöldséges-tejszínes csirke (waterzooi)
A belgák nagy ínyencek. Éttermi élményeikről, receptekről szívesen folytatnak eszmecseréket, és heves gasztronómiai vitákra is gyakran sor kerül. A diskurzus a cifra és érzékeny flamand/vallon kérdést nemigen érinti –mindkét területnek megvannak a saját specialitásai – inkább egyes ételek eredetét, ill. összetételét boncolgatják. Ahhoz kétség sem fér, hogy a híres waterzooi V. Károly császár szülővárosából, Ghent-ből származik. A sűrű, tejszínes mártáson....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Spenót, bundás kenyér, tojás
Van úgy, hogy az ember megálmodik egy ételt, de be kell várni hozzá a megfelelő, tökéletes pillanatot, amikor kivitelezhető. Hónapok óta pontosan megvolt ennek az összeállításnak a koncepciója, és pontosan ilyennek vizualizáltam gondolatban. Sok mindennek kellett azonban bekövetkeznie ahhoz, hogy végre elkészíthessem: 1. legyen végre friss, zsenge spenót, 2. rátaláljak arra a -színben és méretben- passzoló ehető virágra, amely a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Langyos, sült gyökérzöldségek joghurtos öntettel
Talán ilyenkor február vége, március eleje felé érkezik el az a lélektani pillanat, amikor már igazán elegünk van a télből. Egy-egy ragyogó, napsütéses nap már minden kétséget kizáróan emlékeztet rá, hogy hamarosan beköszönt a várva várt tavasz, vele együtt pedig a konyhánkba is megérkeznek a harsogó színek, zöldek, pirosak és a friss, zsenge karalábék, saláták, retek, spenót. Ezekben a hetekben....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Céklás gersli
A gersli visszavonhatatlanul ellepte a konyhámat. Úgyhogy ismét egy újabb variációval állok elő, aztán majd Fakanál, a VKF. mostani fordulójának (különleges köretek) háziasszonya – elbírálja, hogy megfelel-e a kritériumoknak. Minden bizonnyal, az egyik leggyakorlatiasabb körhöz érkeztünk, gondolom, sokan törik a fejüket egy-egy menü összeállításakor, hogy mi legyen a kiegészítő. Bevallom, nem vagyok túl jóban a köretekkel. Persze, előbb talán definiálni....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Fokhagymás garnéla, csípős kolbásszal (Tierra y mar)
A tengeri herkentyűk és húsfélék kombinálása az első gondolat ellenére egyáltalán nem bizarr találmány. Számos, tengerrel rendelkező országban rendkívül nagy hagyománya van –kifejezetten sok népies, rusztikus ételben jelenik meg – eredetileg nyilván elsősorban az adottságok, ill. kényszer szülték: egyszerűen a rendelkezésre álló alapanyagokból kellett minél változatosabb fogásokat kitalálni. A legnyilvánvalóbb, amely talán mindenkinek elsőre eszébe jutna, a spanyolok paella-ja (bár,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
